Faludi Tímeát több emberen elkövetett emberöléssel vádolja az ügyészség, a vádhatóság képviselője a kiszabható 10-15 év szabadságvesztés felső határához közeli mértékű büntetést tartana megfelelőnek. Az ügyész ugyanakkor a bűncselekményért szintén kiszabható életfogytiglani szabadságvesztést nem indítványozta.
Az ápolónő ügyvédje, Szőgyényi József - közvetlen és közvetett bizonyíték hiányában - védence felmentését kérte. Faludi Tímea képtelen önmagát megvédeni, kóros személyiség, akinek vallomása egy agyszülemény - mondta a védő. Szőgyényi szerint az ápolónő valóságnak hiszi az eseményeket, melyekről beszámolt, pedig azok nem történtek meg. A betegek életének szándékos kioltására egyedül Faludi vallomása a bizonyíték, ez azonban tele van ellentmondásokkal, az ápolónőnek nem volt két egyforma vallomása sem - mondta védőbeszédében Szőgyényi.
A védő álláspontja az, hogy az ápolónő mindenkinek meg akart felelni, jó munkavégzésével a felettes orvosoknak, beismerő vallomásaival pedig a rendőröknek. Az ügyvéd szerint neki azért nem felelt meg, és nem vonta vissza beismerő vallomásait, mert mártírnak, "Teréz Anyának" akarta érezni magát. A védő azzal is kiegészítette perbeszédét, hogy egyértelmű terhelő vallomást senki nem tett az ápolónő ellen, Szőgyényi szerint az ápolófiú vallomása sem tekintehtő annak, mivel az ápoló mindig másként mondta el az eseteket, melyekről tudomása volt.
Szőgyényi József tételesen felsorolta a vádban foglalt nyolc haláleset kapcsán tett vallomásokat és szakértői véleményeket. Rávilágított a vádlott más-más időpontban tett vallomásaibann található ellentmondásokra, illetve az orvos szakértői vélemény megállapításaira, amelyek szerinte arra utalnak, hogy a nővérnek nincs köze a halálesetekhez.
A vád szerint Faludi Tímea több betegnek adott be halálos injekciót a fővárosi Nyírő Gyula kórházban 2000 májusa és 2001 februárja között. Az ügyészség szerint négy esetben befejezett emberölés, három esetben pedig emberölés kísérlete látszik bizonyítottnak. Egy halálesetet az ügyészség kirekesztett a vád tárgyává tett cselekmények köréből, mivel a beteg halálát az eset idején ügyeletes orvos vallomásának fényében nem lehet egyértelműen Faludi Tímea terhére róni.
Az ügyész perbeszédében kitért rá: az ügy kapcsán nem lehet euthanáziáról beszélni, mivel abban az esetben maguk a gyógyíthatatlan betegek döntenek sorsukról. Itt azonban nem erről volt szó, hanem arról, hogy a nagyrészt magatehetetlen betegek haláláról maga Faludy Tímea döntött önkényesen.
A bizonyítékok értékelésével kapcsolatban az ügyész megjegyezte, hogy ugyan az orvosszakértő a korábbi tárgyaláson nemmel válaszolt a védelem azon kérdésére, hogy kizárólag egzakt orvosszakértői eszközökkel be lehet-e bizonyítani Faludy közreműködését a halálesetekben, azonban több más bizonyíték is van, amelyek szerinte bizonyítják a nővér bűnösségét. Ide sorolta a vádlott saját anúvallomását, kollégái tanúvallomásait és más szakértői véleményeket.
Az ügyész megjegyezte, a nyomozás során ugyan a vádban foglaltnál jóval több haláleset is felmerült, amelyhez köze lehetett a nővérnek, azonban ők csak azokat tették a vád tárgyává, amelyekben konzekvens volt Faludy vallomása, és amelyeket a szakértői vélemények is alátámasztottak. Az ügyész szerint a vádlott megszegte a szakmai szabályokat, amelyek pedig rá fokozottan érvényesek voltak, hiszen felettesei mind elismerően szóltak a kórházban végzett munkájáról és jó nővérnek tartották, ahogy kollégái sem kritizálták szakmai tudását.
Faludi Tímea december 2-án szólhat a bíróság előtt az utolsó szó jogán, utána ítéletet hirdetnek.