Az Alkotmánybírósághoz (AB) több beadvány érkezett az egykor a Szovjetunióba munkatáborba hurcoltak kárpótlásáról szóló kormányrendelettel kapcsolatban. Magánszemélyek, országgyűlési képviselők, bírók kifogásolták, hogy a kormány diszkriminatív módon szűkítette a kárpótlásra jogosultak körét. A kormányrendelet az 1945 és 1963 között törvénysértő módon elítéltek, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharccal összefüggésben elítéltek, továbbá az egyes, személyes szabadságot tartósan korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek részére járó juttatásról szól.
A kormány 2000 végén elfogadott rendelete alapján csak azok részesülhettek a juttatásban, akiket politikai okból, szovjet katonai bíróság vagy egyéb hatóság döntése alapján politikai elítéltként, illetve - ilyen döntés hiányában - internált polgári személyként hurcoltak el a Szovjetunióba, és ott legalább három évet zárt táborban, fegyveres őrizet mellett, kényszermunkát végezve kellett eltölteniük.
Nem illette meg azonban a juttatás azokat, akiket hadifogolyként vagy nem internált polgári személyként hurcoltak el. Az Alkotmánybíróság indoklása szerint abban az időben esetleges volt, hogy kit hogyan és miért hurcoltak el, sokszor a véletlenen múlt, hogy született-e papír arról, hogy valakit bebörtönöztek.
Az AB-határozat értelmében így a juttatás mindazokat megilleti, akiknek szabadságát - a Szovjetunióba elhurcolásukat követően - legkevesebb három évig korlátozták, így a volt politikai elítéltek és internáltak mellett a volt hadifoglyok is részesülhetnek benne, ha a jogszabály által előírt egyéb feltételeknek megfelelnek.
A testület megsemmisítette a rendelet alkotmányellenesnek ítélt szabályait. Ez érinti azt a több mint 800 folyamatban lévő ügyet, melyet a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon felfüggesztettek.
Diszkriminatívnak tekinthető az Alkotmánybíróság szerint az a megfogalmazás is, hogy a kárpótlásra azok jogosultak, akiket Magyarországról vittek el. Nem világos ugyanis, hogy a jelenlegi vagy a történelmi Magyarországról van-e szó. Magyar állampolgárokat ráadásul más országokból is elvittek, illetve volt, akit nem engedtek haza a Szovjetunióból. Az AB így a kormányrendeletek ezzel kapcsolatos részeit is megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem találta alkotmányellenesnek azt, hogy a kormány rendeletében időhatárt szabott, és csak a három évet meghaladó szabadságkorlátozás esetén biztosította a juttatást. Az indokolás szerint ez ugyanis olyan kérdés, amelynek megállapításakor a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg, hiszen a kárpótlás nem jár alanyi jogon az állampolgároknak. A testület ezért a hároméves időhatárt megállapító rendelkezéseket nem semmisítette meg. Az indoklásban hozzátették: érthető ugyanakkor, hogy az, aki két évig volt munkatáborban, ezt a részt is diszkriminatívnak érezheti.
A döntéshez Harmathy Attila alkotmánybíró párhuzamos indoklást fűzött, amihez Holló András alkotmánybíró is csatlakozott.