A kormány eladná a kórházakat

A kórháztörvényként emlegetett kormány-előterjesztés indulatos vitákhoz vezetett a parlamentben. Az MDF népszavazás kezdeményezését fontolgatja, a Fidesz a nemzeti vagyon elherdálásáról és a korrupció melegágyáról beszél. Több szakmai szervezet is tiltakozik. A kormány szerint azonban csak a magántőke mentheti meg az egészségügyet. Másfél éve még a baloldal tiltakozott az ágazat részleges privatizációja ellen.

Az egészségügy reformja évek óta az egyik legtöbbet emlegetett politikai program, de jelentős szervezeti átalakítás a százmilliárdokba kerülő rendszer körül nem történt. Az ellenzék szerint a kormány most a nemzeti vagyon kiárusítására készül: eladják külföldieknek a kórházakat, és a szegényebbek csak rosszabb feltételekkel remélhetnek majd gyógyulást. A kormány viszont azt állítja, hogy csak rendezik azt a magánosítási folyamatot, ami az Orbán-kormány idején kezdődött, és a magántőke megjelenésével pénz ömlik majd az egészségügybe.

Röviden összefoglalva a törvény lehetőséget ad gazdasági vállalkozásoknak, hogy egészségügyi intézményeket (kórházak, rendelők stb.) működtethessenek. Bármilyen szervezeti és tulajdonformában lehetővé teszi a törvénytervezet egészségügyi szolgáltató tevékenységet. Eddig csak állami (központi költségvetési vagy önkormányzati) illetve egyházi és alapítványi formában lehetett közgyógyellátással foglalkozni. Bár magánrendelések, magánkórházak már működnek, ezekért a betegeknek külön fizetniük kell, és kívül állnak a mindenkinek biztosított ellátórendszeren. A mostani tervezet lehetőséget adna az ingyenes ellátás privatizálására.

A tervezett rendszer nem teszi kötelezővé a magánosítást. Az az önkormányzat stb. adhatja el a kórházát, rendelőjét, amelyik csak tudja és akarja. Az eladás egy szerződéses viszonyt jelent: a vevőnek bizonyos szabályokat muszáj betartania az adás-vétel után is.

Felosztani a szolgáltatásokat nem lehet: ugyanannak a kórháznak nem veheti meg például külön a szemészetét és a nőgyógyászatát senki, egy intézményt csak egy vállalkozásnak lehet eladni. A bevásárló ettől kezdve megkapja a fejkvótát az Országos Egészségbiztosító Pénztártól. Ami eddig ingyenes szolgáltatás volt, azért eztán sem szabad pénzt kérnie.

A vásárló csak az egészségügyi intézmény alaptőkéjének megemelésével szerezhet majd részesedést. Ezzel el lehet kerülni, hogy a szegényebb önkormányzatok tömegesen adják el egészségügyi intézményeiket, hogy költségvetéseik lyukait foltozgathassák. Ugyanakkor így minden eladás az ellátás javulásával járna, a kormány tervei szerint. Vagy készpénzzel lehet tőkét emelni az intézményekben, vagy pedig egészségügyi felszerelésekkel.

Az alvállalkozói rendszert megszüntetné a tervezet. Most is ugyanis bizonyos funkciókat lehet magánkézbe adni a kórházakban, például az étkeztetést, a takarítást, a CT vagy MRI vizsgálatokat, bizonyos drága laborok működtetését. A tervezet szerint vagy viszi egy vállalkozó az egész intézményt (illetve bizonyos százalékán osztozva az eddigi állami fenntartóval), vagy nem tehet semmit többé az intézményben. Ezzel az OEP-nél megszűnnének a részterületre szakosodott finanszírozási struktúrák, például az úgynevezett CT-kassza, MRI-kassza stb.

A törvény szerint az intézményeknek kötelező lenne ötéves tervet írniuk. Ezt "egészségügyi szakmai programnak" nevezik, és azt biztosítaná, hogy megfelelő koncepciók mentén fejlesszék az intézményeket. Ezt a privatizált és az állami kézen maradt intézményeknek is meg kell írniuk.

A lehetséges vásárlókat nyilvánosan pályáztatni kell, de nem számít majd közbeszerzési eljárásnak egy-egy intézmény eladása, mert a kormány szerint túlságosan sok speciális szempont merülhet fel. Két szerződést kell majd kötni a vásárlóval: az egyik az ellátásról (melyik körzet lakosainak milyen szolgáltatást kell biztosítani), a másik a vagyonról (épület, gépek stb.) szól majd.

A szakmai megkötések mellett gazdasági ellenőrzések sora is vár a vásárló cégekre. Például fel kell mutatniuk valamilyen garanciát, hogy ha csődbe mennének, akkor mindenképpen legyen háttér a szolgáltatás fenntartásának biztosítására. A vállalkozásokat szigorúan ellenőrizni fogják, és a nagyobb intézményeket működtetőknek évente könyvvizsgálóval kell átvilágíttatniuk magukat. A gazdasági mellett a gyógyító tevékenységet is folyamatosan ellenőrizni fogják.

Eddig létezett egy olyan korlátozás is, hogy a kórházakban működő vállalkozások nem foglalkozhattak gyógyászati termékek gyártásával, kereskedésével. Ez a korlát most megszűnik, mert a kormány szerint úgysem lehet ellenőrizni, hogy ki áll egy-egy vállalkozás hátterében.

A kormánypárti politikusok szerint az új befektetésekkel lehet csak elég pénzt szerezni az egészségügynek. A kormány szerint az új módszerrel a GDP százalékában most csökkenő egészségügyi kiadások növekednének, és a vállalkozók racionálisabban osztanák el az állami pénzt. Csehák Judit egészségügyi miniszter arra is hivatkozott, hogy a háziorvosi praxis vagy a műveseállomások privatizációja is sikeres volt, és nem romlott az ellátás színvonala. Néhány éve még az MSZP tiltakozott a háziorvosi praxis privatizációja ellen, és képviselőik nem szavazták meg a törvényt az Orbán-kormány idején. A mostani tervezet viszont már pozitív példaként hivatkozik a rendszerre.

A Fidesz egészségügyi szakértői szerint tönkretenné az egészségügyet a privatizáció. Selmeczi Gabriella szerint a javaslat az "állami korrupció melegágya", és teljesen átláthatatlanná válik, hogy a kormány értékes kórházakat, telkeket, épületeket kinek és mennyiért ad el. Bartha László leginkább attól tart, hogy a vállalkozók az egyébként is jobb állapotban lévő intézményeket veszik meg, és ezzel tovább nőnek a különbségek az ellátás színvonalában. Sok ellenzéki aggódik, hogy egyre több szolgáltatásért kérnek majd pénzt a vállalkozók, és ezzel elit és szegénykórházak alakulnak ki. Attól is félnek, hogy külföldi kézbe kerülnek fontos gyógyintézetek. Az MDF felvetette, hogy akár népszavazás kezdeményezésébe kezdenek, ha a kormány ebben a formában elfogadtatja a törvénnyt a parlamenttel.

Az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete azért nem támogatja a törvényt, mert szerintük a vállalkozók kimondottan keresni fogják a lehetőségeket, hogy milyen szolgáltatásokért kérhetnének pénzt a betegektől. A Magyar Orvosi Kamara sem ért egyet a törvénnyel. Szerintük az orvosoknak valamilyen módon előnyt kellett volna biztosítani, hogy ők vehessék meg a kórházakat. Mindkét szervezet aggódik, hogy az új tulajdonosok esetleg megválnak dolgozóiktól, átalakítják az intézmények vezetését.

Kökény Mihály, az egészségügyi tárca államtitkára viszont úgy véli, hogy a törvényben annyi megszorítás van, hogy a vállalkozók csak javíthatnak az ellátás színvonalán, és ami eddig ingyenes volt, annak ezután is ingyenesnek kell lennie. A szakmai szervezetek problémáit pedig külön törvény fogja kezelni. Hamarosan a tárca törvénytervezetet nyújt be az egészségügyi dolgozók jogállásáról, és majd ebben lesznek biztosítékok a privatizált intézmények dolgozóinak jólétére vonatkozóan.

Magyari Péter