Hétfőn dönt az Alkotmánybíróság az eutanáziáról

Tíz év után hétfőn döntés születhet az eutanáziáról. 1993 novemberében két jogász azért fordult az Alkotmánybírósághoz (AB) a kegyes halál kapcsán, mert egy asszony saját kezével segítette halálba gyógyíthatatlan gyerekét, és emiatt az anyát emberölésért elmarasztalta a bíróság. A beadványban azt kérik az AB-től, hogy semmisítse meg az egészségügyi törvénynek az önrendelkezési jogot korlátozó paragrafusait, és állapítsa meg a mulasztásos alkotmánysértést azért, mert hiányzik a büntető törvénykönyvből a "méltányossági ölésnek" nevezett tényállás.

Az eutanázia szó az eu (jó) és a Thanatos (a görög mitológiában a halál istene) szavakból származtatható. Orvosetikai meghatározás alapján az eutanázia végrehajtásának módja szerint aktív és passzív eutanáziát különíthetünk el. Aktív az eutanázia, ha az orvos tesz valamit, ami megrövidíti a beteg életét, míg passzív eutanázia esetén az orvos elmulaszt megtenni valamit, ami a beteg életét meghosszabbítaná. Aktív eutanázia esetén tehát az orvos megöli a beteget, passzív eutanázia esetén csak hagyja meghalni. Az Alkotmánybíróság teljes ülése 2002 májusában kezdte meg az eutanáziával kapcsolatos indítvány tárgyalását, az ügyet Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke magára szignálta, így ő a téma előadó bírája.

A testülethez tíz éve benyújtott indítvánnyal először az Alkotmánybíróság akkori elnöke, Sólyom László foglalkozott, de 1998-ig, alkotmánybírói megbízatása megszűnéséig nem került napirendre az eutanázia ügye. A közvélekedésben az eutanáziával összefüggésbe hozott két legismertebb ügyben a magyar igazságszolgáltatás egyértelműen emberölésnek minősítette a cselekményeket.

Binder Györgyi 1993 szeptemberében végzett gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, nagyfokú fizikai fájdalomnak kitett 11 éves lányával, gyereke kérésére. A kislány fürdővizébe egy működő hajszárítót ejtett, majd a víz alá nyomta a gyermekét, aki néhány másodpercen belül meghalt.

Az eutanáziára hivatkozó anyát a Fővárosi Bíróság kétévi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette. Az ügyészi fellebbezésnek helyt adva a Legfelsőbb Bíróság 1995 októberben úgy döntött, hogy az emberölésért kiszabott szabadságvesztést a vádlottnak le kell töltenie.

Az ítélet szerint, ha a büntetőjogi szabályozás lehetőséget adott volna az eutanáziára, azt akkor is egyértelműen az orvos és a beteg viszonyára kellett volna leszűkíteni. A bíróság kitért arra is, hogy a magyar büntetőjog a passzív eutanázia megítélésében is szigorú, ilyen esetekben emberölés állapítható meg. Az LB ítélete után Binder Györgyi a köztársasági elnökhöz fordult kegyelemért; Göncz Árpád akkori államfő 1996 májusában négy évi próbaidőre felfüggesztette az asszony börtönbüntetésének végrehajtását.

A kegyes halál kérdése Magyarországon 2001 februárjában, az úgynevezett fekete angyal-ügy kapcsán került újból az érdeklődés középpontjába, bár a bíróság szerint a fővárosi Nyírő Gyula kórház volt nővére nem eutanáziát hajtott végre. A nővért emberölésért, illetve annak kísérletéért 2002 decemberében kilenc évnyi fegyházbüntetésre ítélte első fokon, nem jogerősen a Fővárosi Bíróság.

Magyarországon az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvény szerint a beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza.

A törvény szerint az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül - megfelelő egészségügyi ellátás mellett is - halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. A törvény előírja azt is, hogy a visszautasító nyilatkozat csak akkor érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság a beteget megvizsgálja és egybehangzóan, írásban nyilatkozik arról, hogy a beteg döntését annak következményei tudatában hozta meg. A betegnek az orvosi bizottság nyilatkozatát követő 3. napon - két tanú előtt - ismételten ki kell nyilvánítania a visszautasításra irányuló szándékát.

Sándor Judit jogász, a Közép-Európai Egyetem tanára szerint akárhogyan is dönt az Alkotmánybíróság, valószínűleg többször szembesülünk még az élet végén meghozott egyéni és orvosi döntések jogi és etikai vitájával. Szerinte az alkotmánybírósági döntést követő jogalkotás többlépcsős folyamat lesz, de emellett szükség van a kórházi gyakorlat folyamatos követésére is. Úgy vélte: a kegyes halált törvénybe iktatni nehéz.

Sándor Judit úgy vélte: az eutanázia kérdésében kívánatos volna a magyar kórházi gyakorlatot alaposan felmérni, ahogyan tették ezt Hollandiában is az ottani, többlépcsős szabályozás kialakításakor. A strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bíróság tavaly a brit Diane Pretty beadványa kapcsán foglalkozott az öngyilkosságban való közreműködés jogi megítélésével. A 43 éves nő betegsége, bénulása miatt nem tudta az öngyilkosságot végrehajtani, ha pedig férje segített volna neki, akkor elítélhették volna.

A szenvedő nő álláspontja szerint a magánélethez és az emberi élethez való jogot, a diszkriminációmentességet sérti az, ha ilyen esetekben egy haldokló nem kaphat segítséget az öngyilkossághoz.

Jogi szempontból az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy az önrendelkezési jog vonatkoztatható-e élet és halál kérdésére is. A strasbourgi bírák úgy találták, hogy az egyénnek nincs joga a halálhoz, legalábbis olyan értelemben nem, hogy ez magában foglalja az öngyilkosságban való közreműködés kérésének általános jogát is. Európában csak két országban, Belgiumban és Hollandiában nem büntetik az eutanáziát, míg más államokban jelképes szankciókat szabnak ki a kegyes halált választók segítőire.

Svájcban nincs törvény az eutanáziáról, egy zürichi klinikán az utóbbi 4 évben mintegy 150 ember, köztük az idén az első brit kapott segítséget az önként választott halálhoz. Nagy-Britanniában ugyanis az eutanázia-tilalom megsértői 14 évig terjedő börtönbüntetésre számíthatnak.

Amerikai Egyesült Államok legfelsőbb bírósága nem ismerte el sem a végső önrendelkezést mint alapvető alkotmányos jogot, sem pedig azt, hogy a polgárokat hátrányosan érinti az a törvényi rendelkezés, amely bünteti az orvos aktív közreműködését a halál siettetésében.