Az Alkotmánybíróság eutanáziáról hozott döntése volt a harmadik nagy életítélet a rendszerváltás óta. Az első 1990-ben született, amikor az AB alkotmányellenesnek minősítette a halálbüntetést. A testület az élethez való jogra hivatkozva utasította el a halálbüntetést.
A második nagy életítélet az abortusz lehetőségének szűkítéséről szólt. Az 1998-as bedványban az anya és a magzat egymással szemben álló alkotmányos jogait kellett összehangolni. Az abortusztörvény ugyanis súlyos válsághelyzetben lehetővé tette a művi vetélést. Az AB azonban úgy foglalt állást, hogy pontosabban kell körülírni a törvényben a súlyos válsághelyzet fogalmát, mert a magzat életének védelme annak fogantatásától kezdve állami kötelesség, tehát a terhesség kezdeti szakaszában sem lehet egyedül az anya önrendelkezési joga az irányadó az abortusz tekintetében.
A halálbüntetésről és az abortuszról szóló alkotmánybírósági döntések Sólyom László, a testület korábbi elnökének a nevéhez fűződnek.