Messze a valóság a törvénytől a fogyatékosok ügyében

Magyarországon feleannyi fogyatékosnak van felsőfokú végzettsége, mint nem fogyatékosoknak, lakásaik komfortfokozata jóval alacsonyabb az átlagnál, és a lakosság majdnem 70 százaléka úgy gondolja, hogy a fogyatékosoknak nem szükséges dolgozniuk. A kérdés jóval több mint egymillió embert érint. A jogszabályok ugyan megvalósítják az esélyegyenlőséget, ám a valóság ettől fényévnyire van - írja a Magyar Hírlap.

Ugyan a jogszabályok megvalósítják az esélyegyenlőséget, ám a valóság ettől fényévnyire van - ez lehetne a konklúziója annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amelyet Mit tehetünk értük: a mozgáskorlátozottak és fogyatékosok helyzete és esélyegyenlősége címmel rendeztek a Magyar Tudományos Akadémián. A másik pedig az Egészségügyi Világszervezet dokumentumában szereplő gondolat, miszerint a megváltozott egészségügyi állapot önmagában még nem fogyatékosság, csak a fizikai és társadalmi környezet hozzájárulásával válik azzá - írja a Magyar Hírlap.

A 2001-es népszámlálás szerint Magyarországon közel 600 ezer fogyatékos ember él, közülük negyvennégy százalékos a mozgáskorlátozottak aránya. A közvetlen hozzátartozókat is figyelembe véve jóval több mint egymillió embert érint a kérdés.

A lap szerint a jogalkotás területén megelőzzük az EU-országok átlagát, és ez alapján szinte ideálisnak tűnhet a magyar fogyatékosok helyzete. Sajnos azonban a számok sokkal rosszabb képet mutatnak. Például feleannyi fogyatékosnak van felsőfokú végzettsége (4,9 százalék), mint az egészséges embereknek (10,2 százalék). A fogyatékosoknak ugyanakkor 32,5 százaléka nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát sem, míg a nem fogyatékosok közül ez az arány 19,2 százalékos.

A fogyatékosok lehetősége távmunka végzésére messze elmarad az európai átlagtól. Kevesen élnek önálló háztartásban, lakásaik komfortfokozata jóval alacsonyabb, mint az átlag. A lakosság majdnem 70 százaléka azt gondolja, hogy a fogyatékosoknak nem szükséges dolgozniuk. Ugyanakkor 57 százaléka úgy véli, hogy a környezetében élő, de nem hozzátartozó fogyatékosokat nem feladata támogatni. Egy reprezentatív közvélemény-kutatás szerint tíz magyar közül hat sohasem hallott még az esélyegyenlőségi törvényről.

Kiss Róbert, az esélyegyenlőségi kormányhivatal hivatalvezetője szerint addig nem történik sok változás, amíg a fejekben és a lelkekben (az egészséges emberekében) nem megy végbe az akadálymentesítés - írja a Magyar Hírlap.

Szekeres Pál, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium fogyatékosügyi miniszteri biztosa úgy véli, nehézséget jelent az is, hogy a gyógypedagógusokon kívül senki sem kap képzést arra vonatkozóan, hogy hogyan kell bánni a fogyatékosokkal, így orvosok, tanárok és pszichológusok sem.

Ignácz Bea, a Humanitás című lap főszerkesztője szerint a fogyatékos embereket még mindig megbámulják az utcán, és sokszor úgy félnek tőlük, mintha fertőző betegségben szenvednének. Szinte mindenki a szegénységre és a kiszolgáltatottságra asszociál velük kapcsolatban, holott tudnak teljes életet élni, és ugyanúgy képesek örülni és szomorkodni, mint bárki más - idézte a Magyar Hírlap.