Önkényes igazoltatás miatt megbüntették a BRFK-t

Kártérítésre kötelezte a bíróság a Budapesti Rendőr-főkapitányságot, mert járőrei nem engedték meg egy férfinak, hogy igazoltatáskor használja telefonját, majd előállították, és az őrszobán másfél óráig fogva tartották. A rendőrök azzal indokolták a szigorú eljárást, hogy a férfi nem tudta igazolni magát, ezért le kellett kérni adatait a nyilvántartásból. A sértett szerint azonban egyszerűbb módja is lett volna személyazonossága tisztázásának. A bíróság szerint a járőrök aránytalanul szigorúan jártak el, indokolatlanul korlátozták a férfi személyi szabadságát, ezért nem vagyoni kártérítésre megfizetésére kötelezte a rendőrséget.

Perlaki ezt követően 1999 októberében a Belügyminisztérium (BM) Jogi Főosztályához fordult, hogy megtudja: milyen esetekben lehet megtagadni valakitől a telefonhasználatot, milyen okkal tehetik használatra alkalmatlanná a telefont, és milyen törvények szabályozzák az intézkedő rendőrök jogait, kötelességeit. A BM válaszában többek között azt írta: "A rendőri intézkedésnek arányban kell állnia az intézkedés törvényes céljával, illetve azt az intézkedést kell választani, ami a cél elérésére való alkalmasság mellett az érintett jogainak legkisebb korlátozásával jár."

Perlaki 2001 augusztusában kártérítési pert indított a Fővárosi Bíróságon a BRFK ellen. Mint keresetében fogalmazott, a járőrök "saját munkájukat is hátráltatták, és károkat okoztak". A szerinte jogtalan rendőri intézkedés miatt 100 ezer forint nem vagyoni, cégei vesztesége miatt pedig többmilliós vagyoni kártérítést kért. A rendőrség képviselői azt állították, hogy a járőrök "a szabálysértési törvény és a rendőrségi törvény szerint" jártak el, ezért Perlaki követelése alaptalan.

"Az alperes a jogalapot vitatja, de én nem tudom, hogy be kell-e csukni valakit, hogyha nem tudja igazolni magát" - mondta Perlaki az áprilisban megkezdődött tárgyaláson. Mint fogalmazott: "a rendőri intézkedésnek az volt a célja, hogy a személyazonosságomat megállapítsák. A rendőrség azzal, hogy nem hagyott telefonálni, tulajdonképpen önmaga gátolta meg, hogy a személyazonosságomat igazoljam."

Perlaki a tárgyaláson újabb kifogást is emelt a járőrök intézkedése ellen. A zuglói rendőrkapitányságra ugyanis azért vitték be, hogy tisztázzák személyazonosságát, végül azonban anélkül engedték el, hogy tájékoztatták volna ennek eredményéről. "Amikor elkezdtem kiabálni, hogy azonosítsanak, merthogy egy bemutatóra kell mennem, végül kiengedtek. Lehet, hogy komputeren keresztül megtörtént az ellenőrzésem, de erről nem tájékoztattak" - mondta.

A bíróság 2003. júniusi ítéletében elutasította a keresetet. Az ítélet szerint a rendőri eljárás szabályos volt, Perlaki pedig nem tudta bizonyítani, hogy cégének vesztesége és a rendőri akció között ok-okozati összefüggés volt.

Perlaki az ítéletet megfellebbezte, mert az elsőfokú tárgyaláson nem derült ki, kinek a hibájából nem tudta igazolni magát. Perlaki és a jogi képviseletét ekkortól kezdve ellátó Farkas Lilla, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje a fellebbezésben arra hivatkozott, hogy a rendőrségi törvény értelmében "több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással jár". A járőröknek pedig lehetőségük lett volna arra, hogy előállítás nélkül tisztázzák Perlaki személyazonosságát.

A rendőrség szolgálati szabályzata szerint a rendőröknek nem kötelező előállítaniuk azt, aki nem tudja igazolni magát, csak megtehetik. A szabályzata azt is kimondja, hogy az előállítást le lehet állítani, ha időközben igazolni tudja magát az érintett, az előállítás pedig mellőzhető, ha a személyazonosság más, egyszerűbb módon megállapítható. A rendőröknek tehát nem volt joguk bevinni Perlakit, mint ahogy telefonját sem vehették volna el, mivel ezzel aránytalanul korlátozták szabadságát. Fogvatartottként ugyanis megillette a jog, hogy értesítse hozzátartozóit.