1971-ben és 1993-ban valamint tavaly is reprezentatív felmérés során vizsgálták a környezetük által romának tekintett lakosságot, igaz az első két alkalommal két, tavaly viszont csak egy százalékukat, ami pontatlanabb eredményeket adhat - közölte Kemény István szociológus, a felmérés egyik készítője.
A Janky Bélával közösen végzett kutatás szerint 1971-ben a cigányok kétharmada élt telepen, ami egyebek mellett a hatvanas években elkezdett, és sok helyen új kolóniákat létesítő telep-felszámolási akció és a romák javuló életkörülményei miatt a rendszerváltásig a töredékére csökkent - írja a Magyar Hírlap. 1993-ban a romák harmada továbbra is elkülönülten élt - igaz már nem putriban -, további harmaduknak fele pedig romák lakta területen lakott. A legfrissebb adatok egyik szembetűnő mutatója szerint pedig a hagyományosnak tekintett cigánytelepeken csupán a romák hat százaléka - 36 ezer ember él - szemben a környezetvédelmi tárca hat évvel ezelőtti, eléggé pontatlan adatokra támaszkodó százezer fős becslésével.
A kutatók szerint azonban ez csak látszólagos javulás, és valójában a romák és nem romák lakhatási elkülönülése drámai mértékben nőtt az elmúlt évtizedben, és a harminc évvel ezelőtti állapotokat tükrözi - írja a lap. A vizsgálat családok közvetlen környezetében 25 százalékában csak, 31 százalékban főleg szintén cigány családok laknak. Vegyesen - cigányok és nem cigányok - az összes család 22, többségében nem cigányok pedig 17 százalékában laknak. Olyan cigány család, amelynek a közelében nem laknak cigányok, öt százaléknyi volt.
Az adatok szerint a romák hetven százaléka települési szempontból is hátrányos helyen - peremterületeken vagy/és etnikailag elkülönülten - él. A szociológusok szerint a folyamat a jövőben tovább erősödik - derül ki a Magyar Hírlap írásából.