Mécs a Demokrata 2001. november 15-i számában megjelent cikk miatt indított pert magánvádlóként. Az ügyben korábban egy polgári perben már jogerősen igazat adtak Mécsnek, és 750 ezer forint nem vagyoni kártérítésre kötelezték a két írás miatt a Demokratát.
A hetilap azután foglalkozott Mécs 1956-os vallomásaival, hogy 2001. november 4-én a Kerepesi temetőben kifütyültek több, akkor ellenzéki poltikust, köztük Mécset és Demszky Gábort is.
A három és fél évvel ezelőtti Demokratában Bencsik András Bűnök és büntetések című vezércikkben foglalkozott a politikus múltjával, a lap munkatársa, Bertók László Attila pedig Egy kihallgatás jegyzőkönyve címmel közölt cikket Mécs Imre 1956 utáni vallomásairól. A cikkek lényegében azt állították, hogy a ma SZDSZ-es politikus akkori vallomása alapján ítéltek halálra és végeztek ki négy forradalmárt.
Mécs szerint ez nem igaz. "Már csak azért sem állja meg a helyét az állítás, mert engem fogtak el utoljára, társaimat már korábban letartóztatták. Amikor engem kihallgattak, a többiek addigra már vallomást tettek. Én arra figyeltem, nehogy másokat is lebuktassak. Amit tudtak már a vallatók, azt én is elmondtam, néhány dolgot pontosítottam" - mondta akkori kihallgatásáról Mécs.
A bíró az elsőfokú per során bekérte a korabeli ítéleteket, és a dokumentumok tanulmányozása után hozott ítéletet. Mécs Imre szerint igazát bizonyítja az is, hogy az akkori ítéletben a bíró azt mondta róla: még a tárgyaláson is ellenforradalmár társai segítségére sietett.
Mécs Imrét halálra ítélték az '56-os tevékenysége miatt, hónapokat töltött a siralomházban. Végül a 60-as években szabadult a börtönből.