Spatulával turkálnak az orvoshallgatók szájában

Empátiás tábort szerveznek orvostanhallgatóknak, pszichológushallgatóknak, leendő szociális munkásoknak és diplomás nővéreknek, hogy jobban átérezzék a betegek helyzetét. A táborban fogyatékosságokat modelleznek, fél napra "lebénítják" a résztvevő kezét, lábát, tolókocsiba ültetik vagy bekötik a szemét, mintha vak lenne. A táborozók roma családoknál is eltöltenek fél napot, hogy megismerjék életkörülményeiket, kultúrájukat, az egészségügyi ellátásról vallott nézeteiket.  

Megtanulnak beszélni a betegekkel

A betegek szerepébe bújnak azok az orvostanhallgatók, pszichológushallgatók, leendő szociális munkások és diplomás nővérek, akik résztvesznek az Országos Alapellátási Intézet empátiás táborában. Szabó János, az OALI tudományos munkatársa az [origo]-nak elmondta, hogy a Hevesen megrendezésre kerülő ingyenes táborba minden évben nagy a túljelentkezés, idén több mint kétszer annyi hallgató jelentkezett, mint ahányat fogadni tudnak.

Az egyhetes tábor 30 résztvevője az első napon teljes orvosi vizsgálaton esik át azért, hogy, megtudja, milyen egy fizikális vizsgálat. "Megtudják például, hogy milyen érzés, ha spatulával turkálnak az ember szájában" - fogalmazott Szabó János. Másnap fogyatékosságokat modelleznek, így például fél napra egy fadarabbal "lebénítják" a résztvevő kezét, lábát, tolókocsiba ültetik őket, vagy bekötik a szemüket és csak egy bot segítségével közlekedhetnek, mintha vakok lennének. Így mennek ki és próbálnak boldogulni a városban is. Szabó János szerint a hallgatók mélyen élik meg a gyakorlatot. Egyszer sem fordult elő, hogy nevettek volna álfogyatékos társaikon. A beteg szerepek modellezését követően elemzik a tapasztalatokat.

Egy fél napot roma családoknál is eltöltenek a résztvevők, ahol a közös beszélgetések során megismerhetik életkörülményeiket és az egészségügyi ellátásról vallott nézeteiket. Szabó János elmondta, hogy a negyedik alkalommal megrendezésre kerülő tábor célja, hogy a leendő egészségügyi dolgozók jobban bele tudják élni magukat a betegek helyzetébe és elsajátítsák az orvos és a beteg közötti kommunikáció sajátosságait. A résztvevők a táborozás után félévente találkoznak és beszámolnak a tapasztalataikról. "Mernek kommunikálni a betegekkel, tudják, hogy szólítsák meg őket, hogy találják meg a közös hangot" - állítja Szabó János.

Az OALI munkatársa szerint fontos lenne, hogy az empátiát fejlesztő tantárgyak nagyobb szerepet kapjanak az egészségügyi dolgozók képzésében. Az orvosi egyetemeken ugyan az első évfolyamos hallgatók tanulnak kommunikációt, azonban ez a tantárgy inkább elméleti, egyedül a pécsi egyetem képzése nyitottabb a gyakorlat iránt. Pécsen a hallgatók háziorvosokkal járják a betegeket, így a gyakorlatban tanulják meg a helyes kommunikációt.