"Az Alpok-aljáról a tavaszi olvadáskor érkező nagy mennyiségű vízből a Rába és Zala vízgyűjtőjét elválasztó dombsor alatti alagúttal lehetne vizet juttatni a Balatonba" - mondta Mayer István, a VITUKI Rt. Vezérigazgató-helyettese pénteken Siófokon, a vízpótlásról rendezett konferencián, amelyet a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, valamint a Balaton Fejlesztési Tanács szervezett.
A Balaton vízszintje az elmúlt 150 évben nagy mértékben ingadozott, csak az 1920-as években merült föl a szabályozás igénye és alakult ki a mai rendszer. Az 1970-es években jelentkezett újabb, elsősorban az idegenforgalom szempontjait figyelembe vevő igény arra, hogy - hasonlóan a nagy nyugat-európai üdülőtavakhoz - minél kisebb legyen a Balaton vízszintjének ingadozása.
"2000-ben és 2001-ben összesen nem kapott annyi utánpótlást a Balaton a befolyásokból, mint amennyi a korábbi évek átlaga, e két aszályos évben az átlagosnál jóval kevesebb csapadék hullott, a párolgás pedig meghaladta a megszokottat. E három jelenség miatt jelenleg mindössze 41 centiméter a tó vízszintje" - közölte Mayer István.
A Balaton természetes vízkészlete a tóba jutó és az abból kikerülő víz mennyiségének arányait tekintve 80 év alatt csak kétszer mutatott negatív eredményt, mégpedig az elmúlt két évben - közölte a szakember.
Az idén folytatódott ez a folyamat, és 2002-ben eddig a Balaton vízgyűjtőjében mintegy 100 milliméterrel kevesebb csapadék hullott, mint a sok évi átlag. Az előrejelzések szerint viszont 2003 áprilisára 82 centiméterre emelkedhet a tó vízszintje, amely megközelíti a 98 centiméteres átlagot.
"A Balatonnál sokszor volt a maihoz hasonló helyzet, amely nem tragikus, csak szélsőséges. Vízgazdálkodási, ökológiai, környezetvédelmi és egyéb szempontokból mindez nem rendkívüli, a Balaton mesterséges vízpótlása a jóléti szolgáltatók és a társadalom nyomására került napirendre" - mondta Mayer.
A felszín alatti víz - a bakonyi karsztvíz, a talajvíz, a hévíz - és a csapadék erre nem hasznosítható, a felszíni lehetőségek közül pedig a szakember azoknak a lehetőségeknek a figyelembe vételét javasolta, amelyek nem kívánnak nagy, költséges beavatkozást.
A korábban ajánlott Duna, Rába, Mura és Dráva, valamint a Mura-menti bányagödrök közül a VITUKI szerint valószínűleg a Rába kínálja a legjobb lehetőséget: e folyónk vízszintje magasabb a Balatonénál, pár kilométeres alagút építésével biztosítható a víz természetes átfolyása a Balaton vízgyűjtőjében lévő Zalába, és jóval közelebb van a tóhoz, mint a Dráva.
Szabó Miklós, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője arról szólt, hogy ha 100-ról 110 centiméterre emelik a Balaton maximális vízszintjét, kérdésessé válik a külső vízpótlás szükségessége.
A Balaton vízszintjének a megemelését a halállományra és a halaknak életlehetőséget nyújtó nádasokra, hínáros részekre nézve veszélyesnek minősítette Herodek Sándor, a tihanyi tókutató intézet igazgatója. Gönczy János, a Balatoni Halászati Rt. vezérigazgatója amellett érvelt, hogy mindenképpen biztosítani kell a Balaton vizének külső pótlását.
A vízpótlási lehetőségeiről készülő tanulmányt a VITUKI november végére készíti el, a döntéshozók ezt követően tovább vizsgálják, szükséges-e a mesterséges beavatkozás a tó életébe.