136 év után szerdán megszűnt a sorkatonaság Magyarországon. November 3-án leszerelt az utoljára bevonuló 1800 kiskatona is. Ennek örömére a parlamentben ünnepi beszédekkel búcsúztak a sorkatonaság intézményétől, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Juhász Ferenc honvédelmi miniszter pedig levágta az óriáscenti utolsó darabját is a Hősök terén. Mivel szerdán a parlamentben a Fidesz bejelentette, hogy mégis megszavazzák a sorozott hadsereg eltörléséhez szükséges alkotmánymódosítást, így a jogi problémák is megoldódhatnak, az alkotmányból kikerülhet a sorkötelezettségről szóló paragrafus.
Az 1868-ban a sorkatonaságot lehetővé tevő törvény elfogadása után 1869-től működő sorozott magyar hadsereg 2004. november 3-án megszűnt, már csak hivatásosokból és szerződésesekből áll a hadsereg. Bár a honvédség vezetői a kiegyezés évét tekintik a sorozott hadsereg kezdetének, már az 1848-49-es szabadságharc alatt is voltak sorozások: az önálló magyar hadsereg magját megteremtő törvénycikk kötelezte azokat a módosabb húsz és ötven év közötti férfiakat nemzetőri szolgálatra, akik kétszáz forint értékű földet, házat, illetve jobbágytelket birtokoltak, lehetővé téve a feltételt azoknak is, akik "érdekeltek az alkotmányos rend fenntartásában". A minden magyar férfira kiterjedő, általános sorkötelezettséget azonban csak egy 1868-as törvény vezette be, ezért számítja a Honvédelmi Minisztérium is innentől a sorkatonaság kezdetét.
1869-től a 20 évesnél idősebb fiúknak be kellett vonulniuk, elvileg nem lehetett senkinek sem pénzzel megváltani a katonai szolgálatot. A katonáskodás ideje két év volt. A trianoni békeszerződés 1920-ban azonban megszüntette a hadkötelezettséget, és 35 ezer főben maximálta az önkéntes haderő létszámát. Az 1921-ben megalkotott törvény szerint az önkénteseknek 12 év szolgálati időt kellett vállalniuk, mely fele-fele arányban tényleges és tartalékos szolgálatként telt. Ilyen feltételekkel azonban nem tudták feltölteni a hadsereg létszámát.
A honvédség utánpótlását ezért a leventemozgalom beindításával igyekeztek megoldani: tizenéves fiúkat köteleztek sportolásra, miközben a hagyományos erkölcsi értékrendet és a vitézség kultuszát táplálták beléjük. A katonai kiképzés tilalmát a békediktátum közvetlen ellenőrzés megszüntetése után kijátszották a magyar hatóságok, a toborzás megszüntetésével és a "K" (kényszer) sorozás visszaállításával. Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát ugyanis csak 1938 augusztusában mondták ki. Ennek hatására 1939-ben hivatalosan is újból bevezethették az általános hadkötelezettséget. A háború végére több mint 900 ezer fős lett a hadsereg, igaz, a nyilas kormány már gyerekeket és aggastyánokat is behívott.
A második világháború utáni, szovjet mintára megszövegezett 1949-es alkotmányban szerepelt először, hogy minden nagykorú fiatalnak be kell vonulnia. Ez az ötvenes években hároméves szolgálati időt jelentett. Ebben az időszakban 200 ezres hadsereget tartott fenn az ország, az akkori tervek szerint Olaszországot kellett volna lerohanni háború esetén.
Az 1960-as években sem enyhült a szigor, az akkori honvédelmi törvény érdekessége, hogy 45 éves korig a nőkre is kiterjesztették a hadkötelezettséget, igaz, a jogszabályt nem alkalmazták, csupán az ápolónőket vették nyilvántartásba s látták el katonaigazolvánnyal. Az 1976-os törvény ebben a tekintetben már újból csak a férfiakra vonatkozott. A hetvenes években engedett az állam, és két évre csökkentették a kiskatonák szolgálati idejét. A nyolcvanas években másfél, a kilencvenes években pedig egy, majd 2001-ben fél évre mérsékelték tovább a sorkatonák szolgálati idejét.