A Népszabadság főszerkesztője szerint Molnár Gál nem ártott senkinek
"Nekünk is döntenünk kell. Adhatunk-e továbbra is teret egy olyan munkatársunk kritikáinak, aki nemcsak írt, hanem jelentett is. Csak ismételhetjük: most még nem tudjuk, ez utóbbi pontosan mit takar, csak azt tudhatjuk, hogy milyen írói erővel, kíméletlen éllel, szuggesztivitással és hozzáértéssel írta kritikáit. Ez az erő mostantól kevés, mert minden szó, minden jelző e beismerés után megkérdőjelezhető. Márpedig egy kritika nem bír el sok kérdőjelet. Egy kritikus még kevésbé" - áll a Népszabadság vezércikkében, melyet pár nappal azután jelentettek meg, hogy Magyarország egyik legnagyobb tekintélyének számító színikritikusa - aki gyakran csak M. G. P-ként jegyezte írásait - beismerte, ügynök volt.
Vörös T. Károly, a lap főszerkesztője az [origo]-nak kedd délelőtt elmondta: Molnár Gál egyelőre nem ír kritikát a Népszabadságnak, bármi mást viszont írhat. Hozzátette: délután beszél a kritikussal, és arra szeretné rávenni, hogy írja meg és - akár később - hozza nyilvánosságra a történetét. "Jót tenne a magyar társadalomnak, ha szembesülne egy ilyen könyvvel" - vélte Vörös T., emlékeztetve Esterházy Péter író esetére, aki az apjáról szóló, Harmonia Caelestis című regénye befejezése után tudta meg, hogy édesapja titkos ügynök volt. Esterházy ennek hatására írt egy második kötetet, Javított kiadás címmel. A főszerkesztő szerint ha Molnár Gál megírja a történetét, "utána nyugodtan lehet kritikus". "Meggyőződésem ugyanis, hogy nem ártott senkinek" - közölte Vörös T. Károly.
A főszerkesztő a kedd délutáni beszélgetést követően az [origo]-nak azt mondta: még erősebb az a meggyőződése, hogy a kritikus nem ártott senkinek. Közölte: hosszan és sok mindenről beszéltek. Megegyeztek arról, hogy új szerződést kötnek, és a jövőben - a főszerkesztő reményei szerint hamarosan - nem kritikákat, hanem más színháztörténeti írásokat jelentetnek meg. Molnár Gál először elzárkózott attól a javaslattól, miszerint írja meg történetét, de végül azt mondta: megfontolja az ötletet - tette hozzá Vörös T. Az [origo] kérdésére azt mondta: arról nem beszélt neki a kritikus, hogy kikről jelentett még Latinovitson kívül. Emlékeztetett arra, hogy a Kritika című lapban megjelent egy korábbi jelentés - akkor még nem tudták, hogy Molnár Gál írta - az egyik társulat két külföldi vendégjátékáról, és abban semmi terhelő nem volt a színészekre nézve. Csupán az állt a jelentésben, hol voltak a színészek, mit ettek - közölte a Népszabadság főszerkesztője. Megismételte Molnár Gál egyik mondatát, miszerint csak egy embernek ártott, önmagának. "Nem akarom őt mentegetni, azt megmondtam neki is, hogy nem igazán szép dolog ügynöknek lenni" - mondta Vörös T. Károly.
Molnár Gál Péter szombaton a lapban közzétett nyilatkozatában elismerte, hogy 1963-ban beszervezték. Részleteket azonban nem volt hajlandó elárulni, azt írta, szerinte elszámolással csak magának tartozik. Eddig egy jelentés látott napvilágot, amelyben a kritikus - Luzsnyánszky Róbert néven - Latinovits Zoltán színészről jelentett annak kapcsán, hogy Latinovits visszaadta az egyik orosz szerző darabjának neki szánt szerepét.
M. G. P. vállalja jelentéseit
"A távolabbi jövőben nyilatkozom a történtekről" - mondta az [origo]-nak a kritikus, akit nem sokkal azután értünk el, hogy hosszas beszélgetést folytatott a Népszabadság főszerkesztőjével. Később megerősítette: könyvet ír. A kritikus elhárította az [origo]-nak a jelentésekre vonatkozó kérdéseit azzal: meg kell nézni a dossziékat. "Ami ott van, azt vállalom" - közölte Molnár Gál.
Több színész nyilatkozott az elmúlt napokban, és sokan úgy vélték: a kritikus szakmai hitele kétségbe vonható a történtek miatt. Molnár Gál erre úgy reagált: "szamárság".
Azzal kapcsolatban, hogy a Népszabadságban egyelőre nem jelenhet meg kritikája, Molnár Gál úgy nyilatkozott: "egy ideig lehet szüneteltetni a kritkaírást". Azt elismerte, hogy "rosszul érinti" az ügy, megjegyezte: van munkája, hiszen jelenleg is színháztörténetet ír.
Kapcsándi Dóra