Magyar ügynökhálózatot épített a KGB és a Stasi is

Az 1980-as évek végén ügynökhálózat építésébe kezdett Magyarországon a szovjet, a kelet-német és a román titkosszolgálat is, mivel már nem bíztak a magyar politikában. Egy eddig titokban maradt jelentés szerint valós veszély volt, hogy egyesek a KGB-nak, a Stasinak és a Securitaténak jelentenek. A kémhálózatok épüléséről szóló hírek miatt figyelték meg a rendszerváltás után is az ellenzéki politikusokat, de csak azokat, akik gyanúba keveredtek - írja a Népszabadság.

Horváth Balázs, a rendszerváltás első belügyminiszterének megbízásából 1990-ben bizottság vizsgálta ki azokat az ellenzéki vádakat, miszerint a Belügyminisztériumban (BM) állambiztonsági iratokat semmisítenek meg, az ellenzéki politikusokat pedig törvénytelenül figyelik meg. A bizottság megállapította, hogy mind az iratbezúzásokról, mind a tiltott megfigyelésekről szóló vád igaz volt.

Ezzel egy időben készült azonban egy másik, máig titokban maradt jelentés is, amely magyarázatot adott az ellenzéki politikusok megfigyelésére. A miniszter megbízáságól dolgozó bizottság ugyanis megállapította, hogy a titkos és a rendszerváltás után már törvénytelen megfigyelésekre azért volt szükség, mert az 1980-as végén elszaporodtak a Magyarországon dolgozó magyar kémek.

Elsősorban a szovjet, a kelet-német és a román titkosszolgálat aktivitása nőtt - írja a Népszabadság a vizsgálóbizottságot vezető Dinczig Istvánra hivatkozva. A KGB, a Stasi és a Securitate is azért kezdett kémhálózat építésébe, mert nem bíztak már a magyar politika barátiságában. A KGB a magyar külpolitikáról, a Stasi a nálunk lévő kelet-németekről, míg a Secu az Erdéllyel kapcsolatos elképzelésekről próbált minél többet megtudni, ezért próbáltak beszervezni sok magyart.

Azt nem lehet tudni, hogy a külföldi beszervezési kísérletek milyen gyakran jártak sikerrel. A lap szerint ennek ellenére a történtek azt bizonyítják, hogy az ellenzéki politikusok törvénytelennek tartott megfigyelésére valós nemzetbiztonsági veszély miatt volt szükség. A kémelhárítás ugyanis csak azokat figyelte meg, akikről olyan információt kaptak, hogy megpróbálták beszervezni.

Szikinger István alkotmányjogász, az iratbezúzásokat és megfigyeléseket vizsgáló bizottság egyik tagja az [origo]-nak azt mondta: személy szerint nem foglalkozott ilyen ügyekkel és arra sem emlékszik, hogy a bizottság a külföldi szolgálatok tevékenységével kapcsolatos jelentést elfogadott volna. Ugyanakkor nem vonta kétségbe a lapban megjelenteket és azt sem, hogy valóban született ilyen jelentés, ugyanis - mint mondta - a testületnek mindössze egy hete volt az állítások kivizsgálására, ráadásul ezen idő alatt több vita volt a bizottságon belül arról is, hogy mire terjed ki a hatáskörük.

Az idő rövidsége miatt arra is alig jutott idejük, hogy a megfigyelések és iratmegsemmisítések tényét megvizsgálják. Ő a kérdés alkotmányjogi hátterével foglalkozott, csak a belső elhárítás egyes anyagai kerültek a kezébe, de azokat sem elemezte részletesen. Elképzelhetőnek nevezte ugyanakkor, hogy a bizottság más tagjai a kémelhárítást is vizsgálták.