Rettegés lett a védett tanú élete

Tönkretette egy fiatalember életét a tanúskodás. Egy emberölési ügyben különösen védett tanúként tett vallomást, azt ígérték neki a hatóságok, senki sem tudhatja meg, hogy ő árulta el, ki a gyilkos. Ennek ellenére a vádlottak ismerősei mégis megtudták, hogy ő volt az informátor. A férfi és ügyvédje szerint a bíróság hibázott az ügyben, mert olyan adatokat adtak ki az eljárás során, amelyek lehetővé tették a titkos tanú beazonosítását. Amióta kiderült, hogy ő vallott, folyamatosan menekül, munkahelyét és otthonát el kellett hagynia, családja is szétesett.

K. B. különösen védett tanúként segített lebuktatni egy öt évvel ezelőtti rablógyilkosság azóta jogerősen elítélt elkövetőit. Mielőtt négy éve vállalta volna a tanúskodást, azt ígérték neki: védett tanúként sosem derülhet ki, hogy ő tájékoztatta a hatóságokat. Mégis megtudták a vádlottak ismerősei, hogy ő vallott, és megüzenték neki: agyonlövik, már csak az alkalmas időre várnak. Azóta otthonából elköltözött egy másik városba, munkahelyét is otthagyta, hogy ne tudják megtalálni. Rendszeresen, 3-4 havonta költözik egyik albérletből a másikba, de így is többször a nyomára bukkantak. Előfordult, hogy alkalmi munkahelyén csaptak le rá haragosai, és csak az utolsó pillanatban sikerült elmenekülnie, egy autós hajszát követően. Családját is megfenyegették, ezért gyerekeit is el kellett rejtenie. Élettársa annyira kiborult az állandó rettegés miatt, hogy többször is öngyilkosságot kísérelt meg.

K., akinek diszkója és más vállalkozásai is voltak Cegléden, saját bevallása szerint alvilági körökben mozgott 2000-ig, így a gyilkosság idején is voltak maffiózó barátai. A gyilkossági ügy részleteiről is úgy szerzett tudomást, hogy két ismerőse elmesélte neki: hárman megöltek egy férfit, és kirabolták. A három emberből csak egyet sikerült elfognia a rendőröknek, ketten szabadlábon voltak a gyilkosság után. A fiatalember azt mondta, többször is meséltek neki az ügy részleteiről, még arról is, hogyan szereztek fegyvereket. Szerinte büszkék voltak tettükre, hencegtek azzal, hogy gyilkoltak. K., miután hallott az esetről, hónapokig hallgatott mindenről. Időközben azonban ismerősei összevesztek, bandájuk kezdett széthullani egy belső konfliktus miatt. K. félt attól, hogy a belső viszály miatt ő is veszélybe kerülhet, mert tud az emberölésről. Ezért rászánta magát arra, hogy jelentkezzen a rendőrségen. A nyomozók megígérték neki, ha részletes vallomást tesz, védett tanúként kezelik, így nem tudhatja meg senki, hogy ő buktatta le még szabadon lévő gyilkosokat. K. végül a rendőrség épületében tett vallomást egy nyomozási bírónak, védett tanúként. Beszámolója után nem sokkal a kommandósok el is fogták a gyilkosokat.

K. szerint ismerősei meggyanúsításuk után folyamatosan próbálták kideríteni, ki adta fel őket. A férfi szerint négy-öt ember tudhatott a gyilkosságról vele együtt. Sokáig azonban nem tudták a vádlottak, hogy közülük ki buktatta le őket, csak találgattak. A fiatalember állítja: akkor derült ki, hogy ő a titkos tanú, amikor a védők megkapták a vallomásáról készült jegyzőkönyvkivonatot.

A különösen védett tanú csak a nyomozási bíró jelenlétében tesz vallomást, nem a tárgyalóteremben. A részletes beszámoló azonban államtitkot képez, annak tartalmát csak a bíróság néhány tagja ismerheti, a vádlottak nem. A titkos tanú vallomásából a nyomozási bíró jegyzőkönyvkivonatot készít, ami viszont már nyilvános. A kivonatban azonban nem szerepelhetnek olyan információk, amelyek alapján egyértelműen beazonosítható lenne a tanú. Így a jegyzőkönyvet készítő bírónak a személyi adatok mellett ki kell húznia azokat, az ügy szempontjából nem lényeges adatokat is, amelyek megkönnyítenék a tanú azonosítását. K. B. esetében azonban a kivonatolt vallomásban bent maradt az is, hogy a titkos tanú az egyik vádlott gyerekkori barátja, a másiknak pedig munkatársa. Emellett az is olvasható a jegyzőkönyvben, hogy a vádlottak és a tanú együtt jártak szórakozni.

Miután a vallomást megkapták a vádlottak és védőik, egy férfi közölte K.-val az utcán, hogy tudják: ő köpött. Megpróbálták meggyőzni, hogy a gyilkossági ügy másodfokú tárgyalásán másképp emlékezzen a történtekre. Idén februárban a korábban védett tanút személyesen is meghallgatták a gyilkossági ügy másodfokú tárgyalásán. A törvényi szabályozás szerint ugyanis ha a titkos tanút sikerül megneveznie a védőknek, megszűnik a védettsége.

"Mivel a tárgyaláson sem változtattam meg a vallomásomat, megüzenték, hogy végeznek velem" - mondta K. "A legfélelemetesebb, hogy azóta már nem is fenyegetnek, de másoktól hallottam, hogy készülnek. Már csak az élteti őket, hogy megöljenek. Szerintem legfeljebb egy-két évig tudok még bujkálni" - állította K.

A fiatalember úgy érzi, annak ellenére, hogy gyilkosokat segített lebuktatni, a hatóságok mégis cserbenhagyták. Korábban hiába kérdezte meg az őt kihallgató bírót arról, hogy bekerülhet-e a tanúvédelmi programba, nem foglalkozott senki sem kérésével, csak nyugtatgatták, hogy nem lesz semmi baja.

Az életveszélyes fenyegetések és a zaklatások miatt több feljelentést is tett, és kérte a hatóságok segítségét. Eddig azonban a nyomozóknak nem sikerült kideríteniük, kik fenyegethették a férfit. Rendőri védelmet pedig csak egy hétre tudtak volna biztosítani anyagi okok miatt - kesergett K.

Bernáth Adrienn, a férfi jogi képviselője a jegyzőkönyvkivonat miatt pert indított a nyomozási bíró és a Pest Megyei Bíróság ellen, 100 millió forintos kártérítést követelnek. A keresetlevél szerint ugyanis a bíró olyan információkat is bent hagyott a kivonatban, amelyek alapján azonosíthatóvá vált a védett tanú.

Miszori László, az ügyben első fokon eljáró Pest Megyei Bíróság büntetőkollégiumának vezető bírája nem kívánt reagálni arra a kérdésre, hogy hibás-e az a nyomozási bíró, aki a jegyzőkönyvkivonatot készítette. Arra a hírre, hogy az eset miatt a tanú beperelte a nyomozási bírót és a megyei bíróságot is, Miszori annyit mondott: a tanúnak jogában áll keresetet benyújtani, az illetékes bíróság majd dönt annak megalapozottságáról. Hozzátette, megdöbbentette, amikor megtudta, hogy a védett tanút sikerült megneveznie a vádlottak jogi képviselőinek. Ilyen ugyanis csak ebben az egy ügyben fordult elő eddig a Pest Megyei Bíróságon. Miszori szerint más ügyekben nem azonosítottak védett tanút a Pest Megyei Bíróságon, ami bizonyítja, hogy működik a jogintézmény.

Szedmák András, az ügy nyomozási bírója, aki K. B. vallomását jegyzőkönyvezte, annyit mondott: a jogszabályok értelmében - bár szeretne - nem nyilatkozhat az ügyről.