Az 1999-ben bevezetett "különösen védett tanú" jogintézményt éppen azért hozták létre, hogy a nagyobb bandák által elkövetett bűncselekményeknél is merjenek tanúskodni az ügy ismerői. A rendszerváltás után ugyanis egyre több olyan erőszakos bűncselekmény történt, amelyeket valószínűleg a szervezett alvilág hajtott végre. Az ilyen ügyekben azonban sok esetben - hiába tudták a rendőrök, hogy kik állhatnak a háttérben - nem tudtak senkit sem meggyanúsítani bizonyítékok hiányában. Azok ugyanis, akik rendelkeztek információkkal, nem mertek beszélni, mert féltek a bosszútól.
A különösen védett tanúk személyi adatait csak az ügyész, a nyomozási bíró és az ügyet tárgyaló tanácselnök ismerheti meg, tárgyalásra nem lehet megidézni és nem lehet meghallgatni sem. Ha a védelemnek sikerül megneveznie a tanút, különösen védett státusa automatikusan megszűnik, ezután már idézhető tárgyalásokra - olvasható a büntetőeljárási törvény kommentárjában. Ebben az esetben a bíróságnak a tanú védelméről más módon kell gondoskodnia.
A törvényhez fűzött miniszteri indokolás azonban ennek ellentmond. E szerint ugyan előfordulhat, hogy a védett tanú ismertté válik, de ez sem jelentheti azt, hogy lehetőség nyílik a tanú kihallgatására a tárgyaláson. Ebből következően, amennyiben a különösen védett tanú személye ismertté válik, úgy a különösen védetté nyilvánítás jogkövetkezményei változatlanul tovább élnek.
A büntetőeljárási törvény négy pontban sorolja fel azokat a feltételeket, amelyek alapján a tanú védetté nyilvánítható. A feltételek: kiemelkedő súlyú ügyben lényeges információkkal rendelkezzen, a vallomásától várható bizonyíték mással ne legyen pótolható. Feltétel az is, hogy a tanú személye, tartózkodási helye és az a tény, hogy kihallgatták, a gyanúsított és a védő előtt ismeretlen legyen. A negyedik feltétel az, hogy a tanú személyének felfedése esetén a tanú vagy hozzátartozója élete súlyos fenyegetésnek lenne kitéve.