A kutatók a nyolcvanas évek óta kiemelten figyelik a megdöbbentő öngyilkossági rátát mutató Magyarországot. A százezer főre jutó esetszám ekkor volt a legmagasabb, a nemzetközi első helyre jogosító 45. A sorban utánunk következők, Ausztria, Finnország, Csehország, ennél sokkal kisebb, 26, 25, 21-es esetarányt jelentettek. A probléma 1983-87 között tetőzött, majd csökkent, és 2001-től kismértékben megint emelkedett. Most Magyarország egy a magasabb rátájú országok közül, de már nem az első.
A különbségek Magyarországon belül legalább olyan nagyok, mint az egyes országok között. A múltban az öngyilkosság kifejezetten városi jelenség volt, a falvakban szinte egyáltalán nem fordult elő, 1980 óta azonban a vidék dominál. A vidéket ez esetben elsősorban a tanyák jelentik. A tanyákon és nagyvárosokban sokkal gyakoribb az öngyilkosság, mint falvakban és kisvárosokban.
Az idősek biztosra mennek
Az életkor növekedésének szerepe is óriási, a veszélyeztetettség ezzel párhuzamosan emelkedik, bár az utóbbi években a negyvenes-ötvenes férfiaknál a kockázat felülmúlja más korosztályokét. Az adott korosztály létszámához képest legtöbben a nyolcvan év felettiek közül lesznek öngyilkosok. Ők teljesen elszántak a halálra, náluk kísérletezés nemigen fordul elő, biztosra mennek.
Bár a nők többször próbálkoznak, a férfiak gyakrabban követnek el befejezett, halállal végződő öngyilkosságot. Ezt arra szokták visszavezetni, hogy ők kevésbé ismerik el, ha lelki problémáik vannak, nem kérnek segítséget. A nők viszont középkoruktól kezdve védettebbek, mert több helyen van rájuk szükség, családban, munkahelyen, baráti körben, és ez segít. Az anyagi helyzet viszont nem befolyásoló tényező. A szegények között nem gyakoribb az öngyilkossági kísérlet, mint a jómódúak között. Ennek jó példája a hajléktalanoké, akik között szinte egyáltalán nem fordul elő öngyilkosság.
Matalin Dóra