Az államnak kell elpucolnia a Trabant-hegyeket

Megoldódni látszik a roncsautók visszagyűjtése: szeptembertől a tulajdonos csak úgy szabadulhat meg az autóhoz kötődő kötelezettségektől, ha bontóban adja le a tragacsát. Az újrahasznosítás költsége pedig a gyártó céget terheli. Ma még a roncsok többsége erdőkben és az út szélén végzi. Az előírás azonban csak a 2002 után forgalomba hozott autókra vonatkozik, az igazi problémát majd a Wartburgok és a Trabantok jelentik. Ezeknek ugyanis már a gyártója se létezik, amely gondoskodna a visszagyűjtésről.

Szeptembertől várhatóan bezárul majd az a kiskapu, ami eddig megakadályozta a ronccsá váló autók kötelező visszagyűjtését. Az idei első negyedévben keletkezett 20-25 ezer tragacsnak mindössze 5 százalékát sikerült visszagyűjteni, annak ellenére, hogy január óta ezt jogszabály írja elő. A környezetvédelmi minisztériumi rendelet értelmében a tulajdonosok csak az autóbontók által kiadott igazolással szabadulhatnak meg az autóhoz kötődő kötelezettségektől, többek között a súlyadótól és a biztosítástól.

A Belügyminisztérium azonban tavasszal lazított az előírásokon: a tárca szerint ez a passzus sértette a tulajdon feletti rendelkezés szabadságát, így ezt kivették a rendeletből. Ami viszont azt eredményezte, hogy megugrott az eltűnt roncsok száma.

Markó Csaba, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese az [origo]-nak elmondta: a tárca június közepén kezdett tárgyalásokba a Belügyminisztériummal, ennek eredményeként szeptembertől szigorodik majd a rendelet. Így a járművek nyilvántartásból való törléséhez újra szükség lesz a bontási engedélyre, ez alól csak olyan esetekben lehet majd mentesülni, ha például exportálják az autót. A szigorítást pozitív lépésnek tartják a forgalmazók is. Győző Gábor, a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének ügyvezető elnöke szerint ennek hiányában a roncs tárolási helyeként a tulajdonos akár egy tízemeletes épület felső szintjét is megjelölhette, azt ugyanis nem ellenőrizte senki.

Emellett megoldódott a roncsok újrahasznosításához szükséges másik feltétel is: a júliusi határidőig ugyanis a gépjármű-forgalmazók nagy többsége (mintegy 25 cég) az autóbontókkal megkötötte azokat a szerződéseket, amelyek garantálják az általuk forgalmazott, leselejtezett autók visszavételét. A hulladékká vált autók újrahasznosítása ugyanis a gyártók és forgalmazók feladata. A gyártók a tragacsok visszagyűjtését többféle módon is megoldhatják: vagy maguk építenek ki gyűjtőhálózatot, vagy pedig egy erre szakosodott szervezetettel kötnek szerződést. Korábban úgy tűnt, hogy a gyártók ennek a kötelezettségüknek nem tesznek eleget, így a környezetvédelmi hatóságok a forgalmazási engedélyek felfüggesztését is kilátásba helyezték.

Győző Gábor szerint azonban a roncsok körüli jelenlegi bonyodalom csupán vihar egy pohár vízben, a jogszabály ugyanis egyelőre csupán a 2002 júliusa után forgalomba hozott autókra vonatkozik, vagyis a hazai járműparknak csak 20 százalékát érinti. Sokkal több konfliktus várható majd 2007 után, amikor a visszagyűjtést kiterjesztik a 2002 előtt forgalomba hozott autókra is. Különösen az olyan volt szocialista országokban gyártott autók okozhatnak majd problémát, mint a Trabant vagy a Wartburg. A gyártó cégek ugyanis már nem léteznek, sőt a jelenlegi Skoda sem jogutóda a régi Skoda cégnek. A közel 200 ezer darab szocialista kocsi visszagyűjtésének költsége így várhatóan az államra hárul - véli Győző.