Simon Tamás az [origo]-nak elmondta: amíg a '90-es évek elején a szülész-nőgyógyászok mulasztása miatt indítottak pereket, addig napjainkra már nincs olyan egészségügyi szakma, ahol ne indult volna műhibaper. A leggyakrabban azonban a nagy klinikai szakmák, a szülészet, a sebészet és kardiológia orvosai ellen indulnak eljárások. A szülészetnél leggyakoribb műhiba, hogy az orvosok nem észlelik idejében a fejlődési rendellenességeket, a sebészet területén az idegen tárgyak testben felejtése gyakori, valamint a műtétet követő utóvizsgálatnál fordulnak elő orvosi tévedések.
Az [origo] által megkérdezett ügyvédek szerint a legmagasabb kártérítést a hazai bírói gyakorlat a komoly rokkantságot, például teljes bénulást okozó műhibák esetén ítél meg: a '90-es évek elején átlagban 3-4 millió forint, 2000-ben 6-8 millió volt ez az összeg, jelenleg pedig 10-15 millió. Kisebb rokkantság, végtag bénulása esetén az átlagos kártérítés összege a '90-es évek elején 2-3 millió forint, 2000-ben 4-5 millió volt, jelenleg pedig 6-7 millió forint nem vagyoni kártérítést ítélnek meg a hazai bíróságok.
A halálesetet okozó műhibáknál viszont általában kisebb összeget fizetnek az egészségügyi intézmények a hozzátartozóknak. Ennek oka, hogy a bíróságok azt veszik figyelembe, hogy az orvosi műhiba hosszú távon milyen hatást gyakorol a hozzátartozókra. Csecsemő és gyermek halálát okozó műhiba esetén a '90-es évek elején átlagosan 500 ezer-1,5 millió forintot fizettek a kórházak, 2000-ben 1-2 millió forintot, napjainkban pedig 2,5-3 millió forintot. Felnőtt halála esetén nagyobb a megítélt összeg: a '90-es években körülbelül 2 millió forint volt, 2000-re 3-3,5 millió forintra nőtt, napjainkban pedig elérte a 4-5 millió forintot.
Dr. Almássy Mária, a Fővárosi Bíróság tanácselnöke, aki 1992 óta ítélkezik műhibaperekben, az [origo]-nak elmondta: a hazai ítélkezési gyakorlatban az ötmilliós határ elérése tartott hosszú ideig. Almássy szerint a hazai bírói kar egymás ítéleteit figyelembe véve ara törekszik, hogy a korábbi gyakorlattól eltérő, rendkívül magas kártérítést ne szabjanak ki. A bírósági eljárás az esetek többségében 3-5 évig tart: első lépésben a felelősséget állapítják meg, majd pedig a kártérítés összegét.
Szabó András