"Ha kiönt, akkor is csak a kutyáig fog érni" - árvízi riport

A gátrepedés, a töltés csúszása és a szivárgások mellett a legnagyobb gondot az emberek makacssága jelentette az árvízi védekezést irányító hatóságoknak. Az [origo] a szombati napot Tiszasason és Szelevényen töltötte, két kis Jász-Nagykun-Szolnok megyei faluban, ahol a lakosságot távozásra kényszerítette az árvíz. Olvassa el riportunkat a dacos emberekről, a kétségbeesve keresett tiszasasi térképről és a nyugdíjasról, aki kitelepítés helyett az úszást is vállalta volna, ha nem lenne olyan hideg a víz.

Tiszasason is többször szóba került a kitelepítés elrendeléséhez vezető gátrepedés közvetlen közelében fekvő Szelevény. Azt, hogy a helyzet ezen a településen komolyabb, az is jelezte, hogy a rendőrautók hangosbemondóiból nem az egyszerű "Figyelem, figyelem" szólt, hanem az "Árvízveszély, árvízveszély". A felhívásban szerepelt az is, hogy fél kettőig mindenkinek el kell hagynia a falut, kivéve azokat, akik részt vesznek a védekezésben.

Ez azonban a többséget hidegen hagyta. Hiába álltak sorban a különbuszok a helyi presszó előtt, a kitűzött időpontig mindössze 25-en jelentkeztek a járatokra. Igaz, ez a szám csalóka, a távozásra hajlandók többsége ugyanis autóba ült, és úgy hagyta el a falut. A felszólításnak ugyanakkor így is csak a lakosok kevesebb mint fele engedelmeskedett kora délutánig.

A szelevényi hatóságok problémája tehát ugyanaz volt, mint a tiszasasiaké: az emberek jelentős része nem volt hajlandó elhagyni otthonát. Pedig a víz szó szerint a falu határában állt. A települést végigszelő Kossuth Lajos út végén, a házak tövében sorakoztak a töltés tetejére pakolt homokzsákok, onnan alig kétszáz méternyire ereszkedtek le a katonai helikopterek, és szórták le a megerősítésre szolgáló anyagot. Az [origo] munkatársait a polgármester dél körül azzal fogadta a hivatali épületben, hogy egy perce sincs, ami abszolút hihetőnek hangzott, főleg miután beviharzott egy nő, és elkiáltotta magát, hogy "aki mozog, az azonnal menjen ki a gátra".

Bár már délelőtt érvényben volt a kitelepítésnél szigorúbb kimenekítési rendelet - amelynek értelmében csak az maradhat, aki részt vesz a védekezésben - egy a gáttól két háznyira lakó ötvenes férfi kijelentette: "Engem nem kötelezhetnek arra, hogy elmenjek". Azzal érvelt, hogy az ő házának eleve magas az alapja, de egyébként sem tart a víztől. "Ha kiönt, akkor is legfeljebb a kutyáig fog érni" - mutatott a szomszéd ház előtt heverő pulira. Majd megjegyezte: "Ha belefúlok a vízbe, akkor belefúlok, senkinek nincs köze hozzá."

A szemközti ház kapuja előtt egy fiatal nő ült kezében újszülött gyerekével. Ő sem akart engedni a hatóság felszólításának, pedig kiderült róla, hogy nem is helybeli, a fővárosban él, és csak pár napja érkezett meglátogatni édesanyját. Szerinte azért nem érdemes aggódni, mert ha átszakad a gát, a víz a szántóföldeket fogja elönteni, nem a házakat.

Gát a határban

Nem mindenki volt ilyen nyugodt. Egy másik fiatal nő, aki férjével együtt úgy döntött, hogy ők maradnak, és csak a gyerekeket vitették el máshova, arról beszélt, hogy nem kapnak elég segítséget. Ahogy fogalmazott, "a vidéki ember nem számít". A házuk előtti járdán férjével és egy idősebb férfival beszélgető asszony hozzátette: "Sok az öreg, ha elúszik a házuk, akkor nem marad nekik semmi." Férje nem panaszkodott, de láthatóan fáradt volt, sok más falubelihez hasonlóan az utóbbi pár napban végig kinn dolgozott a gáton. Elmondása szerint közel másfél napja egy percet sem aludt.

Többen - nemcsak Tiszasason, hanem Szelevényen is - azt kifogásolták, hogy az önkormányzat, a hatóságok nem tájékoztatták őket megfelelően az árvízi helyzetről, a kitelepítésről. A szelevényi polgármesteri hivatalban sajtótájékoztatót tartó megyei és országos hatáskörű vezetők szerint azonban ez nem igaz. "Minden településen ott van a polgármester, őket segíti a polgári védelem két szakembere" - mondta Tatár Attila, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetője, hozzátéve, nem hiszi, hogy a lakosság nem kapna elegendő információt.

A földművelésügyi minisztérium szakembere, Benedek Fülöp - aki a sajtótájékoztatón az állatok kitelepítéséről beszélt - pedig emlékeztetett a hangosbemondós rendőrautókra, és kijelentette, teljesen alaptalan lenne azt állítani, hogy az embereket nem tájékoztatták megfelelően. Jeleztük neki, hogy ezt nem mi találtuk ki, hanem több helyi lakos véleményét tolmácsoltuk, szerinte azonban akkor is valótlan minden ilyen állítás.