"Ha kiönt, akkor is csak a kutyáig fog érni" - árvízi riport

A gátrepedés, a töltés csúszása és a szivárgások mellett a legnagyobb gondot az emberek makacssága jelentette az árvízi védekezést irányító hatóságoknak. Az [origo] a szombati napot Tiszasason és Szelevényen töltötte, két kis Jász-Nagykun-Szolnok megyei faluban, ahol a lakosságot távozásra kényszerítette az árvíz. Olvassa el riportunkat a dacos emberekről, a kétségbeesve keresett tiszasasi térképről és a nyugdíjasról, aki kitelepítés helyett az úszást is vállalta volna, ha nem lenne olyan hideg a víz.

A kitelepített emberek befogadására kijelölt egyik épületbe, a kunszentmártoni sportcsarnokba délután három óra körül érkeztek meg az [origo] tudósítói. Egymástól távol, kisebb csoportokban üldögéltek, beszélgettek az emberek, de amikor a tévében elkezdtek híreket mondani, szinte mindenki felállt és a készülék elé vonult, aztán ahogy vége lett az árvízi blokknak, többen legyintettek, és visszament mindenki a helyére. Ekkor még csak közel százan voltak a csarnokban, de Szántó Ferenc, a létesítmény igazgatója azt mondta, estére teltház lesz - a közeli szakmunkásképző épületével együtt 500-600 főt tudnak elszállásolni -, és az egymás mellett sorakozó ágyakon kívül még matracokat is le kell teríteni.

A kitelepített embereknek meleg ebéd, hideg reggeli és vacsora jár. Speciális házirend nincs, az egymás mellett élés szabályait kell betartani - mondta kérdésünkre Szántó. Annyi előírás azért van, hogy este 10-11 körül leoltják a lámpát, addig lehet tévézni. A kitelepítetteket egyébként akár hetekig is el tudják látni, más kérdés, hogy annak senki nem örülne, ha ilyen hosszú ideig kellene maradnia. Egy nő például az eltelt másfél napot úgy foglalta össze: "unalmas volt".

"Már isten kezében vagyunk, az egész falu" - ezt már egy egyébként élénknek tűnő szelevényi férfi mondta, aki apjával és annak élettársával érkezett a csarnokba. Az ő háza nem alacsonyan fekszik, hanem valahol középmagasságban, de ha a gát átszakadna, akkor valószínűleg - részben legalábbis - víz alá kerülne - mondta. A harmincas éveiben járó férfi beszélt arról, hogy a héten már végig problémák voltak a faluban, és ő is dolgozott kinn a gáton. Kérdésünkre azzal indokolta, hogy nem maradt ott védekezni, hogy úgy tudta, a hatóságok megszabták, hányan vehetnek részt a munkában.

Kiderült, van olyan is, aki már napok óta készült a kitelepítésre. Egy a csarnok előtt dohányzó idős férfi elmondta, feleségével együtt négy nappal korábban összepakoltak mindent. Pénteken még nem hagyták el Szelevényt, de annyit megtettek, hogy elmentek a lányukhoz, aki a falu magasabb részén lakik. Szombaton aztán hazamentek, és épp ebédeltek, amikor jött a kimenekítés híre. "Én csak a levest ettem meg, mert a másodikat később szoktam" - mondta a férfi, majd hozzátette, a paprikást végül elhozták magukkal, így már Kunszentmártonon fejezte be ebédjét.

Mivel vályogháza van, ezért nem látta sok értelmét a maradásnak, bár megjegyezte, hogy fiatalon nagyon jó úszó volt, és ha nem lenne olyan hideg a víz, akkor talán másképp döntött volna. "Úsztam volna, felmásztam volna valami fára, aztán motorcsónakkal úgyis összeszedtek volna" - mondta, majd egy hosszabb történetbe kezdett arról, hogy vannak neki nagyobb problémái is az árvíznél: még március elején beleszállt a cigarettafüst a jobb szemébe, és azóta nem lát vele rendesen, pedig még orvosnál is volt.

Pethő András

Fotó: Fábián Évi