Nem erőltetnék a boldogságórát az iskolában

Erőltetettnek és félrevezetőnek tartanák az általunk megkérdezett szakemberek, ha az iskolásoknak a többi tantárgy mellett boldogságórákat is tartanának. A heti egyszeri, boldogságot tanító órákat nemrég vezették be egy angol iskolában a tizennégy és tizenhat év közötti diákoknak.

A "boldogságórák" az ismert angliai bentlakásos iskola, a Wellington College céljai szerint segítik majd a diákokat abban, hogy megoldják párkapcsolati problémáikat, megőrizzék fizikai és lelki egészségüket, megbirkózzanak rossz érzéseikkel. A kurzusokat Nick Baylis állította össze, aki amellett, hogy pszichológus, a Cambridge-i egyetem egyik intézetének igazgatója is. A heti egyszeri órákon a diákok olyan tanároktól tanulhatnak majd, akiknek szakterülete az úgynevezett pozitív pszichológia. "Eddig túlságosan is az akadémiai tudásra koncentráltunk és közben elmulasztottunk valami sokkal fontosabbat" - nyilatkozta az iskola igazgatója.

A kurzust azért fejlesztették ki kifejezetten tizennégy évesek számára, mert az ebben a korban lévők éppen maguk mögött hagyták a gyermekkort és el kell gondolkodniuk arról, hogyan irányítsák a saját életüket. "Arra kérjük majd a gyerekeket, gondolkodjanak el arról, hogyan érjék el a boldogságot. Bárki ki tud nyitni egy üveg bort vagy bevenni egy ecstasy tablettát, de meg kell érteniük: az a boldogság, amely alkoholból, drogból vagy mértéktelen evésből táplálkozik, gyorsan elmúlik és utána sokkal rosszabb, mint azelőtt. Azt szeretném, ha a fiatalok megértenék: el kell érni a boldogságot, és nem a fogyasztás révén" - mondta a The Times című lapnak a kutatás vezetője.

"Hová fordulsz, ha szexuális problémáid vannak? Mit kell tenned, ha valaki megüt a sportpályán? Mit mondasz, ha az apád arra próbál kényszeríteni, hogy tanulj ügyvédnek csak azért, mert a saját be nem váltott ambícióit próbálja rád erőltetni?" - ehhez hasonló gyakorlati kérdésekre is próbál válszt találni a boldogságóra a kutatók szerint.

Szorongást szül a negatívumok tagadása

Kökény Vera pszichológus szerint "pszichológiai szempontból a boldogság homályos fogalom, egy tisztességes pszichoterapeuta például nem köt terápiás szerződést arra a kérésre, hogy boldog szeretnék lenni" - vélte. A pszichológus szerint - bár nem ismeri a konkrét kutatást - a legnagyobb probléma a pozitív pszichológiával az, hogy egyoldalú, jellemző rá a negatív érzelmek, indulatok "eltagadása" és ezzel "a külső-belső valóság meghamisítása". Szerinte ez a felfogás azt sugallja, hogy csak akarat kérdése, hogy a dolgok "jók" legyenek - mondta az [origo]-nak.

"Az emberiség történelme és az egyéni történetek azonban nem ezt mutatják" - jelentette ki a pszichológus. "Gyakran találkozom olyanokkal, akiket megnyomorít, hogy nem érezhetik azt, amit éreznek, mert pozitív, boldogságos érzéseket vár el tőlük a környezetük" - tette hozzá. "Jellegzetes példa erre az esküvő és a gyerekvárás. Férfiakban és nőkben természetes a szorongás ezekkel az eseményekkel kapcsolatban, a környezet viszont azt sugallja, hogy életed legboldogabb napja lesz" - mondta. Így aztán Kökény Vera szerint sok ember teljesen egyedül marad a negatív érzéseivel, azt gondolja, hogy komoly baj van vele, mert nem azt érzi, amit "kéne".

Mindezzel együtt szerinte is nagyon fontosak a serdülőknek az önismereti beszélgetések, amelyek a serdülőkori identitáskereséssel, szexuális problémákkal kapcsolatos kérdésekről szólnak. Igaz, tanóraként valószínűleg nehéz volna célt érni, viszont ha az iskolákban élet folyik, akkor ebbe beleférnek olyan fakultatív önismereti csoportfoglalkozások is - mondta az [origo]-nak a pszichológus.

Pszichológus nélkül nem lehet

"Így külön tantárgyként a boldogság, mint foglalkozás - ismerve a hazai gyakorlatot - meglehetősen erőltetettnek tűnik, de a jogszabályok nem akadályozzák az ilyesmit" - mondta az [origo]-nak Brassói Sándor, az Oktatási Minisztérium Közoktatás-fejlesztési főosztályának osztályvezető-helyettese. Szerinte "az iskolákban egy pszichológus jelenléte nélkül mindez meglehetősen sok problémát vethet fel" - tette hozzá.

Brassói szerint kérdéses, hogy egy nagyobb létszámú osztályban hogyan lehet boldogságórát tartani, hiszen ennek személyre szabottan kellene működnie. "Osztály méretű és szintű csoportokban ez pszichológus bevonása nélkül teljesen megkérdőjelezhető" - összegezte véleményét a főosztályvezető-helyettes.

Wirth Zsuzsanna