Mindenki mástól várja, hogy szól az ütésekért

Aki nem tesz semmit, az bűnrészes - írta az [origo] egyik olvasója a múlt heti Udvaron történt eset kapcsán, ahol egy édesanya olyan súlyosan bántalmazta kislányát, hogy az később belehalt sérüléseibe. Közben a falubeliek közül azok sem szóltak, akik sejtették, hogy bántják a gyereket. A szakemberek szerint a többség közönyből, félelemből inkább elfordítja a fejét, és azt várja: majd másvalaki bejelentést tesz a családon belüli erőszakról.

Benda Viktória pszichológus szerint ez jellemző emberi viselkedés, hogy senki nem lép a családban bántalmazott gyerek érdekében, ez ugyanis egy megfigyelt, létező szociálpszichológiai jelenség: szakkifejezéssel élve ez a "társas semmittevés". Benda Viktória azt mondja, ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy olyan helyzetben, amikor több embernek is lehetősége lenne segíteni, cselekedni, mindegyik azt gondolja, "miért pont én, segítsen inkább más".

Ehhez jöhet még a tájékozatlanság és a bizonytalanság érzése is, hiszen sokan attól torpannak meg, hogy nem is tudják pontosan, kihez, hová forduljanak, ráadásul sokkal nagyobb horderejű dolognak gondolják ezt az állampolgári bejelentést, mint amilyen az valójában. Így belép a felelősségvállalás hiánya, ami megint csak az elhallgatás irányába hat - mondta a pszichológus, hozzátéve: "Arról nem is beszélve, hogy ha egy gyereket rendszeresen megvernek, akkor egy idő után megszokássá válik, a környezet hozzászokik, és így egészen addig nem gondolják, hogy ebből baj lesz, amíg ennek nincs jóval komolyabb következménye."

Az orvosokra panaszkodik egy családsegítő

A gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek szerint a legtöbb jelzés megvert, veszélyeztetett gyerekekről a velük foglalkozó szakemberektől és intézményektől fut be, míg magánszemélyek sokkal ritkábban fordulnak hozzájuk. "A bejelentések többsége védőnőktől, pedagógusoktól, óvónőktől érkezik hozzánk" - mondta az [origo]-nak Lenkei Aida, a Miskolci Családsegítő Központ munkatársa. Tapasztalatai szerint az orvosok sokkal kevésbé működnek velük együtt. Pedig - mint Lenkei megjegyezte - ők egészségügyi szakértelmüknek és a gyermekkel, családtagokkal való közvetlen találkozásnak köszönhetően könnyebben észreveszik, hogy egy gyereket vernek, ráadásul jelzési kötelezettségük is van.

"A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében praktizáló háziorvosok és gyermekorvosok közül mindössze háromtól kapunk rendszeresen jelzéseket, a többiektől nem, és jellemző, hogy nem vesznek részt a rendszeresen tartott gyermekvédelmi megbeszéléseken sem, hiába hívjuk meg őket" - mondta Lenkei Aida. "Nem segítik a munkánkat, a legtöbbször még arra sem hajlandók, hogy az általuk kezelt gyermekvédelmi adatlapot kitöltsék, arra hivatkozva, hogy leterheltek. Nyilván azok, de mégis van pár orvos, aki azonnal szól nekünk, ha azt tapasztalják, hogy egy gyerek egészsége, épsége veszélyben van" - tette hozzá a gyermekvédelmi szakember.

"Pistikével rosszul bánnak"

Jóval ritkábban fordulnak maguk a gyermekvédelmi központhoz magánemberek, ha mégis, akkor a szakember szerint másként teszik ezt egy kistelepülésen, és másként egy városi környezetben. Kistelepülésen inkább személyesen szólnak a védőnőnek vagy a családsegítő munkatársnak, megállítják az utcán azzal, hogy a "Pistikével rosszul bánnak" - magyarázta a gyermekvédelmi szolgálat módszertani csoportvezetője.

Ezzel szemben a városokban inkább telefonon vagy levélben értesítik a gyermekjóléti szolgálatot az ilyen esetekről. "Nálunk Miskolcon a telefonos bejelentések túlnyomó többsége anonim, kevesen vállalják a nevüket, mert a többség nem akarja, hogy az érintett család megtudja, ő küldte hozzájuk a gyermekvédelmi munkatársakat" - tette hozzá Lenkei Aida, aki elmondta: elvileg minden városban, amelynek 40 ezernél több lakosa van, működnie kellene állandó telefonos ügyeletet is biztosító készenléti szolgálatnak, de erre sok helyen egyszerűen nincsen pénz.

Ráadásul internetes bejelentésre sincs lehetőség. A megyei központ munkatársa szerint ugyanis Borsod-Abaúj-Zemplén megyében sok településen még számítógépe sincs a helyi gyermekvédelemért felelős szakembernek, ezért például a szakmai tájékoztató anyagokat is a mai napig csak postán tudják megküldeni nekik. "Pedig a tájékoztatás lehet a kiút a jelenlegi helyzetből, az, hogy a megelőzésre kerüljön a hangsúly: mindenki szóljon, ha a környezetében egy gyerek testi, értelmi fejlődése veszélyben van, és ezt vállalja is fel. Másrészt a szemléletnek is meg kell változnia, a gyermekvédelmis ne az legyen, aki 'elviszi' a gyereket" - mondta Lenkei Aida.

Gergely Zsófia