"Fogalma se volt arról, mi az a karácsony" - riport a gyerekotthonokról

Eltört a bordája, az apja szexuálisan bántalmazta, nem is hallott arról, hogy van karácsony. Pár hónapos, néhány éves gyerekekről van szó, akiket annyira elhanyagoltak a szüleik, hogy intézetbe kellett őket vinni. Sokan közülük úgy nőnek fel, hogy semmilyen emlékük nem marad életük első éveiből. Tízéves a gyermekvédelmi törvény, és ugyan a minisztérium elégedett vele, vannak, akik szerint csak tetézte a bajokat. Az [origo] riportja a múlt nélkül felnövő gyerekekről.

Az otthon vezetője szerint a három év felettieket már nagyon foglalkoztatja a saját sorsuk, kérdezgetik: mikor kapnak új anyukát, apukát. A várható változásokra való fölkészítés kiemelt témája volt Herczog Mária szociológus néhány évvel ezelőtt végzett országos kutatásának. A vizsgálat szerint csak a gyerekek 37,5 százalékának volt élettörténet-könyve, amit magával vihetett, amikor elkerült a csecsemőotthonból.

"Ez azt jelenti, hogy kétharmaduknak nem lesz írott, fényképes emléke élete e korai szakaszáról, ami pedig a későbbi identitás és szülővé válás szempontjából is kiemelkedő jelentőségű" - olvasható a szociológus nemrég megjelent, Gyermekbántalmazás című könyvében. A 48 gyerek adatai alapján végzett kutatásból az is kiderült, hogy az intézetet elhagyók - mindössze egy kivételével - nem vittek magukkal tárgyakat új gondozási helyükre. Herczog könyvében úgy fogalmaz: "az ilyen fajta veszteség a későbbi érzelmi kapcsolatok, kötődés zavarát vetítik előre, hiszen minden otthagyható, pótolható, nem fontos".

A Gárdonyi úti intézetben ez nem így van. Az intézményvezető szobájának polcain fejlődési naplók és fényképalbumok sorakoznak, közülük néhányba az [origo] munkatársa is belenézhetett. A fotókon végiglapozva tipikus babafotók, karácsonyi ünneplés, balatoni nyaralás, hóemberépítés képei villantak fel. A naplókban rögzítették, milyen volt az egyes gyerekek érzelmi állapota, mozgásfejlődése, étkezése, hogyan viszonyultak a gondozónőkhöz, de megemlítettek egy-egy állatkerti sétát vagy éppen azt, amikor piros kisautót választottak valakinek születésnapra.

A főigazgató azt mondta: valamennyi budapesti otthonban készülnek ilyen dokumentumok, ugyanakkor "sajnálatos tapasztalat", hogy ezek néha utólag elvesznek, miután a gondozott másik intézménybe kerül át. Forrai Mária szerint a fővárosban a tárgyaiktól sem szakítják el a gyerekeket, akik magukkal viszik a saját játékaikat, amelyeket látogató szüleiktől vagy az intézettől kaptak karácsonyra, születésnapra.

Elmaradhatatlan "kérem szépen"

Herczog Mária vizsgálatában jó eredményeket talált abból a szempontból, hogy a gyerekek közel 90 százalékát felkészítik költözés előtt a gondozási hely megváltozására. A Gárdonyi úti otthon lakói maguk is sejtik, mire számíthatnak. Megszokják, hogy a társaik idővel eltűnnek, többnyire visszakerülnek a családjukhoz vagy nevelőszülőkhöz mennek.

"Ő nincs már itt. Ő se, Ő se" - mutogattak sorra a falra függesztett képek apró alakjaira az óvodáskorúak, akik az [origo] munkatársát legszívesebben körbecipelték volna egész birodalmukban. Mozgó fogacskák, elferdült szemüvegszárak, legóból épített vasút szerepelt a legfontosabb látnivalók között. Az izgatott, futkosó gyerekek viszont negyedórával korábban még fegyelmezetten ültek a kicsi ebédlőasztalok körül, és bármit is kértek a gondozónőjüktől - uborkát vagy vizet -, elmaradhatatlan volt az udvarias "kérem szépen".

Állandóság, biztonság

Valamennyi fővárosi csecsemőotthonban a Pikler Emmi után Pikler-módszernek nevezett nevelési gyakorlatot alkalmazzák. A módszer egyik fő összetevője az állandóság: a napirend mindig ugyanaz, a gyerekek így biztonságban érzik magukat - magyarázta Forrai Mária. A kisebbeknél az etetés, altatás, fürdés minden nap ugyanolyan, a gyerekek igényei szerint kialakított sorrendben történik, a gondozónőket a falra ragasztott emlékeztetők segítik munkájukban.

A másfél évesek csoportjában - az otthonban korosztályok szerint kerülnek össze a gyerekek - épp egy kerek arcú, tejfölszőke kisfiú volt soron, hogy elfogyassza répafőzelékből és almapüréből álló ebédjét. Amíg törpe asztalánál, partedlivel felszerelve, a gondozónő és ő felváltva kanalazta a szájába az ételt, társai közül néhányan már a teraszon elhelyezett ágyukban aludtak, mások pedig türelmetlenül várták, hogy ők is ehessenek. Az idő eltöltéséhez egyébként rengeteg játék közül lehet válogatni, a szoba padlóját óriásmackók, babák, építőkockák terítik be.

Hasonlóan tarka tárgyak töltik meg a legkisebbek napfényes emeleti szobáját is. A falra vidám képeket és mintás anyagokat akasztottak, az ágyacskákba puha állatfigurákat tettek, a földön szétszórva rózsaszín malac, zsiráf, nyuszi hever. "Rágni-tépni-nyalni való játékok" - nevetett Kulik Éva, a csecsemők gondozónője, mialatt cumisüvegből etette az egyik új jövevényt, egy alig kéthetes kisfiút.