Tüskék maradtak a Medgyessy-örökségben

Furcsa keringőt járt Kovács Lászlóval, a miniszterelnöki széktől egy Gyurcsány Ferencről szóló intelemmel búcsúzott, és vannak ugyan benne tüskék, jól érzi magát a bőrében. Medgyessy Péter három évvel ezelőtt kényszerült felállni a miniszterelnöki székből, az [origo] pedig annak járt utána, hogyan dolgozta fel a bukást, hogyan alakult a viszonya egykori szövetségeseivel és ellenlábasaival. Előkerültek rejtélyes befolyásos emberek, akik állítólag elintézték volna Medgyessy maradását annak ellenére is, hogy maga sem érzett már elég harci kedvet a kormányzáshoz.

"Ha valaki egy kicsit is akarja, nem bukik bele egy ilyen kormányátalakításba" - ez már Medgyessy egyik volt közeli munkatársának véleménye. Ezzel egyetért Kiss Péter is, aki szerint az egykori kormányfő "a politikai rafinériának csak egy szűk eszköztárát alkalmazta". Név nélkül nyilatkozó forrásaink ezt kevésbé cizelláltan úgy fogalmazták meg, hogy Medgyessy túlságosan naivan - egyesek szerint úriemberesen - és nem érdekvezérelt politikusként viselkedett. Kiss Péter azt mondta, számos lehetősége lett volna a volt miniszterelnöknek, hogy elkerülje a bukást. Megtehette volna, hogy nem kockáztatja a koalíciós partner támogatottságát, és a kormány átalakításával csak akkor hozakodik elő, amikor abba az SZDSZ is hajlandó belemenni - magyarázta Kiss, megjegyezve, hogy Horn Gyula miniszterelnökként többször is halasztott el döntéseket hasonló megfontolásból.

Van, aki szerint Medgyessy még akkor is kievickélhetett volna a konfliktusból, amikor az SZDSZ a lemondását követelte. Komássy Ákos - aki személyi titkárként dolgozott a miniszterelnök mellett - úgy véli, bár sok támadás érte, már a posztjánál fogva is túl erős volt ahhoz, hogy csak úgy vegye a kalapját. Az ominózus csütörtök délelőtti koalíciós egyeztetésen is megtehette volna, hogy nem ő áll fel, hanem felszólítja a pártokat, hogy távozzanak - értékelte utólag a helyzetet Komássy.

Nem érzett harci kedvet

Lett volna még egy lehetősége Medgyessynek arra, hogy megtartsa a posztját. A váltás eredeti forgatókönyve ugyanis az volt, hogy konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal buktatják meg a miniszterelnököt. Ennek a jogi eljárásnak a lényege, hogy az indítványt kezdeményező pártoknak előre meg kell állapodniuk abban, ki legyen az új kormányfő. A hivatalban lévő vezetőt ugyanis csak úgy tudják leváltani, ha a parlamentben többséget kap az új jelölt. Medgyessy szerint ennek a folyamatnak akár ő is lehetett volna a nyertese.

"Megkerestek befolyásos emberek azzal, hogy vállaljam el a konstruktív bizalmatlansági indítványt, mert meg lehet buktatni" - mondta az [origo]-nak, azt azonban nem kívánta elárulni, hogy kik voltak ezek az emberek, még azt sem, hogy az MSZP-hez tartoztak-e vagy sem. Ezek a rejtélyes figurák állítólag azt mondták Medgyessynek, meg tudják szervezni, hogy az új jelölt ne kapja meg a többséget. "Világraszóló történet lett volna, hadd ne mondjam, hogy botrány" - jegyezte meg a volt kormányfő, aki elutasította az ajánlatot: "Azt mondtam, hogy ilyen körülmények között nincs kedvem. Ennyit nekem a hatalom nem ér. Nem éreztem azt, hogy van bennem egy olyan vágy, harci kedv, ami miatt érdemes ezt csinálni. Ha akkor másként érzem, könnyen lehet, hogy nem így végződik a történet."

Harci kedv valóban nem tükröződött Medgyessyn a miniszterelnök-váltás napjaiban. "Egyébként se szokott túl hangos lenni, de akkor főleg nem volt az" - emlékezett vissza egy akkoriban a miniszterelnök szűk stábjához tartozó, neve elhallgatását kérő munkatárs. Több kollégája szerint is látszott Medgyessyn, hogy megviselték a történtek, bár mindannyian hangsúlyozták, hogy nem az a típus, aki kimutatja érzelmeit mások előtt. "Zárkózott ember, nem vitatta meg a lelki problémáit senkivel" - mondta Komássy Ákos, hozzátéve, hogy azt biztosan lehet állítani, fizikai értelemben nem volt kiborulva, nem zuhant látványos depressszióba.

Szivárványszerű érzések

Most, három évvel később már-már költői hasonlattal írta le Medgyessy, miként változott a hangulata. "Amikor egyik szín átmegy a másikba, akkor soha nem úgy történik, hogy a kékből zöld lesz, hanem belekevernek a kékbe egy kis sárgát. Ahogy a szivárványnak is különböző színei vannak, az én érzelmi változásaim is más módon mutatkoztak meg. Az elején természetesen megbántottságot és sértődöttséget éreztem, miközben tudtam, én is hozzájárultam ahhoz, hogy így alakultak a dolgok" - fogalmazott Medgyessy, hozzátéve, hogy a kezdeti keserűség után érzett egyfajta megkönnyebbülést, majd sajnálatot is. Utóbbit azért, mert szerinte sok olyan kezdeményezés volt - például az autópálya-építés felgyorsítása, a budapesti nagy szennyvíztisztító vagy a négyes metró -, amit ő kezdett el, és amit az aktuális hatalom is szívesen tekint sajátjának.

Kavarogtak benne az érzések

Miközben a szocialisták az új miniszterelnök kiválasztásának lázában égtek, a másik fontos kérdés az volt, hogy miként távozik Medgyessy. A koalíciós pártok a már említett jogi eljárással, a konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal akarták eltávolítani, mert ez tűnt számukra a legkevésbé kockázatosnak. A lemondás esetén ugyanis az Orbán-kormány idején hivatalba lépett, a jobboldal szavazataival megválasztott köztársasági elnök, Mádl Ferenc kezébe került volna annak eldöntése, hogy kit kér fel az új kormány megalakítására. Az MSZP-n belül tartottak ettől a helyzettől, szerintük benne volt a levegőben, hogy Mádl Orbán Viktort kéri fel kormányalakításra.

Medgyessy hezitált, jogi szakértőket, politológusokat hívatott magához, és Mádlhoz is elment, mielőtt úgy döntött, hogy a lemondást választja. A bejelentés időzítését gondosan előkészítette. Augusztus 25-én tartotta a szocialista párt a kongresszust, ahol döntöttek arról, hogy Gyurcsány Ferenc vagy Kiss Péter legyen az új miniszterelnök. Medgyessy a Parlamentben követte az eseményeket, és arra várt, hogy a küldöttek leadják szavazataikat, de az eredményt még ne hirdessék ki. Azért nem akarta előbb bejelenteni a lemondását, hogy ne befolyásolja a két jelölt versenyét, az eredményhirdetést pedig azért nem szerette volna megvárni, hogy ne keltse azt a látszatot, a bejelentéssel minősíti a szocialisták választását.

Hogy biztosan ne csússzon hiba a tervbe, a miniszterelnöki stáb egyik tagja ott volt a kongresszuson - idézte fel a történteket Komássy -, és ő telefonált be a Parlamentbe, amikor lezárult a szavazás. Ekkor Medgyessy kiállt az újságírók elé, közölte lemondását, és beszélt döntésének hátteréről is: "Sokáig hezitáltam, hogyan döntsek egy ilyen helyzetben (...), úgy döntöttem végül is, hogy nem a politikusokhoz, hanem az emberekhez fordulok. Úgy döntöttem, hogy nem engedek a nyomásnak, úgy döntöttem, hogy nem lehet, hogy ebben az országban puccsisták diktáljanak."

Nem akart tortúrát

Azt nem domborította ki, hogy a döntésében alapvetően személyes szempontok vezérelték. "Amikor volt ideje mérlegelni, arra jutott, hogy Mádl nem az a típus, aki elkezd kereskedni azzal, hogy kit kér fel kormányalakításra" - emlékezett vissza Komássy Ákos, aki szerint Medgyessy úgy vélte, a történet lezárult, és a végeredmény ugyanaz lett volna a lemondás és a konstruktív bizalmatlansági indítvány esetében is: hivatalba lép az új kormányfő által vezetett MSZP-SZDSZ-kormány. A bizalmatlansági indítványt azért utasította el, mert az újabb, megalázó tortúrával járt volna, és azt nem akarta végigcsinálni - mondta Komássy. Később Medgyessy sem titkolta, hogy presztízsszempontok játszottak szerepet döntésében, könyvében ugyanis azt írta, hogy a bizalmatlansági indítvány a kormánytagok alkalmatlanságának kimondása is lett volna, és ő ezt nem hagyhatta.

Nem ért azonban véget Medgyessy regnálása a 25-i bejelentéssel, egy jogszabály ugyanis előírta, hogy ha a miniszterelnök lemond, akkor a megbízatása csak harminc nappal később szűnik meg. A helyzet végül úgy oldódott meg, hogy a szocialisták által új kormányfőnek jelölt Gyurcsány Ferenc sportminiszter vette át a helyettesítést, és ha jogilag nem is, de gyakorlatilag már elfoglalta a miniszterelnöki posztot a harminc nap lejárta előtt.

Gondoskodott a stábjáról

Medgyessy az utolsó hetekben még megtartotta irodáját, de ritkán járt csak be. Arra odafigyelt, hogy szűkebb stábjának tagjai ne maradjanak munka nélkül, és ennek elintézése nem is okozott neki gondot. Kabinetfőnöke, Katona Tamás például a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára lett az új kormányban (azóta menesztették egy elszólása miatt), személyi titkára pedig a Miniszterelnöki Hivatalon belül kapott új státust külügyi területen. Utolsó látványos miniszterelnöki szereplése az volt, hogy fogadta Gerhard Schröder akkori német kancellárt. Medgyessy szerint jóleső érzés volt, hogy Schröder annak ellenére nem fújta le a találkozót, hogy ő felajánlotta neki, nyugodtan halassza el a lemondása előtt egyeztetett látogatást.

A hattyúdal - Schröderrel 2004 szeptemberében

Medgyessy anélkül távozott a miniszterelnöki székből, hogy kibeszélte volna a történteket azokkal, akik főszerepet játszottak a távozásához vezető helyzet kialakulásában. A sérelmek és a tüskék megmaradtak benne sokáig, a könyve például hemzseg az erre utaló jelektől, pedig másfél évvel később, 2006 februárjában jelent meg.

Jellemző, hogy bár Kuncze és Medgyessy is azt mondta az [origo]-nak, jó viszonyban voltak a közös kormányzás idején, azóta sem beszélték meg a három évvel ezelőtt történteket. "Előfordult, hogy fogadáson vagy színházban találkoztunk, de még addig sem jutottunk el a beszélgetésben, hogy milyen az idő odakinn" - érzékeltette az egykori szabad demokrata pártelnök, hogy mennyire hűvös lett a kapcsolatuk.

Azonban jóval érdekesebb az, hogy miként alakult Medgyessy viszonya utódjával, Gyurcsány Ferenccel és Kovács László egykori szocialista pártelnökkel.