Tüskék maradtak a Medgyessy-örökségben

Furcsa keringőt járt Kovács Lászlóval, a miniszterelnöki széktől egy Gyurcsány Ferencről szóló intelemmel búcsúzott, és vannak ugyan benne tüskék, jól érzi magát a bőrében. Medgyessy Péter három évvel ezelőtt kényszerült felállni a miniszterelnöki székből, az [origo] pedig annak járt utána, hogyan dolgozta fel a bukást, hogyan alakult a viszonya egykori szövetségeseivel és ellenlábasaival. Előkerültek rejtélyes befolyásos emberek, akik állítólag elintézték volna Medgyessy maradását annak ellenére is, hogy maga sem érzett már elég harci kedvet a kormányzáshoz.

2003-2004 táján volt olyan időszak, amikor mindegy volt, hogy Kovács László éppen milyen témáról nyilatkozott újságnak, tévének, rádiónak, szinte biztosan megkapta azt a kérdést, mi igaz abból, hogy megromlott a viszonya Medgyessy Péterrel. Kovács azóta is ugyanazt a választ hajtogatja: semmi, miközben Medgyessy és környezete olyan megjegyzéseket tett és tesz, amelyek alapján úgy tűnik, mégiscsak van valóságalapja a konfliktusról szóló híreknek.

Ami biztos, hogy régóta ismerik egymást, dolgoztak együtt a rendszerváltás előtt a Németh-kormányban, majd a Horn-kormányban is. Utóbbi esetében épp Kovács volt az, aki Horn Gyula megbízásából megkereste Medgyessyt, elvállalja-e a pénzügyminiszteri posztot. Pályájuk aztán 2001-ben kereszteződött újra, amikor az MSZP miniszterelnök-jelöltet keresett a 2002-es választásokra.

Ekkor volt egy fontos beszélgetésük, ami abból a szempontból is különleges, hogy erre kivételesen ugyanúgy emlékeznek mindketten. Kovács közölte, hogy szívesen visszalép a javára, majd Medgyessy megkérdezte tőle, hogy ebben az esetben milyen tervei vannak. Kovács erre azt mondta, hogy ha győznek, akkor szívesen lenne újra külügyminiszter. Távolabbi tervek között még két lehetőség merült fel számára: a köztársasági elnökség és az európai bizottsági tagság. Hogy az államfői posztot ki vetette fel, arra Kovács állítása szerint már nem emlékszik, de abból a szempontból lényegtelen is, hogy végül is ő az uniós biztosi posztot választotta.

Kakaskodás a külpolitikáról

A 2002 tavaszán megalakult kormányban először az egyik fő konfliktusforrást a külpolitika jelentette. Bár Kovács László az [origo]-nak azt mondta, hogy őt külügyminiszterként nem akadályozta, sőt inkább segítette az, hogy Medgyessy Péter aktív szerepet játszott a külpolitikában, a volt miniszterelnök némileg árnyalta képet. A könyvében egyenesen azt állította, hogy "én csináltam a külpolitikai stratégiát", az [origo]-nak pedig megerősítette, voltak kakaskodások az ő külpolitikai szakértői stábja és Kovács minisztériuma között. "Ezek inkább presztízsügyek voltak, koncepcionálisan nem volt köztünk különbség" - magyarázta Medgyessy, hozzátéve: ezek a torzsalkodások soha nem jutottak el odáig, hogy ők személyesen különböztek volna össze valamin.

"Érdekes viszony alakult ki közöttünk, de a konfliktusok nagyon sokáig nem jöttek a felszínre. Hozzá kell tennem azt is, hogy a feszültség élezésében mindkettőnk apparátusa jeleskedett" - írta Medgyessy a könyvében. A második mondatot talán hajlandó lenne elfogadni Kovács is, aki azt állítja, valójában a köztük lévő konfliktusról szóló hírek azért kaptak lábra, mert Medgyessy környezetében voltak olyanok, akik azt sugallták, hogy helyére akar lépni. Kovács sokszor kijelentette, hogy ennek semmi alapja nem volt. Az [origo]-nak azt is hozzátette, hogy ha miniszterelnök akart volna lenni vagy jelöltetni akarta volna magát erre a posztra, akkor arra négyszer is lett volna esélye 1997 és 2004 között.

A tiltakozások ugyanakkor a jelek szerint nem győzték meg Medgyessy Pétert. "Fixa ideája volt, hogy Kovács miniszterelnök akart lenni" - mondta egyik volt munkatársa. Medgyessy a könyvében megerősítette, hogy ez volt a véleménye, az [origo]-nak pedig most úgy fogalmazott: "Melyik politikusnak ne fordulna meg a fejében, hogy szeretne miniszterelnök lenni? Persze, biztosan Kovács Lászlónak is eszébe jutott."

Aktívan külpolitizált Medgyessy

A kettejük nyilatkozatai és a velük folytatott beszélgetések alapján egy nem túl életszerű viszony rajzolódik ki. Adott két ember, akik közül az egyik szerint a kapcsolat végtelenül harmonikus, míg a másik szerint bizalmatlanság és sértődöttség terheli. Kovács azt állítja, soha nem volt konfliktusa Medgyessyvel, és szívesen dolgozott vele együtt. A volt miniszterelnök eközben olyan megjegyzéseket tesz, hogy magatartásbeli különbségek voltak közöttük, egyértelművé téve, hogy ő volt az, aki egyenesen és korrekten viselkedett.

Variációk egy telefonbeszélgetésre

Azzal, hogy nem az SZDSZ-t, hanem a szocialistákat nevezte meg Medgyessy megbuktatása fő felelőseinek, közvetve Kovácsot is megvádolta, mivel ő volt akkor a pártelnök. Kovács szerint azonban ez a feltételezés nem állja meg a helyét, és ezt az [origo]-nak azzal próbálta alátámasztani, hogy felidézte a 2004. augusztus 19-i koalíciós egyeztetés (amelyről Medgyessy felállt és kiment) előzményét. Előtte nap közölte az SZDSZ, nem fogadják el a kormányátalakítási terveket, és jelezték azt is, hogy "nincs meg a kellő bizalom a miniszterelnök irányában". Kovács szerint azonban késő este, fél tizenegykor felhívta őt Kuncze Gábor, és közölte vele, úgy tűnik, megoldódik a probléma, mert Csillag István kész távozni a gazdasági miniszteri posztról.

"Másnap reggel erről tájékoztattam Medgyessy Pétert és a koalíciós tárgyaláson részt vevő párttársaimat. Így ültünk le meglehetősen jó hangulatban az SZDSZ-szel a koalíciós tárgyalásra, azzal számolva, hogy rendeződik a helyzet" - mondta Kovács, aki szerint ehelyett az történt, hogy Kuncze meglehetősen zord arccal előhúzta az aznapi Népszabadságot, amelyben Medgyessy Péter elhíresült nyilatkozata - az "SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel" - szerepelt, majd közölte, hogy már nem Csillag István személye a tét, és mindenképp kormányfőcserére van szükség (az interjúról lásd keretes írásunkat). Kovács verziója szerint tehát egyértelműen az SZDSZ játszotta a főszerepet Medgyessy eltávolításában.

Ezt a változatot gyengíti azonban, hogy Kuncze szerint nem éppen így történtek a dolgok. Az [origo]-nak azt mondta, nagyon durva leegyszerűsítés azt állítani, hogy a Népszabadság-interjú volt a kiváltó ok. Szerinte az SZDSZ ettől a nyilatkozattól függetlenül is úgy gondolta, hogy Medgyessyvel nem lehet eséllyel nekifutni a 2006-os választásoknak, a kormányátalakítási tervének pedig nincs értelme. Kuncze állítja azt is, hogy az a bizonyos szerda esti fél tizenegyes telefonbeszélgetés sem úgy zajlott, ahogy azt Kovács felidézte. A szabad demokrata politikus úgy emlékszik, hogy Kovács volt az, aki felhívta őt, és nem Csillag István sorsa iránt érdeklődött, hanem azt kérdezte, hogy ki legyen az új miniszterelnök. Kuncze megjegyezte, pontosan emlékszik a telefonhívás körülményeire is: épp egy kerti partira igyekezett, ahonnan elkésett, ezért csak kihűlt húsok jutottak neki.

(Ennek ismeretében újra megkerestük Kovács Lászlót, aki azt mondta, fenntartja állításait, azt is, hogy az esti telefonbeszélgetés Csillag Istvánról szólt. Kuncze Gábor erre reagálva sem változtatott az általa mondottakon, de hozzátette, "megengedem, hogy én emlékszem rosszul".)

Kerülgették egymást

"Politikai műmosoly" - Medgyessy egy korábbi munkatársa szerint a kormányfőváltás óta ez jellemzi a két egykori politikus viszonyát. Kovács 2004 őszén a brüsszeli székhelyű Európai Bizottság tagja lett - még Medgyessy jelölése alapján -, a korábbi miniszterelnök pedig időközben utazó nagyköveti posztot kapott, így ő is sokat jár a belga fővárosba, tehát lenne alkalmuk személyes beszélgetésekre. Egy volt beosztottja szerint azonban Medgyessy sokszor szándékosan úgy alakította programját, hogy ne kelljen találkoznia Kováccsal. Medgyessy ezt nem erősítette meg, de azt mindketten elismerték: bár a repülőn összefutva többször beszélték, hogy leülnek vacsorázni, ez azonban nem jött össze. Idén tavasszal, tehát több mint két és fél évvel a kormányfőváltás után végül sikerült olyan időpontot találniuk, amely mindkettőjük számára megfelelő volt.

Amikor még nem kerülték egymást

Brüsszelben mentek el vacsorázni, és Kovács úgy érzi, "nagyon jó hangulatú beszélgetés volt". Természetesen szóba került a kormányfőváltás, és az uniós biztos szerint Medgyessy beszélt arról, "kapott olyan jelzéseket a környezetéből, hogy kétséges, Kovács mennyire lojális hozzá". Kovács a vacsorán ismét tagadta, hogy ezeknek lett volna bármi alapjuk, a beszélgetés végén pedig úgy érezte, Medgyessyben elmúltak a fenntartások.

Lehet, hogy rosszul érzékelte, a volt miniszterelnökben ugyanis más emlékek maradtak meg a vacsoráról. "Én arra emlékszem, hogy a beszélgetés végén a Laci azzal a mondattal állt fel, hogy talán nem tudtunk mindent megnyugtatóan rendezni egymás szemében, de legalább értjük egymást" - idézte fel Medgyessy, majd nevetve hozzátette: "Arról nem volt szó, hogy közeledtek az: álláspontok, erről legalábbis nem tudok." Az ellentmondásos viszonyt tehát a brüsszeli vacsora sem oldotta fel, de erre nem is volt sok esély, Medgyessy ugyanis az [origo]-nak azt mondta, a Kováccsal kapcsolatos fenntartások valószínűleg hosszú távon megmaradnak benne. Kovács ezt hallva annyit mondott az [origo]-nak: "Úgy éreztem, hogy elmúltak vagy legalábbis gyengültek a fenntartások, sajnálom, ha tévedtem. Lehet, hogy további beszélgetésekre van szükség a tisztázáshoz, amire én kész vagyok."