Itt van a munkaterv, van 48 pont, meg tisztasági csomag, meg ott a kormányprogram. Én igazából azt sem értem már, hogy ezek közül melyik az irányadó, melyik az, amelyiknek lehet hinni?
Hát, mindegyiknek más a műfaja.
Igen, de nekem már követhetetlen, hogy akkor most hány pont, meg abból mi teljesül, meg mi nem teljesül. Hogy van ez?
Ezt érdemes mindig darabra nézni...
Nézzük akkor darabra. Például ott a munkaterv, ami ön szerint úttörő vállalkozás, az elszámoltathatóságot segíti. Eddig minden hónapban számon kértük a minisztériumoktól, hogy teljesítették-e a kitűzött célokat. Szeptember végéig jutottunk - a legújabb kimutatást még nem kaptuk meg, bár a kormányszóvivői iroda mára ígérte -, addig 29 feladatból 19 nem, 2 meg jócskán elkésve teljesült. (Az interjú november 19-én, hétfőn készült; a kimutatást azóta sem kaptuk meg - a szerk.)
Ha a nem teljesülés alatt azt érti, hogy nincsen benn a parlamentnél...
Hát azt értem rajta, amit a munkaterv értett rajta.
Még nem tudjuk, hogy mi lesz év végén. Van nálam is jó néhány olyan információ, amiből azt látom, hogy vita van a kormány és a frakciók között. A kormány munkaterve azt mutatja be, hogy mit szeretnénk megcsinálni. Akkor érdemes benyújtani a parlamentnek egy javaslatot, ha a kormány szándékai összefésülhetők a parlamenti többség szándékaival. Mi magunk határidőre dolgozunk, ezután elkezdődnek a szakmapolitikai egyeztetések, de néhol kiderül, hogy jelentős különbség van a kormány, az igazgatás és a frakciók véleménye között. Önmagában csak azért nem érdemes benyújtani egy javaslatot a parlamentnek, hogy ki lehessen pipálni egy feladatot, mert ennek az ára lényegesen nagyobb, mint ha folyik tovább az egyeztetés. Annál nagyobb politikai kárt nem lehet okozni, mint ha a kormány nem tudja megszavaztatni saját törvényjavaslatait a parlamenttel. A munkaterv pontosan rögzíti, hogy a kormány milyen ügyeket tart fontosnak, nagyon fontos, hogy ezekben az ügyekben dolgoztatja a központi igazgatási apparátust és nagyon fontos, hogy átfogó egyeztetés legyen a frakciókkal.
Tehát akkor az csak egy PR-fogás, hogy a munkaterv számon kérhetővé teszi a kormányt? Ezek szerint ez nem igaz.
Nem, mert darabonként kell megnézni az egyes feladatokat.
Mi darabonként néztük végig, mindig rákérdeztünk minden egyes feladatra és az esetek nagyon nagy részében csak passzolgattak egymás között a minisztériumok. Előfordult, hogy olyan választ kaptunk, hogy nem kívánnak élni válaszadási lehetőségükkel, ami ugye, nem is annyira lehetőség, mint inkább kötelezettség. Szóval darabonként próbáltuk megnézni, de sokszor nem jutottunk semmire.
Egy törvénytervezetet határidőre elkészít a minisztérium, a miniszter a kormánykabinet elé terjeszti, a kormánykabinet viszont azt mondja, hogy nem ért egyet a törvénytervezettel, tessék visszavinni. Ki a felelős a csúszásért?
Ezt nehéz megmondani, de nem is én találtam ki, hogy a munkaterv számon kérhetővé teszi a kormányt, hanem ön.
A munkaterv alkalmatlan arra, hogy szembesítsük a kormányt: elvégezte-e munkáját. A fenti példa szerint, ha azért küldöm vissza a javaslatot, mert a kodifikáció csapnivaló munka, akkor a miniszter a felelős. Ha azért, mert a kormánykabinetben vita van arról, hogy szakmapolitikailag mi a helyes megoldás, akkor a miniszter elvégezte a dolgát. Ez borzasztóan fontos. Korábban is voltak munkatervek, csak korábban nem hozták nyilvánosságra ezeket. Nagyon helyes törekvés, hogy hozzák nyilvánosságra, de hogyha ebben nem érzik önök a finomságokat, csak mindig beleverik a kormány orrát, hogy ez se, meg az se teljesült, akkor azt fogják elérni, hogy az utánunk jövő kormányok egyike sem hozza majd nyilvánosságra elképzeléseit. Ez nagyon bonyolult szakmai, politikai folyamat. Amikor év vége lesz, magunk is értékelni fogjuk, hogy állunk. A kormány minden hónapban egyszer ránéz a munkaterv teljesítésére és ahol lemaradást lát, ott értékeli, hogy mi ennek az oka. Ahol az a probléma, hogy nem jön ki a minisztériumból a törvénytervezet, ott nagyon egyszerű a kormány dolga, összevonja a szemöldökét. Azt mondja, hogy tessék gyorsabban dolgozni. De az a folyamat, ami innentől kezdődik, az nem technikai kérdés. Nem olyan, mintha azt mondanánk, tessék kivágni hárommal több fát, vagy tessék kimosni öt kilóval több ruhát. Egyetértésre kell jutnunk 194 képviselővel. Bármilyen munkatervem van, ezt nem lehet előre garantálni.
És hányszor kellett összevonnia a szemöldökét az elmúlt 10-10,5 hónapban? Mondok egy konkrét példát. Az egészségbiztosítási rendszerről szóló javaslatot, a munkaterv szerint áprilisban már be kellett volna terjeszteni a parlament elé. Ezt a csúszást például úgy kezelte, hogy ez egy nagyon fontos dolog, csináljátok fiúk vagy összevonta a szemöldökét, hogy ez most már nem mehet így tovább?
Az egészségbiztosítás ügyében egy sort nem lehet leírni anélkül, hogy viszonylag széleskörű szakmapolitikai konszenzus lenne, hiszen ez a legbonyolultabb, legátfogóbb szakmapolitikai kérdése a kormánynak.
Tehát akkor nem vonta össze a szemöldökét?
Semmit nem érek azzal, ha jön egy minisztériumi főosztályvezető, ír egy törvénytervezetet, csak nincs róla egyetértés a kormánypárti frakciókban. A reformok nem szakmányban legyártandó csapágyak. Hiába tűzök ki egy célt, ha nincs megállapodás. De például az egészségügyet egészen jó ütemben tudtuk előrevinni. Március végéig megállapodtunk a kapacitások átalakításáról. Azt mondtam, hogy lesz megállapodás, végül lett. Június végéig megállapodtunk arról, hány biztosító lesz és hogy marad az egységes társadalombiztosítás. Ezt június 30-ig ígértem, július 1-jén sajtótájékoztató volt. Szeptember végére ígértük, hogy kidolgozzuk a területi koncepciót, hogyan épül fel területileg a több pénztáras modell. Ez is meglett szeptember 30-ára. És azt mondtam, hogy december végén elfogadjuk az utolsó törvényt.
De hát a munkatervben még áprilist mondott.
Mit, mire?
A törvény parlament elé történő benyújtására.
A biztosítási törvényre? Biztos, hogy nem. Hozasson be egy munkatervet!
(Később Gyurcsány kollégája behozza a munkatervet:
Biztosítói modellválasztást ígértünk áprilisra, biztosítói modellválasztást. A modellválasztás nem törvény, az modell, arról szól, hogy egy- vagy több biztosítós modell lesz-e Magyarországon. Ide nincs az írva, hogy benyújtjuk az új biztosítási rendszerről szóló törvényt áprilisban a parlamentnek.
Ha jól emlékszem az van a munkatervnek az elején, hogy ahol nincs konkrétan megjelölve, hogy egy kérdés koncepció-e, ott a törvénytervezet kormány vagy országgyűlés elé történő benyújtásáról van szó. De lehet, hogy erre rosszul emlékszem.
Ezt itt nem látom.)
(Gyurcsány téved és nem nézte meg alaposan a munkatervet, mert abban még tényleg áprilist ígért. A munkaterv úgy fogalmaz: "Az itt felsorolt reformintézkedések határidejeinek megjelölésével kapcsolatban lényeges, hogy mindazon lépések tekintetében, melyeknél a jogszabályi döntéseket az Országgyűlés hozza meg, a megjelölt határidő az országgyűlési benyújtás tervezett időpontja, míg a parlamenti döntést nem igénylő kérdéseknél, ügyeknél a megjelölt időpont a javaslatok kormány általi tárgyalásának tervezett idejét jelzi." Az egészségbiztosítási rendszer átalakítása - ami az anyagban Biztosítói modell-választás néven fut - az első kategóriába esik, ráadásul a munkatervben szereplő több más feladattal szemben itt nem tüntették fel, hogy csak koncpcióról vagy részfeladatról van szó, pedig más esetekben erre aprólékosan figyeltek az anyag szerkesztői. - a szerk.)
Volt-e olyan ügy, amikor valamelyik minisztériumot rendre kellett utasítania, mert túlságosan sokat csúszott? Emlékszik ilyenre?
Hát persze, többször előfordult.
Tud mondani konkrét példát?
Tudnék, csak nem mondok.
Miért nem?
Azért nem, mert lojális vagyok a minisztereimhez.
De legyen hozzám is lojális egy kicsit vagy legalább az olvasóinkhoz.
Megértettem, hogy az ország a miniszterek a jutalmazásában, és ebből következően a miniszterek nyilvános megfeddésében is sokkal mértéktartóbb, szolidabb magatartást vár el tőlünk. Ehhez tartom magamat. Biztos, hogy nem lesz jutalmazás, mert látom, hogy ezt nem tudja elfogadni az ország, na de akkor a másik oldalon ugyanígy kell viselkednem.