Filcállatoktól búcsúznak a dadogó gyerekek

Az utolsó órákat tartják a bezárásra ítélt Gyakorló Logopédiai Intézetben, ahol a legsúlyosabb logopédiai problémákkal küszködő pácienseket látták el, valamint tanították a szakembereket. Az intézményt évek óta bezárás fenyegette, de hiába kértek segítséget, az Oktatási Minisztérium végignézte a leépülést.

"Sss-sss" - utánozták a szél hangját a gyerekek, miközben egy szobában köröztek egy hatalmas színes ernyő csücskeit szorítva. Vigyorogva lépkedtek körbe-körbe, de a legnagyobb tombolás akkor kezdődött, amikor a szél viharossá vált és szabadon rángathatták a hatalmas ernyőt, amelyben csak úgy röpködtek a színes filcből készült állatok. A Gyakorló Logopédiai Intézet egyik különleges foglalkozásán nem csak az óvodáskorú gyerekek, de szüleik is részt vettek, együtt ültek a gyerekekkel a földön.

"Miau, brumm-brumm, röf-röf" - köszöntötték a gyerekek a filcállatokat, utána pedig kiválasztották, hogy mély vagy magas hang illik az állatokhoz. Az óra végéhez közeledve a foglalkozást vezető logopédus mécsest gyújtott, amit a szoba közepére tett, a gyerekek körbevették, és együtt énekelték a magnóról szóló dalt. Végül pedig eljött a meglepetés ideje, amikor a gyerekek elővehették az otthonról hozott finomságokat, és mindenkit megkínáltak vele.

Eltűnt a dadogás

Bár egyszerű játékoknak tűnhetnek, minden gyakorlatnak célja volt: fejlődik a gyerekek légzéstechnikája, koncentrációja, nem véletlen a gyakorlatok sorrendje sem - mondta Juhász Ágnes, az intézet igazgatója. És a módszerek, úgy tűnik, valóban működnek: ez a dadogós gyerekek foglalkozása volt, dadogást viszont egyszer sem hallottunk.

A fővárosi intézet napjai mégis meg vannak számlálva. "Engem leépítettek, fizetés nélkül járok vissza dolgozni" - mondta az egyik pszichológus, aki szintén végigülte a foglalkozást. Azért van szükség pszichológuskra is az órákon, mert a logopédiai problémák hátterében általában lelki tényezők húzódnak meg, nem elég csak a beszédben jelentkező hibával foglalkozni.

Az intézet mindeddig két fontos feladatot látott el: egyrészt itt foglalkoztak a legsúlyosabb logopédiai esetekkel, másrészt ide jártak gyakorlatra a leendő logopédusok. Az utóbbi 25 évben nappali tagozaton végzett logopédusok mindegyike megfordult a Damjanich utcai központban. "Én itt születtem" - mondta a dadogásterápiás foglalkozást vezető Ternai Gabriella arra utalva, hogy először ő is tanítási gyakorlatara érkezett, aztán ott is helyezkedett el.

Nincs hová fordulni

Az intézet ellátási körzet szempontjából nem tartozik egyetlen kerülethez sem, a főváros összes kerületén kívül egész Pest megyéből jártak hozzájuk beszédproblémás páciensek. A kerületi logopédiáknak nincs elég kapacitásuk, túlterheltek, és sokszor össze se jön egy azonos problémákkal küzdő csoport, ezért nem tudnak foglalkozni minden gyerekkel. Magánúton, egyéni foglalkozást a szülők nem tudnak megfizetni, de a logopédusok szerint általában hatásosabb is a csoportos foglalkozás. A 3-6 éves gyerekeik és szüleik együttes részvételére épülő dadogásterápia pedig egyedülálló volt Budapesten és környékén.

További képekért kattintson ide!

A szülők tanácstalanok, nem tudják, januártól hol folytatják a terápiát a gyerekeikkel. Van olyan, aki már felkereste a kerületi logopédiát, de ott nem tudtak segíteni. Egyedül abban bíznak, hogy az intézetben megismert logopédusok létrehoznak egy magánintézményt. Ott várhatóan fizetniük kell majd azért az ellátásért, amit itt ingyen kaptak meg. "Anyagilag megterhelő lesz, de majd máshonnan elvonjuk a pénzt" - mondta az egyik édesanya.

Lassú leépülés

Az intézet 1993-ban indult el a lejtőn, amikor egy törvénymódosítás által kikerült azon intézmények közül, amelyek dupla normatív támogatást kaptak. A kevesebb pénzből a fenntartó Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kara pedig nem tudta biztosítani a korábbi körülményeket, ezért évről évre csökkent az alkalmazható szakemberek száma. Korábban volt olyan év, amikor 7-800 gyereket és felnőttet láttak el, ez a szám mostanra 60-80-ra csökkent.

A megszűnés réme már évek óta fenyegette a logopédiát, amikor 2006-ban még tettek egy utolsó kísérletet: kérték az Oktatási Minisztériumot, hogy - mint speciális felsőoktatási gyakorlatot ellátó intézmény - kapja meg a gyakorló intézményi működési engedélyt és járjon a dupla normatíva. A szakállamtitkár az ELTE rektorának küldött válaszában viszont az 1993-as törvényre hivatkozott, mely szerint a logopédiai intézet nem rendelkezik engedéllyel gyakorlóiskolaként való működéshez, egyedi megoldási javaslatot pedig nem ajánlott fel.

Az anyagi nehézségek miatt ezért az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karának vezetése idén úgy döntött, hogy 2008 januárjától szünetelteti a Logopédiai Intézet működését.

Mivel úgy tűnik, hogy az intézet anyagi ellehetetlenülésének gyökere az 1993-as törvényváltoztatásban rejlik, szerettük volna megkérdezni az Oktatási Minisztériumot, hogy miért nem tettek valamit a logopédia megmentéséért. A tárcától mindössze annyi válasz érkezett, hogy az intézet megszűnésének ügyében az ELTE az illetékes, a részletekbe menő kérdéseinkre nem válaszoltak.