Hivatalosan évértékelőnek nevezték azt a két beszédet, amellyel Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Orbán Viktor Fidesz-elnök megnyitotta az idei politikai szezont, de a két szónoklatra már a népszavazási kampány nyomta rá a bélyegét: az elmúlt időszak értékelése helyett a két vezető ígéretekkel állt elő.
Mind Orbán, mind Gyurcsány biztos lehetett benne, hogy saját terepén mozog, a beszédeiket csak helyeslő taps szakította meg. A Fidesz-elnök pártja szervezésében, saját szimpatizánsai előtt mondhatta el ezúttal is, immár tízedik évértékelőjét, de Gyurcsánynak sem kellett bekiabálásoktól vagy füttytől tartania, hiszen a Fidesz és a KDNP képviselői 2006 ősze óta minden parlamenti beszédéről kivonulnak.
Nem érdemes beszélni róla
A beszédek feladata elvileg az elmúlt egy év értékelése lett volna, de a múlttal keveset foglalkoztak. Orbán szerint annyira rossz volt a 2007-es év, hogy nem is érdemes róla beszélni, és Gyurcsány sem tagadta, hogy nagyon nehéz időszakon van túl az ország. Sőt, a miniszterelnök még fokozta is a pesszimista érzést, amikor azt mondta, ő és párttársai "brutális fizikai támadásoknak" voltak kitéve.
A sötét múlt emlegetése azonban mindkét beszédben arra szolgált, hogy kiemelje, a szónokok szerint milyen sorsfordító ponthoz érkezett az ország: Orbán a szerinte nehezen kiharcolt népszavazástól vár valami egészen újat, míg a kormányfő azt mondta, a rossz kompromisszumok és a kényszerű megszorítások után végre beérnek a reformok, és a nyugodt építkezés korszaka következik.
A legfontosabb hasonlóság a két beszéd közt, hogy szebb, boldogabb jövőt ígértek. A Fidesz-hívek számára ez természetesen a Gyurcsány-kormány bukását jelenti, annak ellenére is, hogy Orbán csak célzott a lehetőségre: azt mondta, az igenek győzelme fordulatot hoz. A miniszterelnök pedig azt az ígéretet közvetítette a kormánypárti szavazóknak, hogy megérte minden áldozat, hiszen hamarosan beindul az igazi, nyugati típusú modernizáció, amit a baloldal mindig is el akart érni.
Új korszak
"Az igenek győzelme egy új korszak nyitánya lesz" - ígérte Orbán. Gyurcsány pedig "a polgárosodott Nyugat és az alávetettséget konzerváló Kelet között hánykolódó Magyarország kompjának a Nyugathoz való kötése" vízióját villantott fel. Mindketten adósak maradtak azonban a részletekkel: az ellenzéki vezetőnek nem is feltétlenül kellett konkrét ígéretekbe bocsátkoznia, de a miniszterelnök sem részlezte, hogyan faragnak le 200 milliárdot az adókból vagy hogy mely állami cégek részvényeit és milyen módon adnák magántulajdonba.
A két pártvezető kínosan vigyázott rá, hogy ne nevezze nevén a másikat, sőt, lehetőleg még a rivális pártot sem. Orbán csak úgy utalt a szocialistákra és Gyurcsányra, hogy megjegyezte: ugyanazok építik most a kapitalizmust, akik a szocializmust építették. A miniszterelnök pedig arra tett utalást, hogy léteznek olyanok, akik elhagyták vagy elárulták a polgárosodás rendszerváltáskor választott útját. A szövegkörnyezetből azonban úgy tűnt, Orbánra és a Fideszre utal.
Berendezni az országot
Bár a pártelnökök egymás nevét sem hajlandók kiejteni, mindketten azt hangsúlyozták, közös felelősségünk, hogy megvalósul-e az általuk lefestett szebb jövő. Orbán ezt úgy képzeli, hogy szorgos magyar kezek "nagyobb kenyeret sütnek" majd, ahelyett, hogy a már meglévő javakat szeletelnék tovább. Gyurcsány szerint viszont közösen kell újra berendezni az országot, együtt kell kialakítani a közös élet kereteit. Orbán azt mondta, már meg is valósult a nemzeti egység a kormánnyal szemben, míg Gyurcsány úgy vélte, újonnan meghirdetett programja "kötheti össze a politikai értelemben kettészakadt Magyarországot".