Járatlan útra terelnék az egyetemeket a rektorok

Lettország az egyetlen, ahol az állami pénzen egyetemre járók átkerülhetnek a fizetős képzésre, és fordítva, de még itt is az egyetemek döntenek a pontos szabályokról. Mégis ilyen rendszert vezetne be a Magyar Rektori Konferencia a felsőoktatásban. Másutt inkább támogatást kapnak a költségtérítéses diákok, igaz, a legtöbb EU-s országban nem is létezik két kategória: minden hallgatónak kell fizetnie tandíjat vagy regisztrációs díjat.

A Magyar Rektori Konferencia (MRK) a közelmúltban állt elő egy javaslattal, amely átalakítaná a felsőoktatás finanszírozását. Az új rendszerben a rosszul tanuló államilag finanszírozott hallgatók átkerülnének a költségtérítéses képzésre, a legszorgalmasabb fizetős diákok viszont tandíjmentességet nyernének. A rektorok elképzelése szerint évente dőlne el a tanulmányi eredmény alapján, hogy kinek kell fizetnie, sőt a költségtérítés összege is az átlag alapján változna.

Az Eurydice nemzetközi oktatási adatbázis magyarországi képviselete szerint csupán egy olyan ország van, ahol hasonló átjárhatóság létezik a költségtérítéses és az állami helyek között: Lettország. A lett hallgatók mindössze egynegyede tanulhat ingyen, a többiek költségtérítéses képzésre járnak. A rotációs rendszer alapján viszont a jól tanuló költségtérítéses diákok a tandíjmentes helyekre is bejuthatnak - a nem fizetős helyek sorsát minden évben az átlagok alapján döntik el.

A rendszer Lettországban is új, csak nemrégiben vezette be a felsőoktatási intézmények jelentős része. Az egyetemek maguk dönthetik el, hogy milyen szabályok alapján teszik átjárhatóvá a költségtérítéses képzést az államival.

Lettországon kívül viszont sehol nem működik az MRK által megálmodotthoz hasonló rendszer. Összesen csak további három olyan állam van Európában, ahol egyáltalán megkülönböztetik a költségtérítéses és az államilag finanszírozott hallgatókat: Észtország, Litvánia és Románia - derül ki az Eurydice adataiból. Litvániában a tavaly bevezetett új rendszer szerint már az államilag támogatott hallgatóknak is kell bizonyos tandíjat fizetniük. Észtországban és Romániában különféle juttatások segítik a költségtérítést fizetőket.

A legtöbb európai országban nem tesznek különbséget a hallgatók között - vagy mindenki fizet, vagy senki. Az Eurydice egy 2007-es átfogó tanulmánya szerint 16 európai országban tandíjas a felsőoktatás, 12 országban pedig évente úgynevezett regisztrációs - gyakorlatilag beiratkozási - díjat kell fizetni. Ezek összege változó, de többnyira pár száz euró körül mozog.

Nyolc országban nincs sem tandíj, sem regisztrációs díj az első diploma megszerzésekor (Dánia, Görögország, Spanyolország, Írország, Magyarország, Málta, Skócia, valamint a cseh felsőoktatás egy része). Ezek közül több országban a diploma megszerzése után kell fizetni bizonyos összegeket.

A skót diákoknak nem kell fizetniük

A 2007-es tanulmányban megjegyzik, hogy a felsőoktatási rendszerek Európában mostanában egyre inkább a tandíj felé hajlanak. Több állam is fontolgatja valamilyen tandíj bevezetését, például Csehország, Németország, vagy Litvánia - a tandíj bevezetését eltörlő magyar népszavazás előtt készült tanulmány Magyarországot is ide sorolta. Érdekes kivétel Szlovénia, ahol 2009 után nem kell majd tandíjat fizetniük a hallgatóknak - derül ki a tanulmányból.

A Rektori Konferencia a közelmúltban Gyöngyösön fogadta el javaslatát, amely "a költségvetésből támogatott hallgatói kör és a fizetendő költségtérítési rendszer átalakításáról" szól. A javaslatot azután dolgozták ki, hogy a márciusi népszavazáson elbukott a felsoktatási tandíjak bevezetéséről szóló törvény. A Fidesz mellett a HÖOK is tiltakozik az elképzelés ellen: úgy vélik, a javaslat a népszavazás eredménye ellenére bevezetné a tandíjat az egyetemeken.

Az MRK szerint viszont nincs szó tandíjról. A javaslat lényege, hogy 2009-től a rendszer bevezetéséig - vagyis 2010-ig - tartó átmeneti időszak után teljes átjárhatóság legyen az államilag finanszírozott és a költségtérítéses rendszer között, szemben a most érvényes 15 százalékos kvótával, s az adott év tanulmányi eredményétől függően, évente lehessen meghatározni, hogy ki melyik képzési formában tanulhat.