Milliárdos satuba szorult az ügynökség

Hogyan fordulhat elő, hogy egy cég 3,5 milliárd értékben nyer állami megbízásokat verseny nélkül? Ha kifog egy lassú, bizonytalankodó, külső nyomás alatt lévő intézményt, amely nagyszabású informatikai fejlesztésre készül, akkor egész könnyen. Az uniós pénzeket elosztó hivatalról van szó, ahol a bebetonozódást eredményező döntés idején a beruházás a miniszterelnök felesége, Dobrev Klára alá tartozott. Az [origo] utánajárt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség tanulságos megbízássorozatának.

Az [origo] szerette volna kideríteni, kik és milyen körülmények között hozták meg azt a döntést, hogy lemondanak a továbbfejlesztési jogról, ez azonban nem bizonyult könnyű feladatnak. Az NFÜ annyit közölt, hogy az elnök "jogosult kötelezettségvállalásra", ezt a jogot azonban "delegálni" szokta. Emellett az ügynökség azt tanácsolta, nézzük meg, kik voltak a szóban forgó szerződés aláírói. Az NFH részéről Szaló Péter akkori elnök és Heil Péter elnökhelyettes szignálta a dokumentumot.

Heil már korábbi cikkünk készítésekor elhárította megkeresésünket, Szaló azonban válaszolt kérdéseinkre, és nem említette az ő nevét. Az [origo]-nak azt mondta, nem tud részleteket arról, miként dőlt el a továbbfejlesztési jogról való lemondás, de hozzátette: osztott felelősség volt, a közbeszerzés jogi részéért Pettendi Zsuzsa általános elnökhelyettes felelt, a szakmai feladatokat pedig Szabó Edina, a monitoring főosztály akkori vezetője végezte. Pettendi - aki ma már egy magáncégnél dolgozik - nem kívánt válaszolni kérdéseinkre, Szabó pedig az [origo]-nak annyit mondott, a fontosabb ügyekben vezetői testületi döntések születtek, a főosztály felterjesztései alapján.

"Az EMIR vezetői szintű téma volt"

Az NFÜ kérdésünkre közölte, hogy az "elnöki értekezleten a továbbfejlesztési jogról való lemondás nem került napirendre". Több egymástól független forrásunk is azt mondta azonban, hogy a hivatal felső vezetésének tudomása lehetett a szóban forgó döntésről. "A vezetői értekezleten téma volt a továbbfejlesztési jogról való lemondás. Arra azonban már nem emlékszem, hogy ki vagy kik támogatták. Ez folyamatos mérlegelés tárgya volt" - mondta az [origo]-nak Veress József MSZP-s parlamenti képviselő, aki a kérdéses időszakban a MeH európai ügyekért felelős politikai államtitkára volt, és így állandó meghívottként részt vehetett a vezetői megbeszéléseken. Ezeken az értekezleteken az elnök, az elnökhelyettesek, a gazdasági igazgató és a titkár volt az állandó résztvevő, és Veress szerint már csak azért is indokolt volt foglalkozniuk a továbbfejlesztési jogról való lemondással, mert sejthető volt, hogy ebből később viták lehetnek.

Két másik forrásunk beszámolójából is kiderül, hogy a vezetők tudhattak a továbbfejlesztési joggal kapcsolatos elképzelésről. Szabó Edina ugyan általánosságban fogalmazott, de közölte, "az EMIR folyamatosan vezetői szintű téma volt, beleértve a szerződéskötéseket, és azok tartalmát is". Egy névtelenséget kérő, korábban az EMIR-rel foglalkozó NFH-s dolgozó pedig a továbbfejlesztési joggal kapcsolatban megjegyezte: "Ez a kérdés felgyűrűzött egészen a vezetésig."

Szervezeti ábrák és szabályok

Az NFÜ megmutatta az [origo] munkatársának a 2004 tavaszán hatályos szervezeti ábrát, és azon egyértelműen látszott, hogy a Szabó által vezetett monitoring módszertani főosztály közvetlenül a támogatások fogadására történő felkészítésért felelős elnökhelyettes, Dobrev Klára alatt helyezkedett el. Dobrev 2002 óta töltött be vezető pozíciót az uniós támogatásokért felelős hivatalban, és csak akkor távozott, amikor férje miniszterelnök lett 2004 őszén. A szervezeti ábráról kiderült az is, hogy kettejük közé nem volt beiktatva semmilyen más részleg, és a főosztályvezető nem felelt más vezetők felé sem. A 2004-es szervezeti és működési szabályzatban pedig az állt, hogy az EMIR "üzemeltetésével, fejlesztésével kapcsolatos feladatok teljes körét" a monitoring főosztály végzi.

Szerettük volna megtudni, hogy Dobrev Klára részt vett-e a továbbfejlesztési jogról szóló döntésben, esetleg tárgyalt-e személyesen a Welttel, de kérdéseinkre nem kaptunk választ. (A miniszterelnök feleségéhez több kérdést is eljuttattunk még május 5-én a kormányszóvivői irodán keresztül, amely azt ígérte, írásos választ fogunk kapni, ez azonban azóta sem történt meg.) Egyik névtelenséget kérő korábbi munkatársa ugyanakkor megjegyezte, Dobrev az EMIR fejlesztését szívügyeként kezelte, és ha valamilyen más intézménynél elakadt a folyamat, akkor nem restellte személyesen felvenni a telefont és intézkedni. A különböző minisztériumok képviselőiből álló Fejlesztéspolitikai Koordinációs Tárcaközi Bizottság 2003-as és 2004-es üléseiről készült jegyzőkönyvek is arról tanúskodnak, hogy Dobrev Klára szoros figyelemmel követte az EMIR alakulását. Az [origo] által megtekintett dokumentumokból kiderül, ha napirendre került az EMIR, akkor ő volt a témafelelős, ő mondta a bevezetőt és ő válaszolt a többiek kérdéseire, felvetéseire is.

Aggódott a KEHI

2004. május elsején nagy ünnepségek közepette Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, és két nappal később pecsét került a Welttel kötött 128 milliós szerződésre is, amely az informatikai rendszer továbbfejlesztéséről szólt. Az NFH rövidtávú problémái így megoldódtak, a cég azonban gyakorlatilag bebetonozódott mint az EMIR fejlesztője. Ennek a kockázata már 2005-ben feltűnt a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak (KEHI) is, amely az informatikai rendszert és környezetét vizsgálta. "A jelenleg működő rendszerben összegződött és a fejlesztő birtokában van a (...) felhalmozott elméleti és gyakorlati tudás, az ezzel kapcsolatos informatikai fejlesztésben szerzett tapasztalat" - fogalmaz az [origo] birtokába jutott nem nyilvános KEHI-jelentés, amely szerint fennáll a veszélye, hogy az NFH elveszíti a rendszer feletti kontrollját. Az NFÜ kérdésünkre azt állította, hogy ez nem történt meg, és hozzátette, a KEHI által jelzett problémák azóta már rendeződtek.

A Welt 2000 Kft-val való szoros kapcsolat problémája azonban jelentkezett a cikk elején már említett, éjszakákba nyúló 2007 eleji tárgyalásokon is. "Le lettünk mosva" - több, a beszerzést ismerő NFÜ-s forrásunk is így értékelte az egyeztetéseket. Pedig a cég képviselőivel többször találkozott Vági Márton elnök is, aki 2006-ban került az NFÜ élére. Igaz, az ügynökség kommunikációs főosztálya szerint ezek csak "rövid megbeszélések" voltak, és céljuk a bemutatkozás volt, valamint a tárgyalások elindítása, illetve "a tárgyalások állásáról való tájékozódás". (A Welt 2000 Kft. ügyvezetője már a korábbi cikkünk megjelenése előtt közölte az [origo]-val, hogy nem nyilatkozik az NFÜ-vel való kapcsolatáról és a vele folytatott tárgyalásokról.)

Ismétlődő kényszerhelyzet

Azt évekkel ezelőtt lehetett tudni, hogy 2007-től új, a korábbinál jóval nagyobb összegekkel kecsegtető szakasz kezdődik az uniós források lehívásában. Azzal is tisztában lehettek az illetékesek, hogy ehhez új informatikai fejlesztésekre is szükség lesz, és az NFÜ-nek lett volna ideje arra, hogy alaposan előkészítse a folytatást. Az NFH-ból időközben Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggé avanzsáló intézménynek elvileg lett volna lehetősége arra is, hogy változtasson a Welttel való viszonyán, ez azonban elmaradt. Helyette ismét előnytelen pozícióba lavírozta magát az állami intézmény, hasonlóan a 2004 tavaszi történésekhez.

Az NFÜ-nek 2006 végéig volt élő szerződése a Welttel, de ahelyett, hogy már ennek lejárta előtt hónapokkal megkezdte volna az egyeztetéseket, csak az utolsó utáni pillanatban, 2007. január 8-án kezdett tárgyalni a Welttel az EMIR továbbfejlesztéséről. Nem volt túl nagy mozgásterük az ügynökség képviselőinek, az uniós fejlesztésekért felelős kormánybiztos, Bajnai Gordon ugyanis már előző év novemberében közölte, 2007 elején elindulnak a pályázatok. Ez nem igazán erősítette az NFÜ tárgyalási pozícióját, egyértelmű volt ugyanis, hogy ha el akarják kerülni a pályázatok eltolásával járó politikai blamázst, akkor minél hamarabb meg kell állapodniuk az informatikai rendszerről is.

A késlekedés okát firtató kérdésünkre az ügynökség kommunikációs főosztálya ugyanakkor közölte, hogy már 2006 közepén elkezdték a tárgyalás előkészítését, és szerintük nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy "új költségvetési szakasz indult az EU-ban, amihez új szabályok is kapcsolódtak". Hozzátették, a tárgyaláson "egyik fél sem volt előnyösebb helyzetben a másiknál". Másképp tűnik azonban, ha egymás mellé tesszük azt, mi volt az NFÜ álláspontja az első tárgyalási fordulóban, és azt, hogy mit tartalmaz végül az aláírt szerződés.

Az [origo] által megtekintett jegyzőkönyvekből kiderül, az ügynökség ragaszkodott ahhoz, hogy ne átalánydíjas, hanem teljesítményalapú legyen a fizetés módja, mégis az első verzió került be a megállapodásba. Az NFÜ vitatta azt is, hogy licencdíjat fizessen a Welt által készített rendszerért, de a szerződés ezt tartalmazza. Szintén sokatmondó, hogy az ügynökség ugyan az első tárgyaláson közölte, őt illeti a 2006 végéig elkészült rendszer forráskódja és rendszerterve, a megállapodásban már az szerepel, hogy "megrendelő a jelen szerződés megkötése előtt fejlesztőeszközöket nem vásárolt". A különbségekre vonatkozó kérdésünkre az ügynökség kommunikációs osztálya azt közölte, hogy mindkét fél tett engedményeket, és egyikük "kezdeti feltételei sem érvényesültek teljes egészében változatlanul".

A bolgár üzlet

A 2007 elején kötött szerződés idén év végén jár le, az NFÜ-ben pedig már dolgoznak a folytatáson. "Olyan helyzetet akarunk teremteni, hogy a Welt ne legyen nyeregben" - mondta az [origo]-nak egy neve elhallgatását kérő ügynökségi tisztviselő. Tavaly ősszel külső szakértőkkel készíttettek egy tanulmányt a követendő stratégiáról, és ezt beterjesztették az NFÜ vezetősége elé is. Az [origo] birtokába került munkaanyagban a javaslatok között szerepel az, hogy áttérnek a többszállítós modellre. Ez "erősíti a versenyhelyzetet a szállítók között, így jobb helyzetbe hozza az NFÜ-t és az intézményrendszert" - áll a dokumentumban. Ez azt jelentené, hogy ha marad is a Welt, csak a munka egy részét végezhetné, és az ügynökség előnyösebb helyzetben lenne a tárgyalásokon. Kérdés persze, hogy ez a modellváltás milyen további költségekkel - korábbi fejlesztési eszközök megvásárlásával, esetleg új rendszer kiépítésével - járna az ügynökség számára.

A Welt számára ez a változás sem jelentene feltétlenül nagy csapást, időközben ugyanis új piacot is tudott szerezni az EMIR számára. Az NFÜ közlése szerint "más új tagországokban is élénk érdeklődés mutatkozik" a rendszer iránt, amit a Welt ügyvezetője, Molnár József is megerősített az [origo]-nak: mint mondta, Bulgáriában fogják használni a fejlesztésüket. Ez már csak azért is érdekes fejlemény, mert az ügynökség épp azt hangoztatta a 2007-es tárgyalásokon, hogy a "fejlesztés során az NFÜ szakmai ismeretei is felhasználásra kerülnek", vagyis az ő tudásuk is benne van abban a termékben, amellyel most új piacot hódított meg a cég.