Az angliai Salford város önkormányzata tavasszal bevezetett egy műanyag kártyát, melynek tulajdonosa előre rendelkezik róla, hogy milyen típusú orvosi ellátásról mondana le abban az esetben, ha olyan baleset érné vagy olyan betegség uralkodna el rajta, amelynek következtében elveszíti döntésképességét.
A kártya egy 2007-ben született - Mental Capacity Act nevű - törvényen alapul. A törvény a felnőtt lakosság számára lehetővé teszi, hogy bárki előzetesen eldöntse, milyen típusú kezelésről és ellátásról mondana le abban az esetben, ha elveszítené cselekvőképességét. Az Advanced Decision to Refuse Treatment (ADRT) (kb. előzetes döntés a kezelés megtagadására) nevű kártyát minden felnőtt beszerezheti kocsmákban, bankokban, könyvtárakban, orvosi rendelőkben.
"Eutanáziához hozzásegítő irat"
A kártya megjelenése vitát váltott ki. Ellenzői "right to die card" (kb. jog a halálhoz) néven emlegetik, szerintük ugyanis ez nem más, mint egy eutanáziához hozzásegítő irat. A kártya azért veszélyes - állítják -, mert olyan emberek is megvásárolhatják, akik nem mérik fel, milyen bonyolult következményekkel járhat a döntésük. Az ellenzők szerint ezért jobb lenne, ha kihasználva a jogi lehetőségeket, mindenki előre választana magának egy megbízottat, aki eljár helyette abban az esetben, ha elveszíti cselekvő- és döntésképességét.
Pártolói szerint az igazolvány tulajdonképpen csupán a 2007-ben hatályosított törvényt segíti átültetni a gyakorlatba. Az előzetes döntések nemcsak arról tájékoztatják az orvosokat, milyen típusú kezelésről mondana le a beteg, hanem arról is, hogy milyen kezelésekkel értene egyet.
Itthon szűkebbek a keretek
A Magyarországon 1997 óta hatályban lévő egészségügyi törvény - amelyet az Alkotmánybíróság döntése is megerősített - ennél szigorúbb keretek közé szorítja a betegek önrendelkezési jogát. Engedélyezi ugyan, de feltételekhez köti az ellátás visszautasítását.
A betegnek közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell kinyilvánítania akaratát, csakis így mondhat le az életfenntartó vagy életmentő kezelésről vagy beavatkozásról, és ebben az esetben az orvosok is tiszteletben tartják akaratát. Az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására azonban kizárólag akkor van lehetőség, ha valaki olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint megfelelő egészségügyi ellátás mellett is rövid időn belül halálhoz vezet és gyógyíthatatlan.
A törvény továbbá bárkinek lehetővé teszi, hogy - az angliai lehetőségekhez hasonlóan - közjegyzői okiratban nevezzen meg egy személyt, aki akkor dönthet helyette, amikor ő cselekvőképtelenné válik.
Magyarországon nincs forgalomban hasonló kártya, bár lehetne
Az eutanázia jogi szabályozásával foglalkozó jogász, Filó Mihály, az ELTE oktatója nem tart eleve kizártnak egy salfordihoz hasonló - Amerika egyes államaiban is létező - kártyát. "Ezt az eljárást természetesen jelentősen leegyszerűsítené, ha egészségügyi adatainkat, így az újraélesztésre vonatkozó kívánságunkat is, chipkártyás rendszerben tárolnánk. A kezelőorvos így nem csupán vércsoportunkról, de kezelésünkre vonatkozó szándékukról is rögtön tudomást szerezhetne. A másik fontos kérdés, hogy a kártya kiadásának és az egészségügyi adatok kezelésének jogszerűségét megfelelő garanciákkal kellene biztosítani" - mondta Filó, aki ugyanakkor egy hasonló kártya tényleges bevezetésére nem lát sok esélyt.
A magyarhoz hasonló szabályozást alkalmaz Ausztria, Németországban pedig jelenleg folyik a vita egy hasonló, a végső stádiumban lévő betegek jogainak tisztázásáról szóló törvényről.
A magyarországinál enyhébb törvények alapján engedélyezik az aktív eutanáziát Hollandiában, Belgiumban és Svájcban. Rövid ideig Ausztrália északi területén szintén hatályban volt egy aktív eutanáziát engedélyező törvény. Japánban ugyan jogszabályok nem teszik lehetővé az aktív eutanáziát, azonban több kivételes ügyben, például embertelen fájdalmakkal küszködő haldokló betegek esetén hoztak már a bíróságok igen enyhe vagy felmentő ítéletet az eutanáziát végrehajtókkal szemben.