A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM) nemzeti érdekekre hivatkozva nem hozza nyilvánosságra, hogy a kormány szeptemberben mekkora összegért adott el 2 millió tonna szén-dioxidot Belgiumnak. A tárca szerint ugyanis rontaná az ország tárgyalási pozícióit az összeg nyilvánosságra kerülése, mivel Magyarország további több millió tonna szén-dioxid értékesítését tervezi. Ha kiderül, hogy mennyit fizetett a belga kormány - a WWF szerint 5-10 milliárd forintról lehet szó - a későbbi üzletek során nem vihetnénk feljebb az árat - érvel a KVVM, amely nem árulja el azt sem, mely országokkal tárgyalnak még.
Homály
Az üzlet érdekessége, hogy ezzel kapcsolatban több dologgal is büszkélkedett honlapján a minisztérium. Azt állították, Magyarország a világon elsőként adott el szén-dioxid kvótát. Az üzletet a 2005-ben életbe lépett kiotói egyezmény tette lehetővé, amelyben a 38 aláíró ország kimondta: egymás közt kereskedhetnek a globális felmelegedésért felelős szén-dioxiddal. A börze lényege, hogy amennyiben egy ország kevesebbet bocsát ki, mint amennyit a nemzetközi egyezmény előír számára, a felesleget eladhatja.
A világelsőségre hivatkozás azért érdekes, mert nem nyilvános, melyik állam, mely országgal üzletel. Az érintettek ezt ugyanis nem kötelesek közzé tenni. A KVVM az átláthatatlanság ellenére is állította az [origo] kérdésére, hogy Magyarország kötötte meg a világon az első ilyen jellegű üzletet. Oláh Lajos, a minisztérium államtitkára ezt azzal indokolta, hogy a kiotói jegyzőkönyv által előírt bonyolult kritériumokat - például éves jelentések, prognózisok készítése - januárig mindössze négy ország teljesítette: Magyarország, Svájc, Új-Zéland és Japán. A kereskedelemben pedig januártól csak ezek az országok vehetnek részt.
A klímakérdésekkel foglalkozó angol nyelvű szaklap, a Point Carbon ezzel szemben arról számolt be, hogy elsőként Szlovákia adott el 200 ezer tonna szén-dioxidot Japánnak. A lap szerint a magyar-belga üzlet csak a második ilyen tranzakció volt. A KVVM szerint azonban a szlovákok csak úgynevezett opciós üzletet kötöttek, amely akkor lép életbe, ha Szlovákia teljesíti a kiotói előírásokat. A tárca még egy hasonló, szintén opciós üzletről tud, azt Hollandia kötötte Lettországgal. "Az első megvalósult üzletet, amiről tudunk, Magyarország kötötte" - fogalmazott az [origo]-nak Oláh.
A láthatatlan program
A tárca szerint azért sikerült hamar nyélbe ütni a megállapodást, mert hazánk jó termékkel házalt a világban, ugyanis azt vállaltuk, hogy az eladásból befolyt pénzt a klímaváltozás elleni célra fordítjuk. Az eladó országok által kínált termékek ebből a szempontból ugyanis eltérőek lehetnek. A Zöld Beruházási Rendszer néven futó magyar program alapja, hogy az eladásból befolyt összes pénzt olyan kibocsátás-csökkentési programokra fordítjuk, amelyeknek mérhető a hatása. Több közép-kelet európai állam azonban a befolyt pénznek csak egy részét, ráadásul kevésbé mérhető módon fordítaná erre a célra - állítja a tárca, amely szerint ezért lehet a magyar kvótákért jó pénzt kérni a nemzetközi piacon. A fejlett ipari országok pedig általában presztízs szempontok miatt vesznek olyan értékesebb kvótát, amely mögött komoly program van.
A magyar program valóban jól hangzik, az viszont probléma, hogy egyelőre nem tudni, pontosan mi van mögötte - mondta az [origo]-nak Dallos György, a WWF programvezetője. A tárca ugyanis egyelőre csak annyit közölt, hogy a befolyó pénzekből lakossági és középületek energiahatékony felújítására elnyerhető pályázatokat ír ki. Az erről szóló kormánydöntés azonban még nem született meg, így nem lehet tudni, melyek a kiírás pontos szabályai. A KVVM mindössze annyit mondott, hogy a rendelet hamarosan elkészül, az első pályázatok pár hónapon belül megjelennek.
Dallos szerint fenn áll a kockázata, hogy a kormány a már létező, költségvetésből finanszírozott klímaprogramok támogatását csökkenti, és azokat a kvótakereskedelemből befolyó jövedelmekkel helyettesíti. A környezetvédő szerint fontos lenne, hogy a kormány a szén-dioxid eladásából befolyt pénzt elkülönítse, és ne abból fedezze a többi hasonló, energiahatékonysággal kapcsolatos kormányzati programot, mint például a panelprogramot vagy a nemzeti energiatakarékossági programot. A KVVM szerint azonban a pénzek összemosását kizárja a belgákkal megkötött szerződés. Ennek azonban nem tudtunk utána nézni, mivel a szerződést a KVVM nem hozta nyilvánosságra. Azt viszont a tárca is elképzelhetőnek tartja, hogy ha valaki szigorúbb követelmények szerint használja fel a panelprogramon elnyert pénzt, akkor a klímabevételekből is plusz forrásokhoz juthat.
Trükkök
Magyarország azt vállalta a kiotói jegyzőkönyvben, hogy 2008 és 2012 között 6 százalékkal fogja vissza a kibocsátást, amit azonban jóval túlteljesítettünk: közel 26 százalékkal kevesebb szén-dioxidot eregettünk ki, így bőven van mit eladni. Ez azonban nem a tudatos környezetvédelmi intézkedéseknek köszönhető, hanem annak, hogy Magyarország elérte, ne az 1990-es értékekhez képest kelljen visszafogni a kibocsátást, hanem az 1985-87-es szinthez képest. Ezzel azért jártunk jól, mert Magyarország kibocsátása 1985-87-ben 115 millió tonna volt, 1990-re a nehézipar összeomlása miatt 98 millióra esett vissza.
Az előnyös pozíciót hosszú távon szeretné megőrizni a kormány. Májusban az Európai Bizottság javaslatával szemben alternatív uniós klímatervvel állt elő Magyarország: a környezetvédelmi tárca olyan tervet dolgozott ki, ami a bizottsági javaslatnál több károsanyag kibocsátását tette volna lehetővé számunkra. A terv azért volt ravasz, mert kedvezett az államszocialista diktatúrák idején komoly nagyiparral rendelkező kelet-európai államoknak, de több nyugati ország is jól járt volna. Ráadásul csak azokat az országokat büntette volna, amelyek eddig nem törődtek az EU célkitűzéseivel. Az unió 2020-ig érvényes klímatervét még nem fogadták el, a magyar javaslatot azonban többi régi tagállam fanyalogva fogadta.