"A járőrök körében az etnikai profilalkotás továbbra is működik" - írja Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa abban a jelentésben, amely a kisebbségekkel kapcsolatos rendőrségi bánásmód átfogó vizsgálata alapján készült. Eszerint a cigányokat, különösen a gyalogosan közlekedő, 14 és 39 év közötti férfiakat lényegesen nagyobb arányban igazoltatják, mint ahogy a lakosságon belüli arányuk alapján várható lenne.
A Magyar Helsinki Bizottság, az Országos Rendőr-főkapitányság és a Rendőrtiszti Főiskola közös vizsgálata szerint az összes igazoltatott 22 százaléka roma. Az ombudsman szerint ez a gyakorlat egyrészt a diszkrimináció veszélyét hordozza, másrészt a hatékonysága is kifogásolható, hiszen nincs bizonyíték arra, hogy etnikai alapú kiválasztás nagyobb eredményességgel járna. A jelentésben azt javasolja a rendőrségnek, hogy évente kötelezően elemezzék az igazoltatások hatásfokát, amely során vegyék figyelembe a jogvédő szervezetek tapasztalatait is.
Az ombudsman azt is felrója, hogy a rendőrség cigánysággal kapcsolattartása szinte kizárólag a bűnmegelőzésre szorítkozik, ami már önmagában előítéletre utal, illetve a "cigánybűnözés" sztereotípiáját erősíti. Ezért Kállai azt javasolja, hogy a jövőben a rendőrség a formális kapcsolatok helyett folytasson érdemi, sokoldalú párbeszédet a cigány szervezetekkel.
Romák és nők
Kállai és munkatársai idén április és szeptember közt végeztek átfogó vizsgálatot a rendőrségnél. Jártak több budapesti és vidéki fogdában, kerületi, megyei és városi kapitányságokon, egyeztettek a rendőrségi szakszervezetekkel és a kisebbségi vezetőkkel is. Bár a jelentés általában a kisebbségekről szól, döntően a cigányokat érintő visszásságokat vizsgálták, mert a panaszok és a vizsgálat során feltárt konfliktusok is főként a romákkal kapcsolatosak. Ugyanakkor a jelentés kitér másfajta problémákra is.
"A külső szemlélő számára a rendőrség meglehetősen homogén szervezet: nem-roma férfiakból tevődik össze, ahol a meglehetősen fiatal életkor és a legalább középfokú végzettség a jellemző, és elvétve akad nő a munkatársak között" - olvasható a jelentésben, amely szerint a rendőrség nem tükrözi a társadalom sokkal változatosabb összetételét. "Feltűnő, hogy a rendőrségi munkatársak átlagos életkora igen alacsony, hiányzik a középgeneráció" - utal a jelentés a rendőrök közt tapasztalható korai nyugdíjba vonulásra.
Ezen a helyzeten az ombudsman szerint első lépésként a nők nagyobb arányú alkalmazásával segíthetne a rendőrség, nem pedig kizárólag azzal, hogy a kisebbségek köréből próbál embereket toborozni. A rendőrségnek megfogalmazott ajánlások közt szerepel ugyanakkor, hogy a lehető leghamarabb ki kell szűrni a rasszistákat: "A felvételi követelmények egészüljenek ki olyan elemekkel, amelyek lehetővé teszik a kirekesztő, szélsőséges beállítottságú jelentkezők kizárását" - olvasható a jelentésben.
Az elfojtás nem megoldás
A rendőrségen belül ma is jelen vannak a negatív előítéletek, amelyek azonban csak nagyon ritkán jelennek meg tényleges jogszabálysértés vagy fegyelmi vétség formájában. A lekezelő bánásmód, a durva hangnem, a tájékoztatás mellőzése vagy az empátia hiánya pedig ma semmiféle kockázattal nem jár - írja a jelentés, amely szerint a rendőrségnek egyértelműen meg kellene határoznia az ilyen esetekben követendő eljárási szabályokat és a lehetséges következményeket.
"Veszélyes tendencia, ha az etikai vétségeket azért tűrjük el, mert nem lehet (vagy akarunk) jogi eljárást indítani" - írja az ombudsman, aki a Holdudvar-ügyet említi példaként. A 2007. január 19-én lezárult fegyelmi vizsgálat a RádióC főszerkesztőjének bejelentésére indult, aki azt kifogásolta, hogy az ORFK intranetes hálózatán működő Holdudvar fórumon a rendőrök a cigányságot sértő, gúnyos és megalázó kijelentéseket tesznek. Az ORFK erre úgy reagált, hogy jelentős korlátozásokat vezettek be a belső kommunikációban.
Az ombudsman szerint a belső nyilvánosság korlátozása nem oldja meg a problémát. A Holdudvarral kapcsolatos botrány hatására bevezetett öncenzúrától ugyanis még nem szűnnek meg a rendőrök előítéletei. A helyzet javításához Kállai ajánlása szerint kommunikációs, emberi jogi és szakmai képzések, tréningek kellenének, illetve az, hogy legyen lehetőség pozitív és negítív példák bemutatására és megvitatására.