Teljesen leállt a villamosenergia áramlása idén január 1-jétől az ukrán-magyar határon, és február 1-je óta is csak a kapacitás kis részét - a 455 megawattból 105 megawattot - használják ki. A magyar és az ukrán rendszerirányító tavaly év vége óta nem tud megállapodni arról, hogy melyek azok a cégek, amelyek használhatják a határt keresztező rendszert, vagyis mely társaságoknak van joguk energiát behozni Ukrajnából.
Bár a 455 megawatt, amit Ukrajnából be lehet hozni, alig több, mint öt százaléka a magyar villamosenergia-rendszer teljes kapacitásának, az ukrán áram jóval olcsóbb a hazainál, így komoly érdekek fűződnek az importhoz. 1995-től 2006-ig csak Kapolyi László szocialista parlamenti képviselő cége, a System Consulting Zrt. importált áramot ezen az útvonalon, majd fokozatosan más cégek is beléptek a piacra.
Kinek van joga?
Az ukrán állami kereskedő, az UkrInterEnergo tavaly december 1-jén közölte a System Consulting Zrt.-vel, hogy 2009-ben már egyáltalán nem szállíthat áramot. Ugyanazon a napon az ukrán villamosenergia-rendszert irányító NEK is közölte magyar partnerével, a Mavir Zrt.-vel, hogy az ukrán-magyar határon átvezető, 455 megawatt kapacitást három társaság használhatja: a többségi ukrán állami érdekeltségben lévő Ukrenergy Trade Zrt. 250, az Energy Capital Zrt. 105, az Emfesz Kft. pedig 100 megawattot szállíthat.
A Mavir azonban nem vette tudomásul az ukránok döntését, és nem adta ki a három társaságnak a szükséges engedélyeket. Pedig az ukrán fél szerint egyértelmű a helyzet, hiszen ők az eladók: "Az ukrán-magyar határon az energiavásárlókat mindig az ukrán fél határozta meg mint az exporttermék tulajdonosa" - mondta az ukrán Unian hírügynökségnek Anatolij Batalov, a NEK igazgatóhelyettese.
Az ukránok szerint a magyar rendszerirányító törvénytelenül jár el: "A Mavir azt próbálja megmagyarázni nekünk, hogy az Ukrajna-Magyarország teljes határmetszetének több mint 75 százaléka a System Consultingnak van lekötve" - mondta az ukrán Unian hírügynökségnek Irina Tyihoncsuk, az UkrInterEnergo igazgatóhelyettese. A 2006-ig monopolhelyzetben lévő System Consulting részesedése az ukrán-magyar határon áthaladó villamosenergia átvételből az elmúlt 3 évben csökkent, de még 2008-ban is 350 megawatt volt.
Bertalan Zsolt, a Mavir vezérigazgató-helyettese az [origo]-nak ezzel szemben azt mondta, nem igaz, hogy a magyar rendszerirányító bármely piaci szereplő számára kedvezne a határkeresztező kapacitások kiosztása során. Bertalan szerint ők mindent elkövetnek, hogy megszülessen a megállapodás.
A politika közbelép
Az ügybe a legmagasabb szinten avatkozott be a magyar politika: január 30-án a kormány rendeletet hozott arról, hogy - a hivatalos indoklás szerint az ellátás biztonságának érdekében - a 455 megawattos kapacitásból 350 megawatt használatára az állami tulajdonú Magyar Villamos Művek Zrt. leányvállalatának, az MVM Trade Zrt.-nek biztosít jogot. A fennmaradó 105 megawattot a Mavir februári aukcióján az Emfesz és az Energy Capital szerezte meg, fel-fele arányban.
"Lehet, hogy ez a megoldás felvet bizonyos versenyjogi aggályokat, de így nem az ukrán állami cégek fölözik le a hasznot" - mondta az [origo]-nak a jogszabály megszületésének hátteréről egy neve elhallgatását kérő, a kormányhoz közel álló forrásunk. Az ukránok szerinte olyan rendszert hoztak létre, amelyben minden szinten ők állnak: az állami cég adja el az áramot a saját kereskedőinek, amelyek szintén ukrán érdekeltségű cégekkel üzletelnek.
Kormányzati forrásunk azt állította: azzal, hogy az MVM Trade-et hozták helyzetbe, lehetőséget teremtettek arra, hogy az olcsó áram eljusson az egyetemes szolgáltatási körbe, a lakossághoz, intézményekhez és kisvállalkozásokhoz, vagyis szétterítik a kedvező hatást a magyar gazdaságban. A rendelet szépséghibája, hogy az MVM Trade-nek nincs szerződése az ukránokkal, így egyelőre csak lefoglalja a kapacitást, de nem importál áramot, miközben a szerződéssel rendelkező cégek csak Szlovákián keresztül, 10 százalék felárral tudják behozni az energiát.
A System Consulting nem kap ugyan áramot az UkrInterEnergótól, de még decemberben szerződést kötött a leggazdagabb ukrán vállalkozó, Rinat Ahmetov cégével, a Vosztokenergóval, 350 megawatt energia szállítására. Ennek az átvétele azonban nem problémamentes. Az ukrán villamosenergia-rendszer nem kompatibilis az európaival, kivéve a burstini szigetként emlegetett erőművet és környékét, amely csatlakozik a magyar, a szlovák és a román rendszerhez.
Kapolyi László az [origo]-nak azt mondta, a System Consulting úgy tudná importálni a megvásárolt 350 megawatt áramot, ha megállapodna az UkrInterEnergóval: átadják nekik a Vosztoktól vásárolt áramot, amit az ukrán rendszerben használhatnának fel, az UkrInterEnergo pedig a burstini szigetből adná vissza a 350 megawattot. Az ukrán állami cég azonban ragaszkodik ahhoz, hogy csak az általa meghatározott három cégnek ad el áramot, a System Consultingnak nem.
Energiatartalék
Az áramvita mára államközi szintre jutott, miután Jurij Prodan ukrán energiaügyi miniszter levélben fordult magyar kollégájához, Molnár Csabához - erősítette meg az [origo] értesülését Dmitrij Tkacs budapesti ukrán nagykövet. A diplomata - aki hangsúlyozta, hogy a konkrét ügyben nem tud érdemben nyilatkozni - azt mondta, Ukrajna kétszer annyi villamos energiát tud termelni, mint amennyire szüksége van, és ezt a kapacitást egész Európa használhatná.
Ahhoz, hogy Ukrajna a mainál nagyobb mennyiségben tudjon energiát exportálni, csatlakoznia kellene az európai elektromos rendszerhez. Ehhez azonban komoly modernizációra lenne szükség, ami szóba került az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso és Viktor Juscsenko ukrán államfő legutóbbi, január 27-i brüsszeli találkozóján is. A jelenlegi rendszerben csak azt a legfeljebb 600-650 megawattot lehet exportálni, amit a burstini erőműben termelnek.
A Mavir egy 2006-os, a villamosenergia-rendszer fejlesztésének lehetőségeiről készített tanulmánya szerint 2010 utánra valószínűsíthető, hogy az oroszok és az ukránok csatlakozzanak az európai rendszerhez. A Mavir számításai szerint az import Ukrajna irányából - ha végrehajtják a szükséges fejlesztéseket - elérheti az 1350 megawattot is. Ennek nagyobb része Nyugat-Európába szánt áram lenne, ami komoly bevételt jelentene, ha sikerül elérni, hogy Magyarország legyen a fő tranzitország, ne pedig Szlovákia, mint a gázvezetékek esetében.