Csukott szemmel bólintottak rá a paksi bővítésre

Úgy szavazta meg márciusban az Országgyűlés a paksi bővítést, hogy a kormány gyakorlatilag semmit nem tartott be korábbi ígéreteiből: nem tartott népszavazást a bővítésről, többen vitatják, hogy minden részletre kiterjedő háttéranyagokkal segítették volna a döntés meghozatalát és elmaradt a lehető legnagyobb nyilvánosság bevonásával lefolytatott vita is. A kormány félinformációkra alapozva állt elő a paksi bővítést kőbe véső javaslatával, a beruházást legjobban támogató képviselők pedig azért ködösítettek, nehogy összezavarják a többieket.

A 2008-ban főleg szocialista - plusz 14 fideszes és 3 KDNP-s - szavazattal elfogadott energiapolitikai koncepció ugyanakkor tartalmazott egy kitételt, amely szerint a kormány "a szakmai, környezetvédelmi és társadalmi megalapozást követően a beruházás szükségességére, feltételeire, az erőmű típusára és telepítésére vonatkozó javaslatait kellő időben terjessze az Országgyűlés elé". Vagyis az Országgyűlés egyértelmű feladatot szabott a kormánynak, hogy a tervezett beruházás minden részletét vigye a lehető legnagyobb nyilvánosságot biztosító parlament elé.

Ennek ellenére a bővítés engedélyezéséről szóló, a kormány által idén március 9-én benyújtott határozati javaslat lényegében egyetlen mondatból áll. Ebben az Országgyűlés az atomtörvényre és az energiapolitikai koncepcióra hivatkozva "előzetes, elvi hozzájárulást ad (...) a paksi atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez". Vagyis a parlament két dolgot mondott ki: lehet új nukleáris blokkot vagy blokkokat építeni, és azoknak Pakson kell megépülniük.

A határozatból az már nem derül ki, hogy kit hatalmaznak fel a munka megkezdésére. Még az sem egyértelmű, hogy pontosan miről döntött az Országgyűlés: eldöntött kérdés-e az új atomreaktorok megépítése, vagy az - egyébként már a döntés előtt is folyamatban lévő - előkészítő munka után ismét a parlament elé kerül-e. Podolák György az [origo] érdeklődésére azt mondta, a döntés végleges, azzal az Országgyűlés "elengedte ezt a témát", a paksi telephely pedig arra utal, hogy "lehetőleg az MVM" építse meg az új erőművet.

Az Alkotmánybíróság előtt
A határozat az Energia Klub szerint ellentmondásba keveredik az atomtörvénnyel is: a jogszabály szerint ugyanis már meglevő atomerőmű bővítésének "előkészítéséhez" nem szükséges az Országgyűlés hozzájárulása, ilyen engedély már magához a bővítéshez kell. Podolák a gazdasági bizottság március 18-i ülésén úgy vágott vissza a környezetvédő szervezetek aggályait ismertető Perger Andrásnak: "az, hogy jogilag hogy van megcsinálva, azon lehet vitatkozni, de a fő kérdés itt gondolom a gazdasági bizottság előtt az, hogy kell vagy nem kell". Az Energia Klub szerint az Országgyűlés március 31-i határozatával megalapozott előkészítés nélkül járult hozzá Paks bővítéséhez, ezért a szervezet az Alkotmánybíróságtól kérte a határozat megsemmisítését.

A beruházás részleteiről szinte semmit nem árul el a határozati javaslat mindössze másfél oldalas indoklása sem. Csak azt tudhatjuk meg belőle, hogy az atomerőmű csökkenti a gázfüggőséget, ami "kedvező hatást gyakorol az ország ellátásbiztonságára", illetve hogy az atomerőműben termelt áram ára stabil, kiszámítható és "fajlagosan igen alacsony". Az atomerőmű további jótéteménye az indoklás szerint, hogy munkahelyeket teremt, fejlődik tőle a gazdaság és az infrastruktúra, valamint nem bocsát ki a szén-dioxidot, így segíti a klímavédelmi célok megvalósulását.

Az indoklás szerint az "előkészítő tevékenységnek" részben arra a kérdésekre kellene választ adnia, amelyekre már egy évvel korábban, az energiapolitikai koncepció is megbízást adott a kormánynak: hogyan alakulnak a fogyasztói igények 2025 után, vagyis szükség lesz-e az új atomerőműben termelt villamos energiára? Erre részben épp az indoklás mond nemet, amikor idézi a rendszerirányító, a Mavir Zrt. előrejelzését, amely szerint 2025-ig kiegyensúlyozott a mérleg. A kapacitástervet fellapozva pedig az látszik, hogy az MVM-csoporthoz tartozó Mavir szerint szükség van ugyan bővítésre, de nem azonnal: "a húszas években már foglalkozni kell" két, harmadik generációs blokk építésével - írja a kapacitásterv.

Elhallgatott füzetek

Az információk hiánya a parlamentben csak néhány képviselőnek tűnt fel, összesen 16-an szavaztak nemmel vagy tartózkodtak a március 30-i szavazáson. Közülük többen is azt mondták, az adatok, elemzések hiánya miatt nem tudták támogatni a határozatot. "A hazai energiaszektor felépítését évtizedekre meghatározó döntéseket csak úgy lehet hozni, ha az atomenergiát, a hagyományos, és megújuló energiaforrások jövőjét (...) együtt, hosszú távon vizsgáljuk. Jelen pillanatban nem áll rendelkezésre ilyen döntés-előkészítő tanulmány" - indokolta az [origo] érdeklődésére Szili Katalin korábbi házelnök, miért tartózkodott - a kormánypárti képviselők közül egyedüliként - a szavazáson.

"Nem hajt se török, se tatár ebben a kérdésben bennünket. Lett volna idő korrekt elemzésre és számításokra arra vonatkozóan, hogy milyen energiafajtát milyen mértékben és milyen áron akarunk használni és nem átverni a képviselőket az 'olcsó atomáram' dumával" - fogalmazott élesebben a nemmel szavazó Borsos József fideszes képviselő, aki szerint az előterjesztés hamis érveket sorol a bővítés társadalmi támogatottságáról vagy az atomenergia gazdaságosságáról. A korábban MDF-es, jelenleg független Pettkó András pedig úgy fogalmazott: nem akart megszavazni egy olyan határozatot, amely "biankó csekket" ad a kormány vagy az MVM kezébe egy ilyen fontos kérdésben.

"Olyan mélységű előkészítő anyagokat megcsináltunk, ami egyértelműen lehetővé tette, hogy a döntéshozók képbe kerüljenek. Ezek az anyagok nálunk hozzáférhetők" - védte az előkészítő munkát a GTTSZ szeptember 10-i konferenciáján Süli János, az atomerőmű vezérigazgatója (aki szintén azt ígérte, hogy válaszol a kérdéseinkre, de végül tőle sem kaptunk időpontot). Az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet által készített tanulmányokra célzott, amelyek igyekeztek választ adni a nyitva maradt kérdésre. A tanulmányokból három közérthető kiadványt is szerkesztettek, amelyet ötszáz példányban kinyomtattak. Egy korábbi, a kormány munkájában is részt vevő tiszviselő az [origo]-nak azt mondta, eredetileg azt tervezték, hogy ezeket kiosztják a képviselőknek háttéranyagként, de ebből nem lett semmi. Sőt, az Energia Klub környezetvédő egyesület is csak az után jutott hozzá, hogy perrel fenyegette az MVM-et (az [origo] is az Energia Klubtól kapta meg a kiadványokat).

Három típus, 2000 MW
A megvalósíthatósági tanulmány olyan műszaki részletekkel is foglalkozik, hogy a Duna vizének túlzott felmelegítését hűtőtornyok építésével kell megelőzni. Kiderül, hogy a szakemberek lényegében három konkrét reaktortípusban gondolkodnak: az amerikai Westinghouse AP 1000, az orosz VVER 1000 és a francia-német EPR építése jöhet szóba. Az új blokkok teljesítményéről azt írják: a jelenlegi villamosenergia-rendszerbe 2 darab 1000 megawattos blokkot lehetne gond nélkül beilleszteni, de némi fejlesztéssel akár két 1600 megawattos is szóba jöhet (a jelenlegi blokkok eredetileg 440 megawattosnak épültek, de mára 500 megawattra növelték a teljesítményüket). A költségeket - 2x1000 megawattos erőmű esetén - 5,1-5,9 milliárd euróra (több mint 1500 milliárd forintra) teszik, amit az MVM vagy stratégiai befektetők bevonásával, vagy hitelfelvétellel teremthetne elő.

A három tanulmányból a KHEM-ben készült kormány-előterjesztés, amelyben szerepelnek ugyan bizonyos részletek, de például az árról, a reaktorok méretéről vagy típusáról már nem esik szó. Az [origo] birtokába jutott előterjesztés leginkább csak az atomerőmű-beruházás közvetett vagy közvetlen hasznát ecseteli, de felsorolja a finanszírozás lehetséges módjait, és kimondja azt is, hogy a beruházást az MVM szakmai befektető bevonásával "állami hitelgarancia vagy költségvetési források nélkül, üzleti alapon" képes megvalósítani.

A végül az Országgyűlés elé került határozati javaslatba és annak indoklásába még ennyi sem került bele. Forrásaink szerint volt ugyan egy bővebb, 4-5 oldalas tervezet, de azt már a parlamenti szakasz előtt kidobták, helyette az egymondatos határozat és a másfél oldalas indoklás került a képviselők elé. Podolák György szerint ők - az MSZP-frakció gazdasági munkacsoportja - akarták így, mert úgy gondolták, gondot okozna a részletesebb, "túlorientált" anyag. "Ha leírom a típust, elkezdenek vitatkozni rajta, hogy az jó-e" - mondta az [origo]-nak Podolák, aki szerint "nagyfokú felelőtlenség lett volna" több részletet országgyűlési határozatban rögzíteni.

A határozathoz az utolsó pillanatban, a szavazás napján Katona Kálmán korábban MDF-es képviselő (az Orbán-kormány közlekedési minisztere, majd az MVM vezérigazgatója) nyújtott be egy módosító indítványt. Ebben azt javasolta, hogy kerüljön bele a határozatba az a kitétel, amely a 2008-as energiapolitikában is szerepelt: a kormány "kellő időben terjessze az Országgyűlés elé" a beruházás szükségességére, feltételeire, az erőmű típusára, telepítésére és finanszírozásra vonatkozó javaslatait. "Először azt hittem, nem figyelnek" - mesélte az [origo]-nak a képviselő, hogy milyen fogadtatásban részesült az indítványa a környezetvédelmi bizottság ülésén, ahol senki nem támogatta az ötletét. "Úgy éreztem, nevetségessé válok" - mondta a képviselő, aki korábban a bizottság elnöke volt, de az MDF-frakció megszűnése miatt március 30-án már nem ő elnökölt. Az ülés jegyzőkönyvében egyébként nem is említik az indítványt, amelyet Katona még aznap visszavont.

A módosító indítvány egyrészt nem adott volna biankó csekket az MVM kezébe, másrészt legalább egy, de lehet, hogy több héttel eltolta volna a határozat elfogadását, hiszen azt meg kellett volna tárgyalnia a gazdasági bizottságnak is, illetve részletes vitát is kellett volna tartani. A határozat elfogadása pedig nagyon sürgős volt: Gyurcsány Ferenc ugyanis néhány nappal korábban jelentette be lemondását, az új atomerőmű támogatói - ezt több, egymástól független forrásunk is megerősítette - attól tartottak, hogy egy tartós kormányválság vagy előre hozott választások miatt évekre lekerülhet a napirendről a bővítés. Március 31-én ugyan már lehetett tudni, hogy Bajnai Gordon lehet az új kormányfő, de még egyáltalán nem volt biztos, hogy az új kabinet életképes lesz-e.

A döntés mielőbbi megszületése érdekében állt az ellenzéknek is. A Fideszen belül ugyan voltak viták, de végül megszületett a döntés, hogy támogatni kell a bővítést - mondta az [origo]-nak Fónagy János képviselő, a gazdasági bizottság tagja. E mögött részben szakmai megfontolások állnak, vagyis úgy ítélték meg, hogy jelenleg nincs alternatívája az atomenergiának. Másrészt viszont jól jött nekik, hogy a döntés még az MSZP kormányzása alatt megszületik, és nem nekik kell majd ezzel foglalkozniuk. "Ha ezzel szemben ellenszél támadna - mint kiderült, nem támadt -, az ne egy új polgári kormányra fújjon" - magyarázta a Fidesz megfontolásait Fónagy. Egy másik, névtelenséget kérő fideszes politikus szerint azonban nem volt valódi vita a párton belül, a kérdés eldöntését a képviselők ráhagyták néhány hangadóra, akik viszont támogatták az atomerőmű-építés gondolatát.

Idén tavasszal már egy szó sem esett a korábban a miniszterelnök által megígért népszavazásról. Ennek egyik lehetséges magyarázata forrásaink szerint, hogy a szocialisták a tavaly márciusi, a vizitdíjról és a tandíjról szóló referendum után már hallani sem akarnak népszavazásról. Valószínűbb azonban, hogy a bővítés pártolói egy esetleges elutasítástól tartanak. Azt országgyűlési határozat indoklása kiemeli ugyan, hogy magas a nukleáris energia elfogadottsága, de a raktáron maradt kiadványából kiderül, hogy a bővítés támogatottsága már nem ilyen egyértelmű. A felmérés szerint a lakosság 73 százaléka elfogadja a Paksi Atomerőmű létét, de új erőmű építését - egy meg nem nevezett telephelyen - már csak 37 százalék támogatja, és Paks bővítésével is csak 48 százalék ért egyet.