Túl magas a hétéveseknek Bokros Lajos meséje

Egy bajszos, szemüveges ember mosolyog majdnem minden második lapján annak a mesekönyvnek, amelyet Bokros Lajos írt a gazdaságról. A könyvvel az MDF akar kedveskedni a gyerekeknek. A párt miniszterelnök-jelöltje szájbarágós stílusban magyarázza el, hogy működik a gazdaság és miért kell adót fizetni. Kisiskolás gyerekeknek még így is magas a téma, de több utalásból az tűnik ki, hogy a könyvet nem csak nekik szánták, hanem választójoggal rendelkező szüleiknek.

"Bizonyára veled is megtörtént már, hogy elcsodálkoztál az élet egy-két jelenségén: hogyan lehet egy 'papírért' cserébe mozijegyet vagy lángost venni?" - kezdi bevezetőjében a gazdaságról - vagyis "a hatmilliárd ember által folytatott nagy csereberéről" - szóló meséjét Bokros Lajos, az MDF miniszterelnök-jelöltje. A Pénzkérdés című színes füzet az MDF egyik első kampányanyaga, amelyet a párt programjával együtt kezdenek terjeszteni.

Bokros Lajos - aki a füzet borítója szerint a mesélő - kérdés-válasz formában mondja el nagyon egyszerűen, mit gondol a gazdaságról. Mivel fizetünk? - kérdezi Bokros, majd meg is magyarázza: ma már nem működhet a cserekereskedelem, ezért kitalálták a pénzt. A páros oldalakon színes rajzok illusztrálják a mesét, amelyeken sokszor tűnik fel egy szemüveges, bajuszos férfi, aki nagyon hasonlít a fiatal Bokrosra, bár a bajusza nem olyan nagy, mint az övé volt. A füzetet az MDF szerint körülbelül 40 ezer példányban nyomtatták ki.

Öntudatos polgárok

A könyv magyarázatai szerint Bokros célja, hogy öntudatos polgárokat neveljen a gyerekekből, akik kiigazodnak a kapitalista társadalomban. Elmagyarázza például, hogy miért nem kereshet mindenki ugyanannyit, majd ezután rögtön kifejti, hogy miért is érdemes tanulni: "aki sokat és hasznosat tanul, az felnőtt korában könnyebben talál magának olyan munkát, amiért elég pénzt kap ahhoz, hogy munka után, szombaton, vasárnap azt tegye, amihez kedve van".

"A felnőttek a fizetésük egy részét beleteszik a közös állami perselybe. Ezt a pénzt hívjuk adónak" - magyarázza az állam működését Bokros. Arra is kitér, hogy adót nem fizetni olyan, mintha a gyerek nem vinné le a szemetet: valaki másnak kell levinnie. "Vannak, akik egyáltalán nem akarnak a közös perselybe beleadni, szeretnék a pénzüket a maguk perselyébe eltenni. Ők azoktól vesznek el, akik becsületesek. Ez ugyanolyan bűn, mint a lopás" - hangolja adótudatosságra az olvasókat a füzet.

Bokros nem akar ráijeszteni az olvasókra, a Miért nőnek az árak? című fejezetben például azt írja: "Mindannyian hallhattátok odahaza, hogy 'folyton nőnek az árak'. Szüleid ennek nem örülnek. Néha ez valóban kevesebb moziba járást, kevesebb új játékot, könyvet jelenthet. De általában nincs baj, mert a szüleid fizetése is növekedni szokott".

Hétéveseknek még magas

Az [origo] egyik munkatársának hétéves gyerekei segítségével tesztelte Bokros Lajos mesekönyvét. A könyvet a leckeírás és az esti fogmosás között nézhették meg a gyerekek. A két kislány érdeklődő volt, pedig a számukra roppant fontos, rekreációs célú lufi-kergetést kellett abbahagyniuk a színes kiadvány miatt. A fejezetcímekben foglalt kérdésekre megvoltak a lányok saját, egyszerű válaszai, a fejezetek elolvasása után ezek csak kismértékben változtak.

A Mi az állam? című fejezetből például az maradt meg bennük, hogy az állam olyan, mint egy nagy család, a Miért dolgoznak a felnőttek? című fejezetnél pedig többszöri ismétlésre volt szükség ahhoz, hogy Bokros útmutatását követve elszakadjanak az egyszerű "pénzért" választól. Viszont érdeklődésüket felkeltették a színes rajzok, és azon sem akadtak fenn, hogy az illusztrációkon majdnem mindig ugyanaz az alak szerepel.

A könyv nyelvezete, bár eléggé leegyszerűsített, mégis inkább felnőttes, sok olyan fogalommal operál az író, amelyet a kisebb gyerekek nem tudnak értelmezni, csak további szülői magyarázatokkal. A könyv példáiból is kiderül, hogy nem egyértelmű, melyik korosztálynak szánták. A tanulásról szóló fejezetben például azt írja Bokros, hogy "a mesékben mindig a legokosabb, legeszesebb fiú nyeri el a királylány kezét, s Indiana Jones is sokat görnyedhetett poros ókori táblák felett, míg végre az elveszett Frigyláda nyomába eredhetett".

Az MDF valószínűleg inkább a szülőket igyekszik megszólítani a mesekönyvvel - a hétéves lányok édesanyja is jelezte: szívesen elolvasná azt -, annál is inkább, mert a gyerekek nem választanak. A kiadvány talán nem is mesekönyv, hanem egy nagyon szájbarágó stílusban írt kampányanyag. Ezt tükrözi a füzet utolsó mondata is, ami szerint "minden apró lépés számít, a felelős, okos, előrelátó döntések meghozzák a gyümölcsüket".

Gyerekcipőben a tudatosság

A füzet hátlapján azt írják, azért volt szükség a mesekönyvre, mert "a pénzügyi tudatosság sajnos gyerekcipőben jár Magyarországon". Az ötletgazdákat igazolja a Magyar Nemzeti Bank egy korábbi felmérése amely szerint a 14-30 éves fiatalok fontosnak és hasznosnak tartják ugyan a pénzügyi ismereteket, de nem igazán érdeklődnek irántuk. Ennek oka a felmérés szerint a nehezen érthető pénzügyi nyelvezet és az alapvető fogalmak ismeretének hiánya.

A párt közleménye szerint a programot és a mesekönyvet is megkapják azok, akik ajánlószelvényt adnak az MDF jelöltjeinek. Ezt Somogyi Zoltán kampányfőnök szerint nem lehet a választási törvény által tiltott "előny adásának vagy ígéretének" tekinteni, mert azt nem a céduláért cserébe ígérik, hanem csak a szelvény kitöltése után adják át, vagy ha valaki kifejezetten kéri. Ez "az MDF törvényes kampányának a része" - írták a közleményben.