"Senkitől nem kérek bocsánatot!" - levetítették a Biszku Béláról szóló dokumentumfilmet

Az 1956-os eseményeket máig ellenforradalomnak tartja, és Nagy Imre kivégzésével is egyetért Biszku Béla, Kádár János 1956 után hatalomba kerülő belügyminisztere, akivel két újságíró készített álnéven interjúkat. A már majdnem 90 éves Biszku nyilatkozatait felhasználó dokumentumfilmet szerda este vetítették le a nyilvánosság előtt. A filmben az egykori politikus végig tagadta, hogy közbenjárt volna a forradalmárok kivégzése érdekében.

Nem sikerült bocsánatkérésre késztetnie Biszku Bélát, az 1956-os forradalom utáni megtorlások idején hivatalban lévő belügyminisztert azoknak az újságíróknak, akik dokumentumfilmet forgattak az egykori politikus múltjáról - derült ki a filmből, amelyet szerda délután mutattak be a nyilvánosság előtt. A dokumentumfilmnek az volt a célja, hogy a rendszerváltás óta visszavonultan élő Biszku beismerje, manipulálta a bíróságokat és az ügyészséget az 1956-os forradalom után elítélt emberek büntetésének súlyosbítása érdekében. A most 89 éves politikus ugyan több történetet is elmondott a forradalomról és az utána következő kivégzésekről, de az újságírók több esetben dokumentumokkal alátámasztott vádjait végig tagadta.

A film, amelyet a Mandiner című blog két újságírója álnéven, az egykori minisztert félrevezetve készített, több mint egy hete vita tárgya, mivel a benne megszólaltatott Biszku Béla letiltotta a megjelenítését. Korábban a médiában olyan hírek is megjelentek, hogy Biszku lányai perrel fenyegették a filmet műsorára tűző Uránia mozit, mivel szerintük a film lejátszása személyiségi jogot sértett volna. Az egykori politikus rokonai végül elálltak a fenyegetéstől, és szerdán rábólintottak a film közzétételére. Bár Biszku Béla továbbra sem engedélyezte azt, a filmet készítő újságírók szerint írásos nyilatkozatuk van tőle, amelyben korábban rábólintott a felvételek nyilvánosságra hozatalára, ezért utólag már nem törődnek vele, hogy meggondolta magát (erről részletek keretes írásunkban).

Átverés és megrendezett falugyűlés

A szerda este előbb a sajtónak, majd a nagyközönségnek is bemutatott dokumentumfilmben a filmet rendező újságírók, Novák Tamás és Skrabski Fruzsina egy kitalált ifjúsági szervezet nevében keresték fel Biszku Bélát. A filmkészítők elhitették vele, hogy szülőfalujából, az ukrán határhoz közeli Márokpapiból jöttek, ahol őt a falu nagy szülöttjének tekintik és szeretik. Az újságírók a filmben végig "Béla bácsinak" hívták a korábbi minisztert, és igyekeztek a bizalmába férkőzni, hogy így húzzanak ki belőle valamilyen bűnbánó vallomást.

Az újságírók összesen négy interjút csináltak Biszkuval, ebből hármat a saját lakásán, a negyediket pedig Márokpapiban. Az átveréshez Novák és Skrabski egy falugyűlést is szervezett Biszku szülőfalujában, ahova elhívták a mit sem sejtő politikust. A gyűlésen, ahova a közönség egy része Skrabski Fruzsina szerint egy ingyen sörért ült be, szocialista díszletek között, "A dolgozó népért!" - feliratú zászló mellett fogadták a politikust, majd a közönség közt elvegyült újságírók tettek fel neki keresztkérdéseket az 1956-os forradalomról.

Ellenforradalom és horthysta tisztek

"1956-ot ma is ellenforradalomnak tartom" - mondta ki a filmben Biszku Béla. Az újságíróknak és az ál-falugyűlés résztvevőinek is elmesélte, hogy 1956 októberében hogyan bujkált a parlamentben és kommunista vezetők rejtekhelyein, és azt ismételgette, hogy az "ellenforradalmárok" háromezer kommunistát öltek meg. "Én október 30-án a parlamentben horthysta katonaruhába öltözött tiszteket láttam, akik összeölelkeztek, és azt mondták egymásnak, hogy győztünk" - mesélte.

Biszku arról is beszélt, hogy október legvégén a kommunista vezetők meg akarták próbálni visszafoglalni Budapestet a megmaradt fegyveres erőkkel, de végül erre nem került sor a szovjet beavatkozás miatt. Végül, a sokadik kérdésre azt mondta: "Az egészet bánom, tragédiának tartom", de hozzátette, hogy ebbe a Rákosi-rendszert is beleérti, amely szerinte tragikus módon vezetett az 56-os felkelésig. "Senkitől nem kérek bocsánatot! A Nagy Imre is megérdemelte, amit kapott!" - jelentette ki.

Miután az újságírók egy otthoni interjúban perceken át bizonygatták neki, hogy 1956-ban forradalom volt, mert a külföldi, szovjet elnyomók ellen kelt fel a magyar nép, Biszku mégis kijött a sodrából, és meglehetősen nyersen magyarázta el, miért jöttek be a szovjetek. "Tudja maga, mit jelent az, hogy az erősebb kutya baszik? Na, azért voltak itt. Mi kénytelenek voltunk beleegyezni, mert a magyar hadsereg romokban volt, és azokkal az erőkkel, akik itt felkeltek, mi egyedül nem bírtunk volna" - mondta.

Letagadott dokumentumok

A dokumentumfilmet készítő újságírók a filmben történészeket is megszólaltattak, és levéltári dokumentumokat mutattak be Biszku tevékenységéről. Ezek többnyire arról szóltak, hogy Biszku Béla 1956 után felül akarta vizsgálni a forradalomban résztvevőkre kiszabott, szerinte túl enyhe bírói ítéleteket, vagyis befolyásolni akarta a bírói döntéseket. Egy a filmben idézett dokumentum szerint Biszku többek között arról készített jelentést és kezdeményezett egyeztetést a párt legbelső vezetésében, hogy ne lehessen a forradalom szellemi vezetőinek kisebb büntetést adni, mint a fegyvert fogó forradalmároknak. A dokumentum szerint Biszku úgy vélte, a büntetések sokszor túl enyhék, és túl kevés jár "fizikai megsemmisítéssel".

Amikor ezekkel a dokumentumokkal Biszkut szembesítették, ő azt állította, hogy nem ő írta azokat, majd elterelte a szót. A filmben legalább tucatszor elmondta, hogy benne azért nincs "semmi lelkiismeret-furdalás", mert a forrongások résztvevőit bíróság elé állították, és a bírók hozták meg a mintegy 300 halálos ítéletet, nem ő. "Szó nem igaz abból, hogy mi leváltottunk bírókat a nem megfelelő ítéletek miatt" - jelentette ki: "Mi nem avatkoztunk személyesen egyetlen ügybe se!" - mondta felindultan.

Azt Biszku is elismerte, hogy - mint arról több dokumentum is beszámol - a párt központi bizottsága foglalkozott a bírósági ítéletekkel, de szerint csak az ítélet meghozatala után értékelték azokat, előtte sose. A dokumentumfilmben megszólaltatott történész szerint azonban ez nem így volt, az ítéletekre jelentős befolyást gyakorolhattak a politikai döntéshozók.

A film készítői, miután nem sikerült vallomást kihúzniuk a volt miniszterből, egy pszichológussal is megnézették a felvételeket, aki a filmben arra a következtetésre jut, hogy Biszku nem mond igazat. A pszichológus szerint Biszku a kényes kérdések elől értetlenséget színlelve bújuk ki, de valószínűleg tényleg nincs lelkiismeret-furdalása, mert az ellene felhozott vádakat mentálisan kizárja a saját világából. Erre jó példa az a rész, amikor Biszkut a megölt, megkínzott vagy megfélemlített emberekről faggatták: az újságírók azt vetették a volt miniszter szemére, hogy százezer ember életét keserítette meg. Biszku erre azzal válaszolt, hogy most meg kapitalizmus és kizsákmányolás van, ez lett a forrongás eredménye, és most százezrek vannak munka nélkül, őket ugyanúgy lehetne sajnálni.

Erőszak és szabadság

Amikor a 90 éves Biszku Bélát az 1956 utáni rendőri erőszakról kérdezték, láthatóan összezavarodott. "Rendetlenkedőkre csak erőszakkal lehet válaszolni és hatni, rábeszéléssel nem" - mondta. Mikor viszont azt kérdezték, hogy milyen erőszakot alkalmazhattak a rendőrök - tétovázni kezdett. Előbb arról beszélt, hogy bírósági ítélet esetén a rendőrök gumibottal verhették a fogvatartottakat, majd kihátrált a kérdésből.

Egy másik kérdésnél csodálkozva kérdezet vissza, mért gondolják az újságírók, hogy az 50-es évek végén nem volt gyülekezési szabadság. "Hol nem lehetett gyülekezni?" - kérdezte, majd közölte, hogy szerinte lehetett: "Felvonulások például voltak!". Mikor aztán azt kérdezték tőle, hogy a szocializmus ellen lehetett-e felvonulni, arra már határozottan nemmel felelt.

Parlamenti képviselők is megjelentek a vetítésen (Kattintson a képre a bemutatón készült fotóinkért!)

"Ne tűnjön el nyom nélkül"

"A filmben meglehetősen súlyos kérdésekről van szó, de azért nem lenne jó, ha most mindenki felmenne a Rózsadombra, és megverné Biszku Bélát" - mondta a film levetítése után az [origo]-nak az egyik készítő, Skrabski Fruzsina, hozzátéve, ő azt gondolja, hogy a vádakat tagadó Biszku végig hazudott, és leginkább annak örülne, ha bíróság előtt tisztáznák a szerepét. A filmmel azonban egyelőre csak azt akarta elérni, hogy az emberek ismerjék a problémát, és a fiatalok, "a húszévesek is kezdjék el felfogni, mi volt itt". "Szeretnénk, ha beszélnének erről, ha tudnák, hogy például az MSZP az MSZMP utódpártja, és ez az egész ne tűnjön el nyom nélkül" - magyarázta.

A filmkészítés ötlete a nácivadászoktól jött, ennek a mintájára akartak kommunistavadászokká válni - mondta, hozzátéve, hogy először nem tűnt ez egy komoly, nagyszabású dolognak. Az egész filmet körülbelül egymillió forintból hozták ki, de a héten már a parlament is foglalkozott vele, a szerdai bemutatóra pedig rengeteg parlamenti képviselőt vártak. A VIP-vendéglistán szerepelt többek között Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője, Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, Gulyás József volt SZDSZ-es képviselő és több LMP-s is - mondta az újságíró.

Skrabski Fruzsina az [origo] kérdésére azt mondta, hogy bár valóban kezdettől fogva meg voltak győződve Biszku bűnösségéről, és az egész filmet koncepciózusan eköré építették, szerinte az nem lett manipulatív: egytől tízig terjedő skálán a film objektivitását a szerző 9-esre értékelte. Szerinte ezt bizonyítja az is, hogy Biszku Béla egyik lánya megköszönte nekik a film elkészítését.

A film nem titkolt célja volt az is, hogy rámutasson Biszku Béla bűnösségére és büntetlenségére, az alkotás címe is ez lett: Bűn és büntetlenség. Az egyik interjúban Biszkut is szembesítették azzal, hogy szerintük bűnt követett el, amiért nem vonták felelősségre, és jó lenne, ha legalább bocsánatot kérne. A felelősségre vonás kifejezést meghallva azonban Biszku csak visszakérdezett: "Most mire gondol, arra, hogy engem öljenek meg?"