Nem kell összefogni Magyarország ellen, messze van a diktatúrától - írja Adam LeBor a Times című londoni lap szerdai számában megjelent cikkben, amelynek alcíme szerint Magyarország mintaképe nem Vlagyimir Putyin, hanem Margaret Thatcher.
A cikk szerint a vészmadarak arra figyelmeztetnek, hogy ismerős árnyék borul Közép-Európára, komor kísérőzene; katonák menetelnek eső áztatta földeken; őrjöngő vezérek és rajongó tömegek. A The Washington Post "putyinosodás" miatt fúj riadót. Brüsszelben az eurokraták egypárti uralomról pusmognak, a német sajtó komoly hangon új "Führerstaatról" szól. A latornemzetet azonnal cenzúrázni kell, szankcionálni és a páriák közé lökni - olvasható a cikkben.
Fehéroroszországról van szó, ahol a brutális rohamrendőrség ész nélkül botozza a tüntetőket? Vagy Ukrajnáról, ahol a kormány korrupciós vádakkal őrizetbe vetetett volt kabinetminisztereket? Nem, a kis tízmilliós Magyarországról Európa szívében, amely ország most az Európai Unió (EU) soros elnöke. Ugyanarról a Magyarországról, amely szolid átmenetet hajtott végre a kommunizmusból, és stabil, modern demokrácia büszke történelemmel és gazdag kultúrával - írja LeBor. Szerinte a valóság az, hogy amióta a jobboldali Fidesz kétharmados parlamenti többséget szerzett, Orbán Viktor miniszterelnök arra használja fel megbízatását, hogy politikai hatalmát példátlan gyorsasággal és eltökéltséggel megszilárdítsa.
Ennek alátámasztására felsorolja, hogy a Fidesz egy volt európai parlamenti képviselőjét nevezte ki köztársasági elnöknek; egykori Fidesz-képviselő vezeti az Állami Számvevőszéket; megszüntették a Költségvetési Tanácsot; megnyirbálták az Alkotmánybíróság jogkörét; s az új Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak hatalmában áll bírságokat kiszabni a médiára olyan homályos vétségek esetén, mint az "emberi méltóság" megsértése.
Eközben a művészettel, kultúrával, a roma kisebbséggel és a hajléktalanokkal foglalkozó közalapítványok tucatjaira vár a megszűnés, és funkcióikat a kormány veszi át - folytatódik a brit lap cikke. "Vajon mindez zabolátlan kulturális vandalizmus? Igen. Aggódnunk kell a Fidesz hatalomösszpontosítása miatt. Teljes mértékben. Azt jelenti ez, hogy Magyarország a diktatúra felé csúszik. Nem" - írja. A szerző szerint az ilyen vad beszéd senkin sem segít, legkevésbé a kormányban lévő modernizálókon, akik próbálják átvonszolni az országot a XXI. századba.
Mi Nagy-Britanniában tudhatnánk, mi a különbség a túlközpontosított demokrácia és a diktatúra között - írja Adam LeBor. Orbán mintaképe nem Vlagyimir Putyin, hanem Margaret Thatcher. Utóbbit is a remény hullámán választották meg egy gyenge baloldali kormány uralmának évei után; ő is példátlan mértékben centralizálta a hatalmat; kulturális háborút vívott azok ellen, akiket veszélyes liberálisoknak tartott, és pártjában nem tűrte az ellenvéleményt. Thatcher bárónő 1990-ben igen lelkes fogadtatásban részesült Budapesten. Ma egészen otthon érezné magát ott - olvasható a The Timesban.
Alig négy nappal ezelőtt jelent meg a The Timesban - szintén Adam LeBor, illetve Rory Watson tollából - egy elemzés, amelyben Orbán Viktort a térség "legkíméletlenebb" politikai irányítójának nevezték. Ebben a cikkben részletesen foglalkoztak azzal, hogy az Európai Uniónak "igen kínos", hogy az elnöki tisztséget pont most átvevő kormány eltért a modern európai demokratikus elvektől és a véleménynyilvánítás szabadságától. (A korábbi The Times-írásról itt olvashat részletesebben.)
Az elmúlt hetekben egymás után jelentek meg az Orbán-kormány intézkedéseit bíráló nemzetközi cikkek: a brit Guardian egypártrendszernek minősítette a magyar politikai helyzetet, a német közszolgálati tévé, a ZDF főszerkesztője Orbánt cenzornak nevezte a médiatörvény miatt, míg a Washington Post című amerikai napilap a magyar kormány kétharmados többségének veszélyeiről és a sajtó ellen forralt bosszújáról közölt publicisztikát (a nemzetközi visszhangról bővebben itt olvashat).