"Ha megölik, mit szenved?" - Így készülnek a perre a cigányok elleni támadások helyszínein

"Vasálarcban" hozott vádlottak, előbb hanyagul, majd alaposan dolgozó rendőrök - ezeket látták a nyomozásból a cigányok elleni támadássorozat első helyszínén, Galgagyörkön. Pénteken kezdődik a gyilkosságokkal vádolt négy férfi bírósági tárgyalása, az [origo] a célpontként választott falvakban érdeklődött, hogyan készülnek a helyiek a perre.

Az utcára néző ablak redőnyét apró lyukak borítják, és hiába tapasztották be őket kívülről, mégis beszűrődik rajtuk a fény a sötét szobába. Csaknem három év telt el azóta, hogy a galgagyörki faluszéli házra sörétes puskával rálőttek, de még mindig látszanak a támadás nyomai. A házban lakó idős, görnyedt asszony az [origo] riportereitől tudta meg, hogy pénteken kezdődik a cigányok elleni támadásokkal vádolt négy férfi pere, de csak annyit mondott, eszében sincs felutazni emiatt Budapestre. Megjegyezte, hogy ő a rendőröknek is megmondta, hogy "ha akarnak tőlem valamit, kijönnek, mert fájós a lábam".

Az asszony azt mondta, azért szívesen megnézné a vádlottakat, mert nem látta őket akkor sem, amikor a nyomozók tavaly a helyszínre vitték a gyanúsítottakat, hogy rekonstruálják az eseményeket. Akkor az utcában mindenkit "bezavartak a házba", és hiába nézelődtek az ablakon át, a feltételezett tettesek arcát eltakarták - az idős nő szerint "vaskalapot" viseltek, egy másik falubeli "vasálarcnak" nevezte a maszkot.

Galgagyörk volt az első helyszín, ahol lecsaptak a cigányok elleni támadások elkövetői. Három házra is rálőttek, de nem sérült meg senki. Bár az itt élők megrémültek, és azt mondják, még heteken át nem tudtak aludni, arra csak a tévés híradókból jöttek rá jóval később, hogy a galgagyörki támadást még nyolc másik követte, és az elkövetők ugyanazok lehettek. A rendőrség is csak fokozatosan ismerte fel a galgagyörki események jelentőségét egy idős férfi szavai alapján: ő úgy emlékszik, először a váci rendőrség helyszínelt, szerinte hanyagul, de úgy emlékszik, hogy a másnap érkező pesti rendőrök is csak ímmel-ámmal vizsgálódtak. Jóval alaposabbak voltak aztán szerinte hetekkel később a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozói, akik az egyik érintett házban lakó férfi szerint mintegy négy napig maradtak a faluban.

A sörét nyomai a galgagyörki ház redőnyén

Bár a nyomozóknak végül sikerült megtalálniuk a feltételezett támadókat, akiket egyetlen szemtanú sem látott, és eljutott a vádemelésig a bűncselekmény-sorozat felderítése, a rendőrségi munka nemcsak Galgagyörkön, hanem Tatárszentgyörgyön is kapott kritikákat. A 2009 februárjában agyonlőtt áldozatok hozzátartozói itt is arra panaszkodtak, hogy a rendőrség semmiről nem tájékoztatta őket az eljárás során, az ügy fejleményeiről mindig csak a híradókból értesültek.

A Tatárszentgyörgyön megölt férfi édesanyja, Csorba Csabáné - aki a támadásban leégett faluszéli ház mellett lakik - azt is sérelmezi, hogy Tatárszentgyörgyre nem hozták el a gyanúsítottakat, és nem rekonstruálták az eseményeket. A tragédia óta nem voltak itt nyomozók - mondta az asszony a háza előtt állva, amelynek bejárata a fia házának megmaradt falaira néz. A falra valaki méteres betűkkel felmázolta: "Szeretünk Robika".

Az asszony azt mondta, egyáltalán nem bíznak a rendőrségben, és éjszaka még mindig éberen alszanak. Az asszony a homokos dűlőúton éjjel rendszeresen végighajtó terepjáróról beszélt, amely a házból kiszaladók láttán elhajt, legutoljára szerinte egy hete történt ilyen. A rendőrök szerinte nem törődnek ezzel, és amikor legutóbb a házuk felé járt rendőrautó, akkor is alaposan megijesztette őket. Az asszony szerint ugyanis lekapcsolt lámpával érkezett, és így "zörgött a ház körül, amikor mi félünk".

Csorba Csabáné nem bízik a rendőrökben

Csorba Csabáné és a férje még azt sem hiszik el, hogy az igazi tettesek állnak bíróság elé pénteken, szerintük a rendőrség nem azokat találta meg, akiket kellett volna. A bizalmatlanságuk talán arra vezethető vissza, hogy közvetlenül a támadás után a hatóságok több hibát is vétettek: az első órákban egyszerű balesetként kezelték a történteket - másnap reggeli közleményük szerint "a családi házban elektromos zárlat okozta a tüzet", és a holttesteken levő lőtt sebek ellenére először kizárták az idegenkezűséget is. Csak órákkal később ismerték el, hogy gyilkosság áldozata lett a férfi és kisfia. (Erről itt olvashat bővebben.)

Kételyeik ellenére a tatárszentgyörgyiek készülnek a tárgyalásra, Csorba Csabáné azt mondta, ha anyagilag bírják, az összes tárgyalási napra megpróbálnak Budapestre menni. Szeretne elmenni az özvegy is, aki két éve a férjét és a fiát is elvesztette a támadásban. A fiatal nő azt mondta, "biztos nem lesz kellemes" látni a tetteseket, de a tárgyalás és az ítélet érdekli.

Az egyik galgagyörki sértett mutatja a golyónyomokat az ablaka mellett

Az özvegy, aki a tragédia után visszaköltözött a domb másik oldalán lakó szüleihez, nem kételkedik benne, hogy az igazi gyilkosokat fogták el. A fiatal nő csak néhány szóval válaszolt kérdéseinkre, inkább hagyta beszélni az édesanyját, aki azt mondta, szerinte bárkinek, aki meg tud ölni egy kisgyereket, halálbüntetés járna, ha lenne ilyen Magyarországon. Kérdésünkre, hogy ő is így gondolja-e, az özvegy megrázta a fejét, és azt mondta: "Ha megölik, mit szenved? Azt a néhány percet?"