"Nem prédikáltunk Magyarországnak" - interjú Greg Dorey brit nagykövettel

Négy év után néhány hónap múlva távozik Budapestről Greg Dorey, az első budapesti brit nagykövet, akit munkatársai a keresztnevén szólítanak, és aki diplomáciai kötelezettségének érzi a blogolást. A lelkes Sziget-látogató, magyarul is jól beszélő Greg Dorey az [origo]-nak adott interjúban elmesélte, hogy milyen magyar szót tanult egy Kispál-számból, és hogy mit üzen a Pókember nagybátyja Orbán Viktornak.

Nemrégiben a Fiatal Diplomaták Klubjában adott elő, és azt mondta, egy diplomata kétszer is meggondolja, mielőtt nem mond semmit. Megegyezhetünk, hogy legalább a mostani interjú alatt kétszer meggondolja, mielőtt azért valamit mond?

Igyekezni fogok. A mondás arról szól, hogy óvatosan kell bánni a szavakkal, mert a szavak fontosak.

Kis gúny azért érezhető ebből a megjegyzéséből, főleg, mert tudom, hogy ki szokta figurázni a diplomatákat. A nagykövetség belső karácsonyi partiján például vicces jelenetet adott elő erről a kollégáknak. Melyik diplomata-jellemvonásokon élcelődött?

A brit humor egyik jellemvonása az önirónia, az, hogy az ember ne vegye mindig túl komolyan önmagát. A humor segít abban, hogy ne váljunk túlzottan arrogánssá, fellengzőssé vagy nagyképűvé, hogy ne veszítsük el a valóságérzékünket.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Amikor 2007-ben megérkezett Budapestre, az első meetingen azt mondta a kollégáinak: én vagyok a nagykövet, szólítsatok Gregnek! Azóta is csak a hivatalos megbeszéléseken, mások előtt magázódnak. Ez újítás volt a brit diplomáciában? Lehet egy nagykövetet tegezni?

Nem volt teljesen új, de Magyarországon mindenképpen én voltam az első. És természetesen fontos, hogy különbségtétel legyen aszerint, hogy hol vagyunk. Attól függően, hogy a nagykövetségen belül, a követségi rezidencián vagy éppen közszereplés közben vagyok, tehát csak magamat vagy esetleg az országomat is képviselem, másképpen szólítanak a munkatársaim. Így lehetek nagykövet úr, excellenciás úr vagy egyszerűen csak Greg.

Greg Dorey

A távozó brit nagykövet Oxfordban tanult modern kori történelmet, majd rövid banki karrier után előbb a brit védelmi majd a külügyi tárcához került. 1989 és 1992 között politikai és gazdasági első titkárként szolgált Magyarországon. Ezután dolgozott a délkelet-ázsiai, az ausztrálázsiai, valamint a csendes-óceáni térségek ügyeiért felelős külügyi államminiszter személyi titkáraként, 1996 és 1999 között tanácsosként, majd főbiztos-helyettesként az iszlámábádi brit főbiztosságon. 2000-ben néhány hónapig a HSBC bankhoz szerződött, majd a hongkongi Brit Főkonzulátus helyettes vezetője volt 2004-ig. Ezt követően ismét visszatért Londonba, ahol a Külügyminisztérium HR igazgatóságának vezetőhelyettese lett. 2007 decemberében nevezték ki budapesti nagykövetnek.

A követségi beosztottai szerint ez a tegeződés egyfajta kultúraváltással is egybeesett a brit követségen, egyre több helyi, így magyar munkatárs került például felelős beosztásba. A váltást ön kezdeményezte, vagy változott a brit diplomácia is?

Tény, hogy a brit külügy manapság lazább, mint régebben volt, a külügyminiszter is azt kérte a beosztottaitól, hogy tegezzék. Tehát nyilvánvalóan nem csak miattam alakult ez így. Részben azonban összefügg azzal is, hogy vezetőként az ember az ilyen módszerekkel, tehát az egymás közötti felesleges akadályok lebontásával is arra törekszik, hogy a lehető legtöbbet kihozza a csapatából. A nagykövetséget én csapatnak tekintem, aminek én vagyok a vezetője, de egyben csapattag is.

Abban sem szokványos diplomata, hogy blogol, a bejegyzései aztán megjelennek a nagykövetség Twitter- és Facebook-oldalán is. A brit külügyminisztérium kis térképe szerint nem sok ilyen blogoló nagykövet van szolgálatban. Ön egyedül írja a bejegyzéseit?

Majdnem mindig, de az esetek nagy részében mindenképpen. Néha javaslatokkal, máskor egy-egy szóval besegítenek a kollégák, de alapvetően egyedül írom a számítógépen vagy éppen a Blackberryn. A Sziget fesztiválon például több napig kint voltam, és onnan is blogoltam. Szerintem a diplomáciának ma már mindenféle kommunikációs eszközt ki kell használnia, már régen nem elég a kormányok közötti formális kommunikáció...

Egy jó kis szóbeli jegyzék...

...igen, vagy a memorandumok. És számos ügyben nem is elsősorban a kormánnyal vagy civil szervezetekkel akarunk párbeszédet folytatni, hanem általánosabb értelemben a civil társadalommal, és sok függ attól is, hogy milyen üzenetünk van számukra. Tehát használni kell minden rendelkezésünkre álló eszközt.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Pont a blogját olvasva derül ki önről, hogy nemcsak a nagyköveti vagy konzuli kötelesség szólítja a Sziget fesztiválra, hanem szereti ezt az eseményt, évek óta rendszeres látogatója. Kik voltak idén a kedvencei?

Szerintem egy különösen jó és nagyon laza hangulatú fesztivál a Sziget általában is, remek helyszín, sok jó előadó, ráadásul nekem egyben családi program is, a gyerekeim és barátaim is rendszeresen ott vannak. Tehát olyan esemény, amire magamtól is kimennék, főleg mert egy halom ott szereplő együttest én is szeretek. Az idén például a Kaisers Chief koncertje volt a csúcs, az elmúlt négy évből pedig legjobban a Snow Patrol tetszett. De persze van dolgunk is a Szigeten a nagyon sok brit látogató miatt, célunk, hogy jól érezzék magukat, és főleg semmilyen butaságot ne csináljanak. Évről évre éppen ezért pár brit rendőr is dolgozik a fesztivál ideje alatt, akik egyébként a Glastonbury fesztiválon szereztek gyakorlatot.

Az idei fesztiválon több brit előadó is beszélt a zavargásokról, ön is kapott erről kérdéseket a résztvevőktől. Mi az ön magyarázata a történtekre?

Az elemzésnek még nincsen vége, nagyon gyorsan történt minden, éppen a közösségi média lehetőségeinek kihasználásával, de annyi már most biztos, hogy nem a társadalmi kirekesztettségben kell keresni az okokat. A zavargások résztvevői közül többen kifejezetten módos háttérrel rendelkeznek.

A magyarázatok persze nagyon sokfélék. Vannak, akik a megszorító intézkedések, a válság vagy éppen a társadalmi kirekesztettség hatásait fedezik fel az eseményekben, megint mások a multikulturalizmus végét látják bennük...

Persze, magyarázatból van bőven, és az is biztos, hogy a zavargások okai között a bandakultúrát is megtaláljuk. A kormánynak ezt is tanulmányoznia kell, mint ahogyan azt is, hogy a közösségi médiát miként használták mobilizálásra a bandák. Akár még az is felmerülhet, hogy ezeket az eszközöket éles, feszült helyzetekben korlátozni lehetne. Az elemzés hosszabb időt vesz igénybe, rövid távon a kormány viszont világossá tette, hogy zéró toleranciát alkalmaz az ilyesfajta viselkedésre, ennek része az is, hogy a bíróságokon gyors és kemény ítéletek születtek. Nagyon jó volt látni egyébként az emberek pozitív reakcióit is, ahogyan a zavargások áldozatain igyekeztek segíteni.

Most a diplomataképességeit tesztelem. Mi a válasza az iráni kormány kritikáira? Teherán bírálta Londont a zavargások kezelése, a rendőri erőszak miatt, és arra szólított föl, hogy tárgyaljanak a "tüntetőkkel".

Iránból néha elég sok képtelenséget lehet hallani. Szerintem mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez csak hiábavaló kísérlet arra, hogy eltereljék a figyelmet Irán valós problémáiról, az emberi jogok megdöbbentő helyzetéről és a nukleáris anyagok kezelésével kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek megszegéséről.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Év végével távozik Budapestről, 2007 óta nagykövet itt, de 1989 és 1992 között már dolgozott egyszer ezen a követségen, így összességében eddig hét évet töltött a karrierjéből Magyarországon. Hogyan alakult ez így? Ön választotta, vagy kellett jönni?

Amikor először jöttem ide, 1989 áprilisában, akkor egyszer csak valaki fölhívott, hogy Budapest lesz a következő megbízatásom, és alig pár hetet kaptam a felkészülésre, hat hetem volt megtanulni például magyarul. Közben demokratikusabb lett a brit külügy rendszere is, most már pályázni kell az állásokra, és több jelentkező közül válogatnak. Tehát másodjára én akartam, én jelentkeztem erre az állásra. Vissza akartam jönni, mert jól ismertem az országot, voltak tapasztalataim és ismeretségeim is, akikkel a 15 év alatt tartottam a kapcsolatot. És itt akartam lenni az uniós elnökség idején.

Az első ittlétének idejéből mi volt a legemlékezetesebb pillanat?

Leginkább az, hogy amikor megérkeztem, még kommunista ország volt Magyarország, néhány héttel később pedig már javában folytak a változások. Júniusban volt Nagy Imre újratemetése, 1990-ben pedig végigéltem az első demokratikus választásokat. A változások sebessége és az a fajta izgalom, amit akkor lehetett érezni - ez maradt a legemlékezetesebb.

Akkor arra is bizonyára emlékezik, hogy ez a korszak a nagy remények időszaka volt. Az volt a várakozás, hogy viszonylag gyors lesz az átmenet, Magyarország nemcsak a demokratikus intézményeket, hanem az értékeket is átveszi. Milyen pozitív és negatív változásokat látott ezekhez a reményekhez képest, amikor visszajött?

Pozitív volt a nemzetközi kapcsolatrendszer. Amikor először itt dolgoztam, az ország nem volt tag sem a NATO-ban, sem az EU-ban, 2007-ben már ugyanannak a szövetségi rendszernek a tagjai voltunk. Ezt a hatalmas változást sokszor magától értetődőnek tekintjük. Óriási infrastrukturális fejlődést is észre lehetett venni, új épületeket, gyors kommunikációt, autópályákat. Ez is olyan, amit sokszor nem vesznek észre azok, akik végig Magyarországon éltek, mert ezek a változások fokozatosan következtek be.

És mi volt negatív?

A társadalom leginkább politikai oldalak mentén való polarizálódása. Az ország ezt nem engedheti meg magának, amikor mindenkinek közösen és egy irányba kellene húzni.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Bár most angolul beszélgetünk, de egyébként nagyon jól beszél magyarul. Hogyan tartotta karban a 15 éves szünet alatt a nyelvtudását?
Őszintén szólva nagyon sokat felejtettem, ezért mielőtt visszajöttem volna, részt vettem egy féléves intenzív képzésen. Annál is inkább, mert az évek alatt nagyon sok minden változott a nyelvben, a társalgási fordulatokban legfőképpen.

Igaz, amit pletykálnak a munkatársai, hogy a magyar popzene volt ebben nagy segítségére? Melyik együttes szövegeit tudta használni?

LGT, Kispál és a borz, a Republic, ezeket az együtteseket az első itt-tartózkodásom idejéről ismertem. A tanárommal tényleg átnéztük ezeket a szövegeket, de ez a tanulmányoknak csak egy kis része volt persze.

Van olyan szó, amit ezekből a szövegekből tanult?

Hát például a zsákmányállat egy Kispál-számból, aminek persze az ember nem veszi sok hasznát egy társalgásban vagy egy koktélpartin.

Gyakran mond magyarul is beszédet, viszont interjút soha nem ad magyarul. Miért?

A közönség, az esemény és az alapján döntjük el, hogy mi is pontosan a célunk. Azért annyira nem beszélek jól magyarul, hogy bármilyen témában, spontán, terjedelmes beszédet mondjak, ezért nagyon alaposan fel kell készülnöm az ilyen magyar nyelvű beszédekre. Angolul megfogalmazom, a kollégáim segítenek a fordításban, megtanulom előadni a beszédet, tehát mire odaérek, hogy fel kell lépnem a pulpitusra, már felkészült vagyok.

És az interjúk?

Adtam néhány magyar nyelvű interjút, de csak akkor, ha kivételesen jól ismerem a témát. Többségében azonban bonyolult és érzékeny témákban kell interjút adnom, és biztos akarok lenni abban, hogy amit mondok, az pontosan az, amit szeretnék is mondani, és nem csak az, amit nyelvileg tudok mondani.

A Fiatal Diplomaták Klubjában persze azt is mondta, hogy egy jó diplomata húsz nyelven is tudja tartani a száját...

És így is van. Én húsz nyelven tudok semmit sem mondani. (nevet)

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Az elmúlt négy évben a Brit Nagykövetség élén ön néhány fontos témára összpontosított az emberi jogok helyzetétől a korrupció elleni küzdelemig. Miért ezeket a témákat választotta? Vagy London jelölte ki ezeket az ügyeket?

Természetesen egy nagykövet személyisége, karaktere befolyásolni tudja a hangsúlyokat, azt, hogy bizonyos témákat hogyan kezelünk. De ezek egyben olyan kulcsterületek, amelyeknek gondozása a feletteseim számára is fontos és természetesen van stratégiánk is a Magyarországgal való kapcsolatokban. Az említett ügyek egy része - az átláthatóság, a dereguláció, a korrupcióellenes harc például - nagyon fontos a brit kereskedelmi érdekek szempontjából is, ugyanakkor Magyarország számára is elsőrendű érdek.

Azért ezek a területek egyben mind-mind nagyon érzékeny ügyek is, nem mindig szeretik, ha külföldről mondják meg, mit kell tenni. Nehéz meghúzni a határvonalat aközött, hogy mikor számít csak befolyásolásnak a kritika, és honnan beavatkozás egy ország belügyeibe.

Egyetértek, és nagyon vigyázni kell erre az egyensúlyra. Főleg azért, mert ha az ember pozitív változást akar elérni, akkor arra is szüksége van, hogy bevonja és érdekeltté tegye ebben a szereplőket, hogy párbeszédet indítson el velük.

Sikerült-e mindig a határokon belül maradni? 2009-ben emlékezetes módon a külföldi nagykövetségek, élükön a brittel bírálták a magyar korrupciós helyzetet, a köztársasági elnök viszont a nagyköveteket kritizálta, amiért szerinte sértően fogalmazták meg a véleményüket.

Így van, és nemrégiben publikált könyvében Sólyom László éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy Magyarországon megdöbbentő mértéket ér el a korrupció, és hogy az oktatási rendszert úgy kell fejleszteni, hogy a gyerekek már nagyon korán megtanulják, mi a helyes viselkedés ezen a területen. Meg kell jegyeznem, akkor többen voltak, akik azzal kerestek meg, hogy nagyon helyesen tették a nagykövetek, hogy megszólaltak. Köztük volt az akkori miniszterelnök, Bajnai Gordon, aki fogadott bennünket, és nem volt problémája a nyilatkozattal, és az akkor ellenzékben lévő Fideszből is többen, így Németh Zsolt, jól fogadták a nyilatkozatunkat. Természetesen sokfajta vélemény volt, de alapvetően mi csak leírtuk a helyzetet: nagyon sok sajtóbeszámoló szerint elszaporodtak az üzleti életben a korrupciós esetek, és ez aggasztó a gazdaság szempontjából. Én úgy látom, hogy sem ebben az ügyben, sem az emberi jogok ügyében nem "prédikáltunk" Magyarországnak.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Most az uniós elnökség ideje alatt és előtte, ehhez a 2009-es esethez képest a nyugati nagykövetségek, így a brit is, mintha kevésbé lettek volna kritikusak például a médiatörvény miatti viták idején. Jól látom?

Abban igaza van, hogy körültekintőnek és kiegyensúlyozottnak kell lenni, és nem szabad kontraproduktív nyilatkozatokat tenni. Szerintem aktívak voltunk ebben az ügyben, világossá tettük, hogy a sajtó- és információszabadság központi eleme a demokráciának, és ezzel együtt azt is reméltük, hogy ez a vita, ezek a problémák nem ássák elő a magyar uniós elnökség sikerét.

Mi az ön mérlege a magyar uniós elnökségről?

Ez a vita tényleg senkinek sem kellett, de úgy vélem, nem befolyásolta az elnökség sikerét. Ha az ügyeket, az elnökség szakmai programját nézzük, európai perspektívából számos ügyben jelentős előrehaladást sikerült elérni. Szakmai szempontból tehát remekül teljesítettek a magyarok.

Nemrégiben az amerikai nagykövet az egyik napilapban fejtette ki a véleményét, és többek között aggódott az alkotmányozással és a sarkalatos törvényekkel kapcsolatban. Ön egyetért ezzel a módszerrel? Ez belefér egy nagykövet tevékenységébe?

Semelyik lapra sem lehet rákényszeríteni egy ilyen véleményírást, és ha a leginkább Fidesz-párti napilap boldogan lehoz egy ilyen cikket, akkor szerintem ebben semmi kifogásolható nincsen. A nagykövet asszony, Magyarország barátjaként szólalt meg, és összességében nagyon kiegyensúlyozott véleményt fogalmazott meg, amivel egyetértek.

Osztja az aggodalmait is, főleg az új alkotmány alkalmazásával kapcsolatban?

Szerintem, ha egy kormány ilyen óriási változásokba vágja a fejszéjét, ha az ország társadalmi, politikai és gazdasági szövetét készül átalakítani, amihez ráadásul a kétharmados többsége is megvan, akkor nagyon óvatosan kell bánnia a hatalommal, és azzal is, hogy mások, általában a magyar állampolgárok, de az ország barátai és szövetségesei miként ítélik meg a működését. A Pókember nagybátyja is azt mondja Peternek, hogy a nagy hatalommal nagy felelősség is jár. És igaza van. Nagyon könnyű elrontani valamit, ha gyorsan nyomnak át új törvényeket.

Milyen személyes mérleget von az itt töltött négy évről, főleg azokban a témákban, amikről az előbb beszéltünk?

Az átláthatóság kérdésében szerintem történt előrehaladás, bár még mindig nem elegendő mértékben. A mostani kormány nagyon sok mindent mondott ezzel kapcsolatban, elég, ha Navracsics Tibor nyilatkozatait nézzük. Ez nekem tetszik, egyetértek vele, de ahhoz, hogy a transzparencia nagyobb legyen, több rendszerszerű változásra van szükség. Ha Magyarország a régióban ismét a külföldi működő tőke mágnese kíván lenni, akkor nem elég jól teljesíteni, a legjobbnak kell lenni, tehát egyértelműen a térség legkevésbé korrupt országának szerepére kell törnie.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

És az emberi jogok területén mit sikerült elérnie?

Azért tegyük hozzá, hogy nincs túl sok pénzünk különféle projektek támogatására. De a meglévő pénzünkből és a szakértőinkkel, a civil szervezetekkel közösen az egyenlő esélyek, az antidiszkrimináció vagy a kisebbségi jogok védelmének ügyében szerintem sikerült sok mindent felmutatni. Néhány éve éppen a Szigeten indítottuk el a Zene a rasszizmus ellen programot, ami például szerintem jól működik. De a klímaváltozás vagy az energiabiztonság területén is nagyon sokféle módon, például szakértőkkel segítettünk.

Jövőre, a londoni olimpia idején már nem lesz Magyarországon. Nézni fogja-e a magyar sportolók teljesítményét?

Mindenesetre megpróbálom, bár nem tudom, milyen lesz a tévéközvetítés Etiópiában, ahol leginkább a futás iránt érdeklődnek.

Valószínűleg a vízilabda-közvetítések kicsit hiányosak lesznek...

Pedig nagy érdeklődéssel fogom ezeket követni, ha lesz rá alkalmam. Főleg mert csak két ország van a világon, amelynek sikerült három egymást követő olimpián aranyérmet nyerni ebben a sportágban: Magyarország és Nagy Britannia. Utóbbi persze nagyon-nagyon régen. (nevet)

És miért éppen Etiópia? Ön választotta, vagy oda küldik?

Először is nagyon boldog vagyok, hogy oda mehetek, de azért azt tudnia kell, hogy a választás attól is függött, hogy milyen állások voltak éppen elérhetőek az én szintemen. Etiópiában sosem voltam, és Afrikában is csak rövid ideig dolgoztam, de Nagy-Britannia számára rendkívül fontos. A legnagyobb nemzetközi fejlesztési programunk ebben az országban működik majd néhány év múlva, és az Afrikai Unió székhelye is itt van.

És a ráadáskérdés: mikor nézte meg utoljára a budapesti napfelkelte pontos időpontját? Ön írta le egyik blogbejegyzésében, hogy egy nagykövetnek a legváratlanabb kérdésekre is fel kell készülnie, Margaret Thatcher 1984-es látogatásakor ezt a kérdést szegezte az akkori nagykövetnek.

Uramatyám! Ha Margaret Thatcher látogatott volna ide, biztosan megnéztem volna. Tegnap este elég későig a Szigeten voltam, tehát nem tudtam élőben ellenőrizni.