Felmentették a vesztegetés vádja alól az esélyegyenlőségi hivatal volt vezetőjét

A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla felmentette Borovszky Tímeát, az egykori Oktatási és Kulturális Minisztérium esélyegyenlőségi főigazgatóságának korábbi főosztályvezetőjét a vesztegetés vádja alól. Az ítélet nem jogerős, a per a Legfelsőbb Bíróságon fejeződik be.

Borovszky Tímeát tavaly májusban a Fővárosi Bíróság bűnösnek találta, és két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, valamint előzetes mentesítésben részesítette a hátrányos jogkövetkezmények alól. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla megváltoztatva az elsőfokú ítéletet, felmentette Borovszky Tímeát. Az egykori Oktatási és Kulturális Minisztérium esélyegyenlőségi főigazgatóságának korábbi főosztályvezetőjét vezető beosztású, hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettével vádolták.

A vád szerint, miután Hiller István akkori oktatási és kulturális miniszter megtagadta, hogy Borovszky Tímea beosztottjának a fizetését 50 ezer forinttal megemeljék, a nő arra kérte N. Attilát, a Katapult Mentorprogram akkori programigazgatóját, hogy a program számára a minisztérium által folyósított 45 millió forintos állami támogatásból a munkatársának 600 ezer forintot adjon át. A korábban eljáró elsőfokú bíróság szerint ezzel ellensúlyozták volna, hogy a munkatárs nem kapott fizetésemelést.

A tárgyalásokon N. Attila és Borovszky Tímea is beszámolt arról, hogy a beszélgetésüket követően megromlott közöttük a korrekt munkakapcsolat. Borovszky Tímea állítása szerint azonban N. Attila volt az, aki közölte vele, hogy sikkasztott.

A volt főosztályvezető a csütörtöki ítélethirdetéskor semmit nem kívánt mondani az utolsó szó jogán, a bíróság ezt követően pedig kihirdette az ítéletet. A másodfokon eljáró ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és felmentette Borovszky Tímeát a vesztegetés vádja alól.

Az indoklás szerint az elsőfokú ítélet csak részben megalapozott. A szembenálló felek egymással "homlokegyenest eltérő" vallomásokat tettek. A bíróság azt vizsgálta, hogy N. Attila állításait milyen tények támasztják alá, hiszen az ő vallomása képezte a vád alapját.

Az ítélőtábla megállapította: a vallomás nem alkalmas arra, hogy a bíróság ennek alapján a bűnösséget megállapítsa. A bíró hangsúlyozta: valaki bűnösségét csak akkor lehet megállapítani, ha az minden kétséget kizáróan bizonyítható.

Mivel az első- és a másodfokú ítélet eltér a bűnösség kérdésében, ezzel az ítélethirdetést követően megnyílt a lehetőség a harmadfokú tárgyalásra. A védelem az ítéletet tudomásul vette, az ügyész viszont fellebbezett, így a Legfelsőbb Bíróságon fejeződik be az ügy.