Matolcsy akkor is kemény, amikor mások lapítanak

Keményen támadta a Nemzetközi Valutaalapot, a forint gyengélkedése mögött spekulációt sejt, a csütörtöki leminősítést pedig alaptalannak tartja a kormány. Orbán Viktorék hónapok óta fogalmaznak meg kemény üzeneteket egyes piaci szereplőknek. Az [origo] arra volt kíváncsi, hogyan csinálják ezt más bajba jutott országokban?

Mivel a Moody's értékelésének semmilyen valós alapja nincs, a magyar kormány nem tudja azt másképp értelmezni, mint a Magyarország elleni pénzügyi támadások részeként - közölte a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) pénteken reggel, miután a Moody's hitelminősítő befektetésre nem ajánlott szintre rontotta a magyar adósság besorolását csütörtökön éjjel.

A minisztérium szerint azért nincsen alapja, mert az elmúlt másfél éves időszakban a magyar gazdaság legtöbb területén, minden külső nehézség ellenére kifejezetten kedvező irányú változás következett be. Az NGM szerint 2011-ben többlettel zár majd a magyar költségvetés, a folyó fizetési mérleg szuficites, 2011-ben 7 éves európai uniós tagságunk óta először sikerül 3 százalék alá szorítani a hiányt - olvasható a közleményben.

A minisztérium közleménye szerint "a forint gyengülését nyilvánvalóan sem a magyar gazdaság teljesítménye, sem a költségvetés állapota nem indokolja, annak hátterében így csak egy Magyarország elleni spekulációs támadás állhat, amihez épp az ilyen, szakmailag megalapozatlan hitelminősítői vélemények adnak táptalajt".

A kormány nem először vág vissza keményen a hitelminősítőknek és a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF). A Magyar Nemzet csütörtöki információja szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok vizsgálják, hogy a forint gyenge árfolyamát nem spekulációs támadás okozza-e. A múlt hét végi fordulatig pedig a kormány mereven elutasító volt az IMF-fel szemben is. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter kijelentette, hogy a kormány az IMF ellen hangolja gazdaságpolitikáját, mivel a valutaalap azzal nem ért egyet.

Májusban még arról beszélt Matolcsy, hogy a magyar gazdaságtörténet egyik legveszélyesebb, legkockázatosabb, legnehezebb harca volt az IMF "kipaterolása" Magyarországról, "élet-halál harc volt". Az eddigi merev elutasítás ellenére múlt csütörtökön mégis tárgyalásokat kezdeményezett az IMF-fel a kormány.

Hogyan viselkedtek hasonló helyzetben már gazdaságilag kiszolgáltatott országok kormányai és mennyire engedtek meg maguknak kemény szavakat.

A megváltó IMF - Görögország

George Papandreou korábbi görög miniszterelnök hasonló taktikát követett, de nem kifejezetten az IMF ellen hirdetett harcot, csak a pontosabban meg nem határozott spekulánsokat kárhoztatta az ország nehézségeiért. A kormányfő 2010 márciusában még Barack Obama amerikai elnöktől is segítséget kért a spekulánsok elleni harchoz, és Görögország pénzügyi problémáit spekulánsok hónapokon át tartó tudatos támadásának tulajdonította.

Amikor májusban kormánya végül az IMF-hez fordult, és elfogadta a valutaalap programját, ő is arról beszélt, hogy Görögország célja saját függetlenségének visszaszerzése: "a végső célunk az, hogy felszabadítsuk Görögországot a felügyelet, a gondnokság alól" - mondta, amivel a Financial Times szerint az IMF hiteléhez kapcsolódó strukturális reformprogramra célzott. Az IMF-től való megszabadulást azonban nem ellenállással, hanem a reformok végrehajtásával képzelte el: a 2010 májusi görög hitel bejelentése után egyértelművé tette, hogy amiatt a görögöknek "hatalmas áldozatokat" kell majd hozniuk, de az országnak csak két választása volt: az "összeomlás", vagy az IMF által felkínált "megváltás".

Az IMF a jóléti állam megmentője - Írország

"Segít, hogy a továbbiakban is biztonsággal finanszírozhassuk a nélkülözhetetlen közszolgáltatásainkat, a jóléti államunkat, és a társadalom legsebezhetőbb tagjait, akik ezektől függenek" - értékelte az aláírt IMF-hitelszerződést 2010 novemberében Brian Cowen ír kormányfő. Cowen a szerződés bejelentése után az Irish Times szerint azzal érvelt, hogy az elfogadott IMF-program "a rendelkezésre álló legjobb program Írország számára", amely megadja az országnak a létfontosságú időt és teret, hogy sikeresen megbirkózzon a problémáival (a magyar kormány múlt csütörtökön ezzel szemben azt állította, hogy Magyarország már leküzdötte a problémáit, az IMF-tárgyalás pusztán a gazdaság felpörgetéséhez kell).

Az ír kormányfő kifejezetten méltatta az IMF-hitelt, amely olcsóbban juttatta pénzhez országát, mint ha a piacról kellett volna hitelt felvennie. Az akkori ír ellenzék azonban nem volt elégedett a megállapodással, és azt mondta, hogy az IMF-hitel "hatalmas csalódás az ország számára". A Fine Gael ellenzéki párt pénzügyi szóvivője sem támadta ugyanakkor az IMF intézményét, csupán arról panaszkodott, hogy az ír kormány szerinte nem tudott elég jó feltételeket és elég alacsony kamatokat kiharcolni az IMF-tárgyalásokon.

A választók is az IMF-re szavaztak - Portugália

Portugália meglehetősen rutinos IMF-partnernek tűnik, a 2011 áprilisában kért új IMF-hitel már a harmadik mentőcsomag, amit az elmúlt három és fél évtizedben igénybe vesznek. A döntést meghozó, azóta leváltott miniszterelnök, Jose Socrates a nemzetközi befektetők és bankok irányából érkező nyomással indokolta a hitel szükségességét, de kezdettől azzal érvelt, hogy az egy "jó megállapodás, amely megvédi Portugáliát". A kormányfő azzal is büszkélkedett, hogy a nekik dobott mentőöv feltételei sokkal kedvezőbbek, mint az ír vagy görög IMF-hitel, és hogy azzal Portugália időt nyer költségvetési hiányának lefaragásához.

A portugál IMF-hitel szintén komoly megszorításokat írt elő, a közalkalmazottak bérét be kellett fagyasztani, adókat kellett emelni, a nyugdíjakat be kellett fagyasztani, és az országot kötelezték, hogy privatizálja a nemzeti energiavállalatokat és a TAP portugál légitársaságot. Ennek ellenére a júniusi parlamenti választásokon az emberek egy olyan politikust választottak miniszterelnöknek, aki nyíltan kampányolt a hitelszerződés mellett. A megválasztott Pedro Passos Coelho a kampányban azt mondta, hogy "mindent meg kell tenni a Portugália és az IMF közötti megállapodás tiszteletben tartása érdekében".

Az Economist tekintélyes brit gazdasági hetilap szerint "az idő és az események rövid távon nem Orbán Viktornak dolgoznak". A lap szerint a magyar kormány "konok és önpusztító megközelítését" mutatja, hogy Orbán Viktor 2010 júliusában "kiviharzott" az IMF-fel folytatott tárgyalásokról, most pedig teljes fordulatot véve új tárgyalásokat kezdett velük. "Miután hangosan kinyilvánította a külső világtól való függetlenségét, a mostani, a nagy nyomás miatt tett engedmények bukásnak tűnnek" - írja a lap.

Miközben Orbán egy londoni egyetemen lelkesülten arról beszélt, hogy nagy gazdasági előnyöket vár az Oroszországgal és Kínával való kapcsolatától, a lap szerint Magyarország helyzete rosszabb, mint a 2008-as IMF-hitel idején. Akkor ugyanis az Orbán által kárhoztatott "külvilág" azonnal és gyorsan segített Magyarországon, mert attól félt, hogy a magyar válság a többi ex-kommunista országra is átterjed. Most viszont egészen más a helyzet, mivel a spanyol és olasz nehézségek miatt "a kelet-európai címke elvesztette a jelentését" az EU-ban. Szlovénia és Szlovákia az eurózóna tagja, Lengyelország pedig megkérdőjelezhetetlen gazdasági és diplomáciai súlypont a térségben. "Orbán ezért egy különc csudabogárnak tűnik, országa pedig kevésbé számít fontosnak egy olyan időben, amikor a hitelezők pénzéért és idejéért más, sürgősebb hívások érkeznek" - írják.