Csukott szemek nehezítik a gyermekprostitúció büntethetőségét

Egy évvel ezelőtt még határozottan állította a belügyminiszter, hogy Magyarországon nincs gyermekprostitúció, az új büntető törvénykönyv tervezete mégis külön bűncselekményként kezelné a gyermekek szexuális kihasználását. Az is három év börtönt kaphat, aki gyereknek fizet szexért. A korábban a szigorú gyermekprostitúció-ellenes fellépésért petíciózó szervezet szerint már csak az a kérdés, hogy a rendőrség mennyire fogja keresni az elkövetőket.

Alkoholért cserébe árulta magát egy 13 éves budapesti általános iskolás lány. A gyámhatóság csak akkor szerzett tudomást erről, amikor kiderült, hogy a problémás lányról és barátnőjéről egy férfi meztelen képeket készített, iskolatársaik pedig elmondták azt is, hogy árulja magát. A budapesti Szociális és Gyámhivatal több más, 13 és 17 év közötti gyermekprostituált esetével együtt az állampolgári jogok országgyűlési biztosának kérdésére írta le a lány történetét tavaly év végén. A hivatal a 13 éves lányt pszichológushoz küldte és védelembe vette, más, hasonló sorsú gyerekekkel legfeljebb annyit tettek, hogy pszichológust ajánlottak nekik.

Több lányt a szülei, másokat újdonsült ismerőseik kényszerítettek prostitúcióra, de a felnőttek ellen a gyámhatóság nem intézkedett. A 14 éves lányát erőszakkal az utcára kényszerítő anya a jövőben akár nyolc év börtönt is kaphat, de még a 13 éves lányról meztelen képeket készítő férfi is ennyi büntetéssel számolhatna az új büntető törvénykönyv múlt hét végén nyilvánosságra hozott, egyelőre nem végleges koncepciója szerint.

Három év börtön a segítőknek is

A jelenleg hatályos büntető törvénykönyv alapján megrontásért lehetett büntetni azt, aki 18 évnél fiatalabb prostituáltnak fizetett, és a prostitúcióhoz kapcsolódó más bűncselekmények - a kerítés, a kitartottság és a bordély üzemeltetése - alapján lehetett büntetni azokat, akik gyerekeket prostitúcióra kényszerítettek.

Az új tervezet szerint a jövőben a gyermekprostitúció kihasználása már önálló bűncselekmény lenne, és az eddigieknél szigorúbb büntetéseket tenne lehetővé. Három évet kaphat az is, aki prostitúcióra ajánl vagy hív fel 18 évesnél fiatalabbakat. Aki rábírja őket, öt évet, a kényszerítők pedig akár nyolc évet is kaphatnak. Három év szabadságvesztéssel büntethetik azt, aki segítséget nyújt gyerekek prostituálásához, és ugyanennyit, aki fizet gyerekeknek a szexért. Nyolc évet kaphat, aki kerítőként, bordély üzemeltetőjeként vagy kitartottként húz hasznot a gyerekek prostitúciójából.

"Ez nagyon komoly haladás, nagyon fogunk örülni, ha ez így bekerül a Btk.-ba, első olvasásra nagyon jó ez a szöveg" - véleményezte az új koncepciónak ezt a részét Betlen Anna, a Magyarországi Női Alapítvány (MONA) munkatársa, aki akkor még csak az [origo] kérésére, gyorsan futotta át a szöveget. A nonprofit alapítvány tavaly februárban több szervezettel közösen petíciót intézett a kormányhoz, ebben a határozottabb küzdelem mellett többek között a gyermekprostitúció szigorúbb büntetését kérte.

Begurultak Pintér cinizmusán

A petíciónak közvetlen előzménye is volt: a gyerekek, nők, felnőttek kizsákmányolása ellen évek óta küzdő szervezeteket Pintér Sándor belügyminiszter dühítette fel annyira, hogy tíz pontba szedték és nyilvánosságra hozták követeléseiket. A belügyminisztert még 2010. novemberében Ékes Ilona fideszes képviselő kérdezte arról levélben, készül-e olyan program a minisztériumában, amely a gyermekprostitúció visszaszorítását célozza. "Meggyőződésem, hogy fiatalkorúak esetén fogalmilag nem beszélhetünk önként választott tevékenységről, legtöbbször fenyegetés, kényszer és erőszak hatására kerülnek az utcára fiatal lányok. Emberi jogi tekintetben egyértelmű, a prostitúció a gyermekek fizikai, lelki és anyagi kizsákmányolásának súlyos formája, a sérülékeny helyzetűek kiszolgáltatottságával való visszaélés" - írta Ékes Ilona. A fideszes képviselő konkrét intézkedésekre, többek között egy gyermekprostitúció-ellenes akciócsoport felállítására is javaslatot tett Pintérnek.

Pintér Sándor erre azt válaszolta, hogy Magyarországon nem létezik gyermekprostitúció, az elvétve előforduló esetekben pedig a gyerekek önként választják azt. "Sajnos egyre több lány anyagi haszonszerzési szándékkal, önként árulja a testét" - írta a belügyminiszter. Pintér Sándor az elmúlt öt év rendőrségi statisztikáira hivatkozva visszautasította a problémával foglalkozó egység felállítását is: "megállapítható, hogy a tizennyolc év alatti prostituáltak előállítása egy közel kétszázezer fős lakosságú megyei jogú város kapitányságán kb. évi két fő. Kisebb kapitányságokon pedig még ennél is ritkább a gyermekprostitúció. (...) A statisztikai adatok és tapasztalatok tehát nem indokolják a rendőrségen a bűnmegelőzési alegységeken túli, külön gyermekprostitúció-ellenes akciócsoportok létrehozását."

A kép illusztráció, egy új-zélandi prostituáltat ábrázol

A civilek "a közpolitika szintjére emelt cinizmus és közöny" elleni tiltakozásul nyújtották be petíciójukat, és Ékeshez hasonlóan hangsúlyozták, hogy a gyerekek prostitúciója soha nem önkéntes. Külön kérték, hogy az állam büntesse meg a gyerekeket kihasználó szexvásárlókat is. A koncepció megjelenése után, telefonon kerestük Ékes Ilonát, hogy megkérdezzük, elégedett-e a tervezett módosításokkal, de a képviselő azt mondta, még nem volt alkalma megismerni a szöveget, így véleményt sem tud róla mondani.

Csukott szemek taktikája

Nemcsak Pintér Sándor és a rendőrség nem látja az egyes budapesti utcákon nyilvánvalóan jelenlévő gyermekprostitúciót, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tavaly decemberben publikált átfogó vizsgálata szerint a legtöbb érintett hivatal sem nagyon akar tudomást venni a probléma létezéséről. Az ombudsman a rendőrségeket, a gyámhivatalokat, a gyerekotthonokat, a családsegítő és a gyermekvédelmi szolgálatokat kérdezte a gyerekprostitúcióval kapcsolatos tapasztalataikról.

Csak egy-két intézmény, például a cikkünk elején idézett budapesti szociális hivatal számolt be konkrét esetekről, a legtöbb helyről azt jelentették, hogy legfeljebb gyanújuk volt arra, hogy egy-egy gyerek prostitúcióra kényszerült, de például az ózdi gyerekjóléti szolgálat azt írta, hogy náluk a gyermekprostitúciónak még a gyanúja sem vetődött fel soha.

Több hivatal - önkritikusan - beismerte, hogy hiába van több olyan szervezet is, amelynek észre kellene vennie, ha egy gyerek bajba kerül, ez az iskolától a gyerekjóléti intézményeken át a rendőrségig terjedő "jelzőrendszer ezekben az esetekben nem működik, a 'csukott szemek' taktikáját folytatja, mivel nem meri felvállalni a felelősséget". Ráadásul a hatóságok a legtöbbször csak gyanakodnak arra, hogy egy gyerek bajba jutott, nincs bizonyítékuk a prostitúcióra. Az ombudsman szerint a válaszokból kiderül az is, hogy amíg csak gyanú van, nem intézkednek, nem teszik meg a gyermek védelme érdekében szükséges lépéseket, mert nem merik felvállalni annak következményeit, hogy mi történik akkor, ha alaptalanul gyanúsítanak meg egy gyermeket.

Nemcsak a gyerekvédelmi hatóságok, hanem a rendőrség hozzáállását is kifogásolta az ombusman, mert a válaszokból az derült ki, hogy a rendőrök nem áldozatként, hanem szabálysértőként tekintenek a gyerekprostituáltakra, ezért ha tetten érik őket, őrizetbe veszik és szabálysértési eljárást kezdeményeznek ellenük.

"Óvatosan örülünk a Btk. koncepciójának, de fontos hangsúlyozni, hogy a törvény megváltoztatása nem lesz elég, politikai akarat kell a gyerekprostitúció megállítására" - mondta Betlen Anna. Szerinte ugyanis hiába lesz lehetőség arra, hogy büntessék azokat, akik szexuálisan kihasználják a gyerekeket, ha a rendőrség nem fogja elfogni a striciket és a kuncsaftokat. A MONA alapítvány rendszeresen együttműködik a budapesti rendőrséggel, Betlen azt mondta, nemrégiben egy találkozón felvetették, hogy a rendőrségnek kampányt kellene indítania, egy-két évre rá kellene feküdnie a jelenségre, és tényleg igyekezniük kellene elkapni a striciket és futtatókat - úgy, ahogyan korábban a budapesti autótolvajlást is sikeresen visszaszorították. "Meghallgattak, mosolyogtak. Lehet, hogy komolyan fogják venni" - mondta az alapítvány munkatársa.