A cigányvajdák nyitják a kaput Demján Sándorhoz

Fehér kalapban sorakoztak a cigányvajdák harmadik nemzetközi talalkozójukon. Konkrét ötlettel nem álltak elő, de hárman is felajánlották vastag arany karkötőjüket egy-egy szegény kórháznak. Mondták, nagy a baj, de most már pártot alapítanak. Valamiért a kormányzati elismerésben látják a megoldást.

A cigányvajdaság intézményének hivatalos kormányzati elismerésére és pártalakításra szólítottak fel a szónokok a harmadik nemzetközi cigányvajda-találkozón pénteken. Szegénység, éhezés, munkanélküliség - sorolták a problémákat, de konkrét megoldási javaslattal csak kevesen álltak elő. Volt, aki a hulladék-gazdálkodásban teremtene munkát 100 ezer cigánynak, más emelné a közmunkaprogramban kínált fizetést, de abban mindenki egyetértett: a vajdáknak kell összefogni és segíteni a cigányokat, mert a jelenlegi képviselet szerintük nem hatékony.

"Toncsi! Nem ismerlek ám személyesen, csak így, de aki Magyarországon nem ismer meg téged férfinép, azzal baj van" - köszöntötte egy, az 1980-as évek Olaszországát idéző "Jachting" feliratú ingben feszítő bajuszos férfi Bálint Antóniát a Hotel Római előtt, ahol a harmadik nemzetközi cigányvajda találkozót tartották pénteken. Bálint Antónia volt a hivatalosan 11 órakor kezdődő rendezvény műsorvezető-háziasszonya, de dél körül még csak beszédét próbálta a hotel erre az alkalomra berendezett, cigány és magyar zászlókkal földíszített éttermében.

A szálló árnyékos teraszán várakozó megjelentek között volt, aki zenekari fellépést szervezett mobilon: "Hat-hét tagú zenecsapat, ezek adják a sava-borsát, ötvenezerért!". Mások azon tanakodtak, ki mondjon majd üdvözlőbeszédet: "Az Anti... Az milyen Anti is? A Kanizsai. Az tud beszélni." Volt, aki pedig az időközben a vízparti levegőre hűsölni kijött háziasszonynak bókolt: "Legszebb hölgy az Antónia. Meg a kislánya."

Rózsaszirmok és rejtett gárdisták

Már majdnem délután két óra volt, mire a résztvevők elkezdtek beszállingózni a feldíszített terembe, de a kör alakú asztaloknál így is foghíjasak voltak az ülőhelyek. "A vajdák jöjjenek ki" - ez a felszólítás előzte meg Kállai Csaba a fővajda belépőjét, aki aranysújtásos köpönyegben, lába elé szórt friss rózsaszirmokon lépkedett be a terembe a hozzá csatlakozott vagy tucatnyi megyei vajda kíséretében.

szólj hozzá: Nemzetközi vajdatalálkozó

"Önsztárolás" - vélte hallani az [origo] tudósítója a bevonuló alatt az előtérben ücsörgő társaság felől, de amikor rákérdezett, hogy jól hallotta-e a kritikát, a férfiak azt mondták, csak arról beszéltek, hogy másnap lesz egy esküvő, ahova sztárokat várnak, de azt már nem árulták el, hogy kiket, és hogy ki házasodik.

A megjelent vajdák bemutatkozása után a magyar és a cigány himnuszt hallgatták meg a vendégek állva, sokan énekelték is a szövegeket. Mindkét dalt laptopról hangosították ki, előbbit egy internetről letöltött videóról játszották be. A videót feltehetően egy szélsőségesen nemzeti érzelmű felhasználó tölthette fel a netre, mivel a zene alatt, Nagy-Magyarországot, Árpád-sávos lobogókat, történelmi címereket és magyar gárdás gyűléseket ábrázoló fotók váltották egymást a vendégek által amúgy nem látható képernyőn.

"Csak lebegünk a levegőben"

Éhezés, bánat, szenvedés, ami nemcsak a cigányokat, de a magyarokat is sújtja - vázolta a helyzetet a beszédét lováriul és magyarul is elmondó fővajda.

"Éhséglázadás lesz" - figyelmeztetett a köszöntőbeszédben. Azt mondta, szeretné, ha a kormány hivatalosan is elismerné a cigányvajdákat, mert ők ismerik a cigányság problémáit. Az [origo]-nak utóbb azzal is indokolta a felvetést, hogy kormányzati segítséggel hatékonyabban tudnának ők is segíteni, elismerés híján azonban "csak lebegünk a levegőben".

Kállai Csaba fővajda (díszes köpenyben)

Az ezek megoldását célzó konkrét javaslatokról azonban nem beszélt az öttucatnyi hallgatóság előtt. Az őt követő felszólalók után az [origo]-nak is csak annyit mondott, a legfontosabb, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek a kormánnyal, a javaslataikat majd csak ott mondja el.

Szemétben a jövő

A munkahelyteremtés, a közmunkaprogram díjazásának emelése, a cigány vállalkozások támogatása, a romák összefogása - sorolták ötleteiket az [origo] hasonló kérdéseire a beszédek után már ebédhez készülő vendégek.

"Én a hulladékban látom a jövőt" - magyarázta a ceglédi Jakab Gusztáv, aki a vajdák egyik tanácsadójaként mutatkozott be. Azt mondta, százezer cigánynak lenne munkája, ha megengednék, hogy kiválogathassák a kommunális hulladéktelepeket. Szerinte a cigány vállalkozásokat kellene támogatni, hogy "a cigány ember cigányokat, meg nem csak cigányokat dolgoztasson".

Balog Miklós Hajdú-Bihar megyei vajda a közmunkaprogramban kínált juttatást emelné meg, szerinte kevés a megélhetéshez a 47 ezer forint. Ez a pénz csak egynapi étkezésre elegendő - mondta a remegő sültekkel, szaftos pörkölttel, illatozó párolt káposztával, hagymás tört burgonyával teli tálakkal megrakott asztalok mellett.

Vajdák pártja

Többen a romák összefogását emlegették, és a még ebéd előtti beszédében egy, a vajdarendszer alapjain létrehozandó, minden nagy politikai párttól független roma párt létrehozását felvető Ruva Farkas Pál író és szociológus gondolatait visszhangozták: "A vajdaságoknak 480 ezer tagja van, a választásokon mire lenne képes ez a 480 ezer ember..." - mondta a hajdú-bihari vajda.

Ruva Farkas Pál már-már gyújtó hangú beszédben ecsetelte a romák politikai erejét, kritizálta a jelenlegi cigány képviseletet, és magasztalta a vajdákat, akik szerinte a teljes a cigányságot képviselik, és társadalmi munkában segítik népüket. "A vajdaság volt, van és lesz "- jelentette ki, élénk brávózásra és tapsra késztetve a hallgatóságot.

A vajda ahol tud, segít

Az [origo]-nak utóbb azt mondta az eddigi cigányképviselet nem vált be, ezért véli úgy, hogy a vajdákkal kellene megpróbálni. Ők szerinte jobban tudnának segíteni és hatékonyabbak tudnának lenni, ráadásul a vajdarendszer színeiben olyan támogatókra is szert tudnának tenni, mint "Demján (Sándor) és baráti köre", ami nagy áttörés lenne a munkahelyteremtésben.

A segítőkészségről és hatékonyságról még ebéd előtt igyekeztek tanúbizonyságot tenni a vajdák, illetve tanácsadóik. Egyikük kezdeményezéséhez - aki vastag arany karkötőt ajánlott fel "egy olyan kórháznak, ahol életmentő gépre van szükség" - még ketten csatlakoztak, egy vastag arany karlánccal, illetve egy gyűrűvel. Az ékszereket - a vastag karkötőről az adományozó utóbb az [origo]-nak azt mondta, 300 grammos volt - Bálint Antóniára bízták, hogy keressen egy megfelelő kórházat, amelynek odaadományozhatják.