Velencefürdőn múlt csütörtökön kora délelőtt alig tízen ácsorogtak a vasúti megállóhelyen. A tűző nap elől a jegypénztár épülete előtti fedett részre menekültek a várakozók, leülni azonban már nem tudtak, mert padok csak a peronokon vannak. Az [origo] néhány nappal a hivatalos átadó előtt járt a megállóhelyen, amelynek felújítása része volt egy nagyszabású, több mint ötvenmilliárd forintos vasúti fejlesztésnek a Tárnok és Székesfehérvár közötti vonalon.
Még javában sürgölődtek az utolsó simításokat végző munkások, a vágányok közötti egyik padon biztonsági őr üldögélt, aki kérdésünkre elárulta, két napra irányították át a megállóhelyre, hogy őrizze a nemrég a padok fölé és mellé szerelt üvegtáblákat. "Nem akarják, hogy betörjék, mielőtt hivatalosan átadják az állomást" - mondta az [origo]-nak a férfi, és hozzátette: a megállóhely átadása után már nem lesz szükség a munkájára: "Az számít, hogy amíg átadják, rendben legyen."
A fotóra kattintva tekintse meg képgalériánkat!
A megállóhely modernebb lett, de a környékbeliek és az állomást használók szerint sokkal jobban és praktikusabban is meg lehetett volna oldani felújítást. A zöld-sárga színűre festett aluljáróba három liftet is beszereltek, elsősorban az idősek, a sok csomagot cipelők és a mozgássérültek részére. A liftek egyike a vágányokhoz visz, a másik kettővel az állomás területét lehet elhagyni.
A megállót használók szerint felesleges volt három lift, elég lett volna egyet középre elhelyezni, és rámpával megoldani az akadálymentes közlekedést. "Pénzkidobás az egész, ez tisztán látszik. Nézzen csak körbe, pompa pompa hátán, közben jóformán leülni sem lehet" - mondta az [origo]-nak egy várakozó férfi, aki a padok hiánya miatt méltatlankodott. Felvetésünkre, hogy a peronon vannak padok, azt felelte, azokat is csak most hozták ide, eddig nem lehetett leülni.
A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF) 2009 januárjában hirdetett győztest a Tárnok-Székesfehérvár vonal felújítására kiírt közbeszerzési eljárásban. A pályázaton indult négy ajánlattevőből hármat kizártak, így a győztes az SZCKM-2008 konzorcium lett, amelynek vezetője a Strabag érdekeltségébe tartozó Szentesi Vasútépítő Kft., míg tagjai a Közgép Zrt., a Kelet-Út Kft., valamint a Swietelsky érdekeltségébe tartozó Mávépcell Kft. A mintegy hatvan kilométernyi vonalszakaszra a műtárgyakkal együtt nettó 54,9 milliárd forintos ajánlatot adott a győztes konzorcium. A beruházás eredményeként több mint 60 kilométernyi vasútvonal újult meg, amelyen a tervek szerint - a Velencei-tó környéki szakasz kivételével - 160 kilométeres sebességgel tudnak közlekedni a vonatok. Martonvásáron, Kápolnásnyéken és Gárdonyban átépítették az állomások vágányhálózatát, emelt peronokat és peronaluljárókat alakítottak ki Baracskán, Pettenden, Velencén, Velencefürdőn és Agárdon. A NIF július eleji tájékoztatása szerint a vasúti vonalszakasz felújítása 93 százalékos állapotban van, és várhatóan az év végére befejeződik. |
Nem akarják üzemelteti a vécét
Több utas szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy nem lehet használni az állomás mellékhelyiségeit. "Tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy üzemeltető hiányában a vécé nem használható" - hirdetette a mosdó szürke ajtajára kiragasztott nyomtatott papírlap.
A jegypénztár kis ablaka mögött ülő, diákmunkásként dolgozó lány azt mondta, nem tudja, mikortól lehet használni a mellékhelyiséget. Kérdésünkre megjegyezte, neki van saját vécéje, így neki nem okoz gondot, hogy az utasvécé zárva van. A MÁV kommunikációs osztályán kérdésünkre azt válaszolták, az állomásokon található mellékhelyiségeket vállalkozóknak szokták bérbe adni. "Sajnálatos módon a folyamatos felügyelet nélkül üzemeltetett mellékhelyiségek esetén a tisztaság fenntartását az utasok nagyban nehezítik, és mindig nagyon gyakoriak az általuk okozott szándékos rongálások, lopások" - írta a cég, hozzátéve, szerződött partner esetén a vécéhasználatért a vállalkozó csak meghatározott mértékű díjat szedhet, emiatt kevés a jelentkező. A MÁV szerint ez az oka annak is, hogy a velencefürdői és a kápolnásnyéki állomás mellékhelyiségei is zárva vannak.
Padlófűtés, hiába
A velencefürdői állomás fejlesztésének része, hogy a padok nélküli váróteremben - a jegypénztáros és több utas szerint - padlófűtést alakítottak ki. Ennek áldásos hatásait ugyanakkor várhatóan senki nem tudja majd élvezni, a helyszínen olvasható hirdetmény szerint ugyanis a pénztár és vele együtt az egész épület zárva lesz augusztus 26-ától jövő nyárig. "Nem tudom, mi lesz velünk télen, hol fogunk megfagyni. Bár már akkor sem érdekelt senkit, hogy vagyunk, amikor negyven fok volt" - mondta tudósítónknak egy férfi, aki állítása szerint az állomást gyakran használja.
"Nézze meg, micsoda luxus. Megáll az eszem" - mutatta a férfi a váróterem előtti fedett, árkádos rész tetejét díszítő falambériás berakásra. Vele együtt több, az állomáson várakozó helyi is fájlalta az állomás régi nagy fáinak kivágását, valamint a zajtól védő szürke falak kétoldali felhúzását, mert az eltakarja a korábbi "pompás kilátást". "Ide felhúzták a falat, ahol jóformán senki nem lakik. Pár kilométerre arrébb, Velence állomáson nincs fal, pedig ott az a nagy szálloda" - mondta egy nő, aki állítása szerint épp Velencén nyaral.
A kulturálatlanság alsó határa
Az [origo] munkatársai ellátogattak a gárdonyi vasútállomásra is, amely a hivatalos közlések szerint szintén részese volt a felújítási programnak. Mivel az állomás épülete ennek ellenére a több évtizeddel ezelőtti állapotokat tükrözi, megkérdeztük az egyik irodistát, pontosan melyik részre esett a felújítás, és mikor fejeződött be. A férfi azt mondta: megtiltották nekik, hogy bármilyen, MÁV-val kapcsolatos újságírói kérdésre válaszoljanak, így nem is akart velünk szóba állni. Az állomáson várakozó utasok azonban azt mondták: nem olyan régen adták át az új aluljárót, amely a velencefürdői megállóhoz hasonlóan zöldes színben pompázik.
"Igen, meg vagyok vele elégedve. Nagyon szép. Csak hát meg lehet nézni, hogy meddig tartott: már most össze van firkálva az egész. A kulturálatlanságnak nincs alsó határa, ha magyarokról van szó" - sajnálkozott egy gárdonyi nő az [origo]-nak, és a firkálásoktól és graffitiktől borított falakra mutatott. A gárdonyi állomás aluljárójába is két liftet építettek be, az egyik előtt fehér kerti műanyag szék árválkodott, talán egy biztonsági őr helye lehetett.
Ilyet még nem láttam
Nemcsak az állomásokon lehet találni furcsaságokat. A vasútvonalat érintő felújítási projektnek része volt egy aluljáró építése is Kápolnásnyék és Velence között. Az aluljárót ott alakították ki, ahol a 7-es főutat keresztezi a Vörösmarty utca, amely elvezet a diákcsoportok által gyakran látogatott Vörösmarty Mihály emlékmúzeum felé. Az építmény monumentális, nagyjából kétszáz méter hosszan kanyarog a főút alatt. A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. az [origo] kérdésére azt mondta: az aluljáró nettó 360 millió forintba került, ami az áfával együtt közelít a félmilliárd forinthoz.
Egy közelben lakó férfi szerint az ott dolgozó mérnökök az építéskor arról beszéltek neki, hogy a kivitelezési ár tizedéből meg lehetett volna építeni az aluljárót. "Nézzék meg: dupla fémkorlát az aluljáró mindkét falán, ötven centiméterenként eresz az építmény oldalán. A tetőbe fát építettek, elképzelni nem tudom, mennyibe kerülhetett mindez" - hitetlenkedett. A férfi nemcsak az aluljáró méretén csodálkozott az építkezések megkezdése óta. A vasúti zaj tompítását szolgáló támfalak ugyanis épp a családi háza előtt érnek véget. "Amikor a mérnökök idejöttek, azt hitték, direkt így kértem, mert ilyet még nem láttak" - mondta a férfi, aki hozzátette, hogy esze ágában sem volt ez, rengeteg levelet írt már az ügyben, egyelőre azonban semmi érdemi nem történt.
Túl meredek, ezért hosszú
A NIF szerint az aluljáró azért olyan hosszú és kacskaringós, mert az akadálymentesítési előírások miatt rámpát kellett építeni, amely nemcsak a kerekesszékesek, hanem idősek, kisgyerekek, kismamák, nagy csomaggal utazók részére is segítséget nyújt. A cég szerint a rámpa hosszúságát az indokolja, hogy a biztonságos közlekedés érdekében nem lehetett túl meredekre kialakítani. A NIF állítja, az aluljáró falára került dupla fémkorlátra is van ésszerű magyarázat. "A dupla soros korlát az említett utasok, valamint a kisgyermekek számára készült. A nagyságrendileg 50 cm magasan elhelyezett alsó korláton ők tudnak kapaszkodni, így biztonságosan közlekedni, míg az 1 méter magasan elhelyezett a felnőtt közlekedőknek nyújt segítséget" - írta a NIF. Az [origo]-nak a helyszínen úgy tűnt - ez a fotókról is kivehető -, hogy az alsó és a felső korlátok között sincs félméteres különbség.
A szemmel láthatón sűrűn elhelyezkedő csatornákkal kapcsolatban a NIF azt válaszolta, csapadékvizet a lapos tető szerkezetén belül célszerű több helyen levezetni, így elkerülhető a hosszú szakaszok eltömődése. "Kb. 3,1 m-ként a tetőtartó oszlopoknál van egy-egy rövid ereszcsatorna" - írták, benyomásaink szerint azonban ennél sokkal sűrűbben szerelték fel őket.
Gyatra munka
Már májusban átadták a kápolnásnyéki vasútállomást is, bár első ránézésre is látszik, nincs teljesen befejezve a felújítás. A plafonról helyenként vezetékcsonkok lógtak ki, az állomás melletti új buszpályaudvar oldalán fekete műanyag függöny takart el egy füves területet. A jegypénztár irodájában már mállik le a vakolat, a mellékhelyiséget pedig Velencefürdőhöz hasonlóan itt sem használhatja senki. "Talán ha a most még fallal lezárt kis részt kiadják egy újságosnak vagy egy trafikosnak, az átveszi a vécé üzemeltetését is, de nem tudom pontosan, hogy mit akarnak" - mondta az [origo]-nak az állomás egyik dolgozója.
A váróteremben, amelyet hivatalosan átjárónak neveznek, szintén padlófűtés van, padok azonban nincsenek. "Nem tudom, télen majd itt ácsorognak az emberek, aztán a fotócellás ajtó, ahogy érzékeli őket, öt másodpercenként nyílik majd ki, és egykettőre jó hideg lesz" - tette hozzá a nő. Az épületen kívül van egy fedett rész, azonban eső idején "zúdul a víz a váróból kilépő utasok nyakába" - mondta az egyik vonatra váró férfi. A fedett rész alatt két hosszú kőpadra lehet leülni, az egyiket ezek közül úgy helyezték el, hogy kilóg a tető alól, így esőben vagy a tűző napon semmi haszna.
"Egy biztos, én ilyen gyatra munkát nem fogadnék el, ha a saját házamról lenne szó" - mondta az állomás egyik dolgozója, és a váróterem falán látható centis hézagokra mutatott.