Mi esik jól a nőknek?

A magyar férfiak zsigerből tudják, hogyan kell illemtudónak lenni a nőkkel, a nők pedig elvárják, hogy nyissák ki előttük az ajtót. Az udvariasság a nőkkel szemben már száz éve is ugyanígy működött, de azért van, ami változott: egy betanult gesztus lehet megalázó, egy apró figyelmesség alárendeltté teheti a nőt. Mi köze az illemnek a tisztelethez? Mit ér Varga István fehér rózsája?

"A társadalomban a nő rab, mely parancsol és kegyeket oszt - a férfi király, ki szolgál és engedelmeskedik." Ez egy 1891-ben kiadott illemtankönyvből származó idézet, amelynek szerzője, "egy nagyvilági hölgy", a művelt társas élet szabályait foglalta össze benne. Az egyik alapszabály, amely kiderül belőle, hogy a nők kényelmét a férfiaknak minden pillanatban szem előtt kell tartaniuk. "Mindig a nőé az elsőbbség a férfival szemben. A nő ül jobbra a kocsiban; s az utcán szintén jobbra jár. Páholyban elől ül, a legjobb helyen, míg a férfi beéri akármilyen hellyel. A férfi köteles arról gondoskodni, hogy a nő, kinek társaságában van, minél kevesebbet érintkezzék az ismeretlen közönséggel; báli teremben, nyilvánosan, a lehető legjobb helyet biztosítja számára. A kocsiba szállás alkalmával segítenie kell, s egyáltalán amennyire teheti, figyelemmel kell viseltetnie a hölgy kényelme iránt." A nő dönti el, hogy kezet nyújt-e a bemutatott férfinak, ha pedig férfi csatlakozik az asztalához, nem kell felállnia. És joggal háborodik fel azon, ha az utcán szembejövő férfi köszönés előtt nem kapja ki a szájából rögtön a szivart, és nem emeli meg kellően tisztelettudóan a kalapját, amelyet addig nem tehet vissza a fejére, amíg a nő el nem haladt mellette.

A több mint száz éve összegyűjtött illemszabályok kis része tűnik csak furcsának 2012-ben, a legtöbb ember zsigerből tudja, hogyan kell illedelmesen bánni a nőkkel: például előre kell engedni őket az ajtóban, fel kell adni a kabátjukat, nem szabad trágárul beszélni a jelenlétükben, ha leejtenek valamit, fel kell emelni helyettük, és vinni kell a csomagjaikat is. A férfiak egy része figyel arra, hogy a jobb oldalán sétáljon a nő az utcán, és arra is, hogy ne nyújtson neki kezet. Különleges esetekben pedig még kezet is csókolnak, amit mellesleg már az 1891-es illemtankönyv is kissé divatjamúlt, visszaszorult szokásként írt le.

Szüfrazsettek Párizsban. Fellázadtak a szokások ellen

A nagyvilági hölgy tanácsainak hangulata köszönt vissza a múlt héten, amikor Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető azzal indokolta pártja pálfordulását a családon belüli erőszak ügyében, hogy "meghajlok a hölgyek akarata előtt", és a nőket sértő kijelentéseivel hatalmas botrányt okozó Varga István hétfői gesztusában is, amikor két szál rózsával kért bocsánatot korábbi szavaiért.

Varga István, az emancipáció híve

A családon belüli erőszak szabályozásáról szóló, múlt hétfői parlamenti vitában a fideszes Varga István azzal utasította el, hogy külön tényállás legyen az Btk.-ban, hogy azzal szerinte vissza is lehetne élni. "Talán vissza kellene állítani a családnak, a gyermekvállalásnak a rangját és szerepét. Talán az anyáknak vissza kellene térni elsősorban a gyermeknevelés mellé, és elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak" - mondta. A képviselő kijelentése miatt civil szervezetek tüntetést szerveztek a parlament elé, de felháborodtak a parlamentben ülő - ellenzéki és kormánypárti - nők is. Varga István másnap az [origo]-nak azt mondta, ő az emancipáció híve, de bővebben nem akart beszélni a korábbi mondatairól.

"A magyar férfiak ragaszkodnak az udvariassági szabályokhoz. Az egyetemi hallgatóim nagyon fontosnak tartják az illemtudó viselkedést a nőkkel, miközben a külföldi diákok általában nem értik, miért kellene nekik fizetniük a lányok helyett a kávézóban" - mondta az [origo]-nak Nagy Beáta, a Corvinus Egyetem tanára, akinek szakterülete a nemi szerepek kutatásával foglalkozó gendertanulmányok. Ugyanakkor szerinte a magyar nők meg is szokták és igénylik ezt, és valószínűleg megdöbbennek, ha például Svédországban, az Egyesült Államokban vagy Indiában járva nem engedik őket előre az ajtóban. Az [origo] arra volt kíváncsi, hogy az udvariasság és a nemek egyenlősége megférnek-e egymással, és hogy az illedelmes viselkedés a nőkkel magával hozza-e a tiszteletet is.

Mi van, ha nem nyújt kezet?

Görög Ibolya protokoll-tanácsadó szerint a magyar társadalomban nagyon mélyen gyökereznek az egyébként több száz éves európai hagyományon alapuló udvariassági szabályok. Hiába írunk 2012-t, ha egy magyar üzletember elviszi tárgyalni a női beosztottját, biztosan előreengedi az ajtóban. Ha egy férfi később érkezik egy már zajló tárgyalásra, körbemegy, és kezet ad a teremben ülő férfi partnereinek, de a nőket következetesen kihagyja. A protokoll-tanácsadó szerint ez azért történik, mert a férfiak tudják, hogy ők nem nyújthatnak kezet egy nőnek, pláne nem úgy, hogy felülről néznek le rá. Ilyenkor - mondta Görög Ibolya - a nőnek kell feloldania a furcsa helyzetet azzal, hogy maga felemelkedik a székéből, és kezet nyújt a férfinak.

Orbán Viktor kezet csókol Angela Merkelnek

A szituáció másik értelmezése: lehet, hogy a nő zokon veszi, hogy őt nem méltatják kézfogásra. E magyarázat szerint a nőt a férfi nem kezeli eléggé egyenrangú személyként ahhoz, hogy kezet fogjon vele. Nagy Beáta dékánhelyettesként többször találkozott hasonló helyzetekkel. Ilyenkor sok kérdés merül fel a nőkben - mondta. Például, hogy vajon képesek lesznek-e bekerülni abba a körbe, amely rögtön létrejön, hiszen a kézfogás kissé intim kapcsolatot teremt a résztvevők között. Nyújtson-e ő is kezet, tartson-e attól, hogy túl férfiasnak nézik? Vagy adjon inkább puszit, felvállalva, hogy ezzel esetleg túl közeli kapcsolatot teremt a tárgyalópartnereivel?

Azt mondta, női vezető mivoltában szándékosan soha nem sértették meg. Ugyanakkor számtalanszor tapasztalta már, hogy a férfiak könnyebben megkérdőjelezik egy nő kollégájuk szavait, esetleg a szavába vágnak, átveszik tőle a szót - és egyben az irányítást. Miközben egymást a pozíciót is megnevezve úrnak szólítják, a női vezetőt csak a kereszt- vagy becenevén nevezik, a szavak szintjén máris alárendelt pozícióba helyezve őt. Az sem egyértelmű, hogy miként kell értékelni az olyan, rendszeresen előforduló eseteket, amikor egy női vezető frizuráját, ruháját az értekezletek elején megdicsérik. Ez fordított esetben szinte elképzelhetetlen lenne - mondta Nagy Beáta, hozzátéve, ezt lehet udvariasságnak is értékelni, de lehet tartani is attól, hogy a neme szerinti skatulyába zárja a vezetőt. A bizonytalanság szerinte sokszor a férfiakat is összezavarja.

Elárulja a férfiakat, hogyan beszélnek a nőkről

"A szülőktől tanult udvariassággal, egy-egy nőnapra adott virággal sokan kipipálják a nők iránti tiszteletet" - mondta Nagy Beáta arra a kérdésre, hogy az udvariasságnak van-e köze a tisztelethez, vagy ahhoz, hogy a nők valójában mennyire töltenek be a férfiakkal egyenrangú szerepet a társadalomban. "Közben azért könnyen tetten lehet érni, hogy ez a társadalom patriarchális berendezkedésű. Például abban, ahogy sok férfi beszél a nőkről, hogy kompetensnek tartja-e őket bizonyos témákban, vagy hogy elnézi-e, hogy akár otthon, akár a munkahelyen gyakran a nők csinálják a kulimunkát" - fogalmazott, de hangsúlyozta, ez a helyzet nemcsak a férfiakon múlik, a rendszert a nők többsége is elfogadja, egyetért vele, az udvariasságot pedig igényli. "Mindenki ebben nőtt fel" - mondta.

Résztvevő a Nők lázadása című, múlt heti tüntetésen

Ezért az udvariasság önmagában kevés, a kommunikációra az eddiginél sokkal jobban kell figyelni - véli az egyetemi docens. Igaz, ez is csak a dolgok felszíne - tette hozzá. "A parlamentben például rengeteg beszólás, lesajnáló, szexista megjegyzés hangzik el", és az is biztos, hogy sokan értenek egyet azokkal a szavakkal, amelyek Varga Istvánnak a múlt héten kicsúsztak a száján, és botrányt okoztak - tette hozzá.

A protokoll-tanácsadó szerint az udvariasságnak nincs feltétlenül köze a tisztelethez. A tisztelet nem a nőnek vagy a férfinak jár, hanem mindig az embernek, vagy az emberi teljesítménynek. "Száz éve sokkal finomabban viselkedtek az emberek, de nem hiszem, hogy jobban tisztelték volna a nőket. A tiszteletet akkor is ki kellett vívni" - fogalmazott. De hozzátette, hogy szerinte az, aki udvarias, sokkal alkalmasabb arra, hogy együtt éljen másokkal, hiszen eredetileg az illemszabályokat éppen erre találták ki.

Egyenlőtlen pozíció

Lovas Nagy Anna, a Nők lázadása nevű, Kossuth téri tüntetés szervezője szerint a nemek közötti látszatudvariassággal van a baj. Például azokkal, akik azt hiszik, hogy már nem kell udvariasnak lenniük, megereszthetnek egy szőke nős viccet. Vagy azokkal a parlamenti képviselőkkel, akik a "parlamenti férfibirodalomban" megeresztenek olyan megjegyzéseket, mint amilyet Varga István a múlt hétfőn.

A látszatudvariasság az aktivista szerint a nemek közötti egyenlőtlenséget erősíti. Azt mondta, mindig nagyon rosszul érzi magát, amikor kezet akarnak csókolni neki, ezért általában megállítja a - főként idősebb - férfiakat, és megpróbálja elmagyarázni nekik, hogy nem akar a gesztus által "egyenlőtlen pozícióba kerülni". "Azzal, hogy valakire feladják a kabátot, kinyitják előtte az ajtót, kifizetik a vacsoráját, azt is üzenik, hogy az illető gyenge és gondoskodásra szorul. Holott a nők ma Magyarországon nem gyengék, nem erőtlenek" - mondta Lovas Nagy. Ugyanakkor szerinte sok nő igényt tart az udvariassági formákra, és a szemlélet változása valószínűleg még messze van.