Bekattannak, ha elveszik tőlük a tévét

Az öngyilkossági kísérletek és a börtönverekedések visszaszorítását is remélik attól, hogy az elítéltek beszálljanak a fogva tartásuk költségeibe. Ha ki kell fizetni az orvost, biztos kevesebb lesz a bunyó, az viszont abszurd helyzeteket teremthet, ha egy 15 fős zárkában csak a társaság fele akar tévét nézni, mégis mindenkinek fizetnie kell érte. Ha nem lesz tévé, és nem sportolhatnak, be fognak csavarodni.

Pénteken bocsátotta társadalmi egyeztetésre a kormány az új büntetés-végrehajtási kódexet. A tervek szerint jövőre életbe lépő jogszabály egyik új eleme lenne, hogy a fogvatartottaknak fizetniük kellene néhány eddig ingyenes szolgáltatásért. Ilyen a konditerem, a merülőforraló, a hűtő és a televízió használata vagy az iratmásolás és -továbbítás, de az orvosi ellátás sem lenne ingyen, ha kárt tesznek magukban vagy valamelyik társukban.

Mivel egyelőre csak koncepcióról beszélünk, még semmi biztosat nem tudni arról, hogy a gyakorlatban hogyan működik majd mindez. Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság rendészeti programjának vezetője mindenesetre a nemzetközi gyakorlatban nem találkozott még olyannal, hogy a fogvatartottaknak fizetniük kellett volna a tévézésért vagy a merülőforraló használatáért. Szerinte ez abszurd helyzeteket szülhet. "Egy zárkában általában nem egyetlen fogvatartott lakik, hanem nyolc-tíz, nem ritkán tizenöt. Van, aki szeretne tévét nézni, van, aki nem. Hogyan fogják eldönteni, hogy ki fizet, hogyan osztják el igazságosan a költségeket?"

Tévé nélkül bekattannak

Mihály 1 év 8 hónapot volt börtönben csoportosan elkövetett fegyveres rablásért. Egy négyszemélyes zárkában lakott, tanult bent, majd az utolsó három hónapban szakácsként dolgozott a börtönkonyhán. Szerinte a tévénézés nagyon fontos a fogvatartottaknak. A híradót minden este megnézték, és népszerű volt a Kékfény című rendőrségi magazin is. "Más szórakozás nem volt: a tévé meg a pingpong. Ha ezek nem lennének, bekattannánk. Négy ember egy zárkában, mit tudunk magunkkal kezdeni? Kártyáztunk, ha volt kártyánk, vagy olvastunk, már, aki tudott."

A győri börtön egyik munkát végző rabja Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Azt ő sem látja még maga előtt, hogyan és mennyit kérnének a tévénézésért, vagy ha merülőforralóval melegítik fel a teához a vizet. Ezekért ugyanis már most is levonnak áramhasználati díjat, tévézni pedig csak délután 2 és este 10 között lehetett. A legfontosabb kérdés Mihály szerint, hogy mi lesz azokkal, akiknek nincs pénzük.

Több cél elérését is szolgálják ezek az elképzelések - írja a kódex (az anyagot a Kormány.hu-ról lehet letölteni): az új kötelezettségekkel visszaszoríthatók az öngyilkossági kísérletek, a fogvatartottak közötti verekedések, növelhető a büntetés-végrehajtási intézetek biztonsága, és csökkenthető az emiatt felmerülő szállítások költsége. Kevés rab akarhat ilyen-olyan trükkel a zárkája helyett kórházba kerülni, ha tudja, hogy a költségeket majd neki kell állnia - legalábbis így gondolja a kormány.

Se csomag, se pénz

Fizetni csak az tud, akinek van bármilyen jövedelme. A fogvatartottakat ma is jogszabály kötelezi rá, hogy dolgozzanak a börtönben, ha pedig dolgoznak, akkor munkadíjat kapnak, amiből levonnak napi 300 forintot rabtartás címén. A megmaradó pénzt sem kapják kézhez, hanem egy letéti számlára kerül, amihez vonalkódos, fényképes kártya tartozik. Ezzel a kártyával tudnak vásárolni a börtön boltjában, vagy fizetni a telefonhasználatért, és a letéti számláról vonják le a bűnügyi költségeket, a gyerektartást vagy bármilyen köztartozást is. Ha a rab jól gazdálkodik a pénzével, akkor a szabadulása után felveheti a számlán összegyűlt pénzt. A spórolás azonban nem csak egy opció: a keresete bizonyos részét kötelező tartalékolnia a szabadulása idejére, hogy ne egy szál alsónadrágban hagyja el a börtönt.

Mihály napi nyolc órát, ha túlórázni kellett, akkor tízet vagy tizenkettőt is dolgozott, és ezért havi 22-24 ezer forintot kapott. A börtönboltban havonta kétszer tudott vásárolni: egy nagyobb és egy kisebb bevásárlást engedélyeztek a fogvatartottaknak, de azt mondta, ha tehette volna, mindennap lement volna venni valamit. A börtönkoszt ugyan finom volt, de keveset adtak, ezért sokszor volt éhes.

Van azonban az elítéltek között olyan is, aki önhibáján kívül nem tud dolgozni, nincs nyugdíja, se korhatár előtti ellátása, szolgálati járandósága, se letéti pénze. A koncepcióból úgy tűnik, hogy nekik nem kellene a felsorolt szolgáltatásokért fizetniük. "Fogva tartás költségeinek megtérítése - letéti pénzzel rendelkezők fizetési kötelezettsége" - ezen a fejezetcímen indokolják ugyanis a kódex utolsó fejezetében a költségtérítés szükségességét.

Tóth szerint nem derül ki a tervezetből, hogy a jövőben mennyi jövedelmet kapnának a munkájukért a fogvatartottak. De azt is problémának látja, hogy a tervezet radikálisan csökkenti a beküldhető csomagok számát. Börtönökbe például negyedévente mindössze egyszer küldhetnek majd a hozzátartozók pakkot, szemben a mostani havi eggyel. "Az lesz, hogy csomagot nem kapsz, a pénzed minimális, amit elköltesz a börtönboltban, ha nem elég a menzán kapott étel, vagy szeretnél egy kávét, egy doboz cigarettát. Emellett pedig ki kell fizetned még az olyan pluszszolgáltatásokat is, mint a tévé vagy a konditerem használata. Nehéz lesz úgy motiválni bármilyen munkavégzésre, hogy a munkadíj szinte nulla lesz" - mondta.

Mihály a havi csomagot úgy várta, mint a messiást. Szerinte azért is rossz, ha ezentúl csak negyedévente kaphatnak pakkot, mert a börtönbolt drága: abban a börtönben, ahol ő volt, egy háromdecis dobozos kóláért 300 forintot kértek. De a telefonálásnak is megkérik az árát: napi tíz percet engedélyeznek annak a rabnak, aki dolgozik. Egy perc pedig 140 forintba kerül.

Napi 2300 forint

A törvénytervezet az elítéltek költségtérítésére vonatkozó részen kívül azt is rögzíti, hogy törekedni kell a börtönök önellátására és részbeni önfenntartására. Ma egy fogvatartott napi ellátása nettó 2300 forintjába kerül az államnak - mondta Garamvölgyi László, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács szóvivője az Origónak. A büntetés-végrehajtási intézményekben 12 gazdasági társaság működik, amelyek például állattenyésztéssel, növénytermesztéssel foglalkoznak, Baracskán pedig szinte az egész intézet ellátására képes pékség üzemel. A cégek között van olyan is, amelyik a piacra termel, például cipőt vagy konfekcióárut készítenek a rabok. "A világon mindenhol az állam tartja el a börtönöket, és nálunk sem lesz az soha, hogy a büntetés-végrehajtás teljes egészében képes legyen fenntartani magát. A cél az, hogy részben önfenntartók legyenek a börtönök" - mondta Garamvölgyi.

Elítéltek a szombathelyi börtön folyosóján Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Ez utóbbi szándékot a Helsinki Bizottság munkatársa a nyilvánosságnak szánt populista kommunikációnak tartja, mert 34 éve minden fogvatartott kötelessége a részbeni önfenntartás, és nem a jelenlegi kormány vezette be. Szerinte nem az a gond, hogy az elítéltek nem akarnak dolgozni, hanem éppen az, hogy többen akarnának, mint ahánynak erre lehetőséget biztosítanak. A jelenleg fogva tartott 18 ezer emberből nagyjából ötezren - az előzetesben levők - eleve kiesnek. Őket ugyanis nem állítják munkába, mert nem tudják, hogy mikor szabadulnak, folyamatosan tárgyalásra járnak, fennáll annak a lehetősége, hogy mire betanítják őket, addigra kiszabadulnak, vagy áthelyezik őket egy másik intézménybe. A fennmaradó fogvatartotti állomány egy része pedig nem tud semmilyen munkát elvégezni, mert beteg vagy képzetlen. Az alacsony képzettségű fogvatartottakkal profitot termelő, piacképes munkát végeztetni börtönkörülmények között nem is lehet.

Most akkor sportoljon, vagy ne?

A kódex részletesen felsorolja, hogy milyen jogaik vannak az elítélteknek. Itt említik többek között, hogy testi és szellemi állapotának fenntartása és fejlesztése érdekében napi legalább egy órát a szabad levegőn lehet, képezheti magát, rendelhet újságokat, és igénybe veheti a büntetés-végrehajtási intézet művelődési és sportolási lehetőségeit. Egy másik fejezetben pedig azt írják, hogy a szabadidő hasznos eltöltése érdekében lehetőséget kell biztosítani a művelődésre, vallásgyakorlásra, sportolásra. Mégis az egyik dolog, amit fizetőssé tehetnek, éppen a konditerem.

Tóth szerint a kódex követendő elveket gyűjt össze, a tételes szabályok azonban ellentmondanak ennek. Erre jó példa a sportolási lehetőségek korlátozása. Jelenleg a zárkán belül tilos erősítő gyakorlatokat végezni, mert az fegyelmi vétségnek számít. Tehát vagy szervezett keretek között, például egy focimeccsen tud sportolni az elítélt, vagy a napi egyórás szabad levegős foglalkozáson. Más sportolási lehetőség nincs, pedig az egészség fenntartása és a feszültség levezetése szempontjából nagyon hasznos lenne a testmozgás. Tóth nem hiszi, hogy a konditerem fizetőssé tétele bármilyen érdemi bevételt hozna a büntetés-végrehajtási intézménynek, haszna szinte semmi nem lenne, károkat viszont okozna. Mihály viszont nem tartja rossznak az elképzelést. A konditermet szerinte már most is csak a kiváltságosok használhatják, aki igénybe akarja venni, az fizessen érte, de akkor meghatározott időpontokban valóban használhassa is.

Az újítások indoklásában erről azt írja a kódex, hogy a konditerem nyújtotta szolgáltatások egyéni többletigényeket elégítenek ki, ezért is indokolt ezekért külön díjat felszámítani. A közösségi sportolási lehetőségeket ugyanakkor továbbra is biztosítanák.

A költségcsökkentést inkább azokkal az eszközökkel érdemes elérni, amelyeket már most is alkalmaznak: az előzetes letartóztatást házi őrizettel, a szabadságvesztés egy részét pedig a kódexben is tervezett reintegrációs őrizettel kell kiváltani. Ez sokkal több megtakarítást hoz, mint a konditerem vagy a tévé díjából várható bevétel - mondja Tóth.

Mihályt megkérdeztük arról a közkeletű véleményről is, hogy ha valaki bűnt követett el, az inkább gondolkodjon a tettén ahelyett, hogy a gyúráson vagy a tévénézésen jár az esze. Szerinte minden ember elbukhat egyszer az életében, akár véletlenül is. Azok pedig, akik azt gondolják, hogy az elítéltek nem érdemelnek semmilyen szórakozást, gondolkodjanak el rajta, hogy maguktól is elvonnák-e a tévét, ha egyszer börtönbe kerülnének.

Mihállyal a fogvatartottak és szabadultak, bűnelkövetők, illetve a kriminalitásban bármilyen módon érintettek társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedését segítő civil szervezet, a Váltó-sáv Alapítvány közreműködésével tudtuk felvenni a kapcsolatot.