Hiánypótló jelleggel „a helyes fagylaltkezelés bemutatásával egybekötött” sajtótájékoztatót tartott kedden a Földművelésügyi Minisztérium és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) egy menő pesti cukrászdában.
Látszólag egyszerű a helyzet, az ember azt gondolná, hogy leadja a rendelést, átveszi a fagylaltot, fizet, majd belátása, vérmérséklete, világnézete szerint nyalni-harapni-szürcsölni kezd, de ha külön médiaeseményt szerveznek a dologra, akkor biztosan bemutatnak majd titkos technikákat – gondolom. Lehet például, hogy a fagyit helyesen nem a tetejéről, hanem alulról kell megkezdeni.
Miközben Zsigó Róbert agrárállamtitkár, majd a Nébih igazgatója, Pleva György részletesen beszámol a nyári élemiszer-biztonsági ellenőrzések eredményeiről, a fotósok és újságírók egy emberként bámulják vágyakozva a fagylaltos pultot. Aztán a beszámolóknak vége, Zsigó Róbert a pulthoz áll, előbb kap egy, majd az operatőrök unszolásár két gombócot, és látszólag ennyi. Csalódottan reklamálok a miniszteri sajtósoknál a bemutató miatt, de kiderül, hogy megtörtént, csak éppen nem az államtitkár, hanem a pultos hölgy technikáját kellett volna figyelni.
Mert hát úgy kell helyesen kezelni a fagyit, hogy a pultos előbb szalvétát fog a kezébe, aztán a szalvétával fogja meg a tölcsért. Nagyon fontos még, hogy a kanalat öblítse le a gombóc előtt, majd ha újabb féle fagyit kérünk, akkor a következő gombóc előtt is. Különben tízezertől félmillió forintig terjedő bírságra számíthat. Persze szigorú előírások vonatkoznak a készítésre, tárolásra is, de ezekről most nem esik szó.
Zoltai Anna, a Nébih osztályvezetője, élelmiszer-biztonsági szakmérnök szerint kettőn áll a vásár: ne csak a cukrászdától várjuk el, hogy minden előírást betartsanak, hanem, ha szabálytalanságot látunk, akkor ott kell hagyni a fagylaltozót és másik helyet kell keresni, van bőven. És be is kellene jelenteni az ilyen eseteket, különben nem változik a helyzet.
Hazafelé három cukrászdánál is megállok. Az első egy XIV. kerületi, kérek egy gombóc sárgabarackot. Az eladó rutinos kézzel előbb egy tölcsért fog meg, aztán a szalvétát, ha Nébih-ellenőr lennék, most röpködhetnének a tízezresek. Megkérdezem, tud-e a vonatkozó előírásról, nem tud, de köszöni, hogy felvilágosítottam.
A bolt előtt háromtagú társaság, ők sem hallottak erről a szalvétás dologról semmit, de mint mondják, szoktak kérni, a csöpögés meg a szájtörlés miatt. Hasonló tapasztalatom van a többi helyen megkérdezettekkel is.
A második helyen, X. kerületben ugyanígy szolgálnak ki. A pultos viszont nem lepődik meg: "Tudja, kéne egy tölcséradagoló, ha lenne, elkerülhetném, hogy bűvészkedjem a kiszolgálásnál" - mondja. Egyébként próbálták műanyag kesztyűvel is, de kétezer gombócot így lehetetlen kiadni, pláne, ha vannak vevők, akik megkövetelik, hogy az ő tölcsérüket külön kesztyűvel fogják meg. Akadnak kifejezetten finnyás vendégeik is, akik hozott tölcsérbe kérik a fagylaltot. "Az átlagos reklamálók a nők – mondja az eladó – közöttük is van egy típus, tudja, ezek a plázacicák, akik nagyon kényesek. Ha ilyen jön be az üzletbe, csakis szalvétával fogom meg a tölcsért, még ha nehéz is. A kanalat meg mindig megmossuk, már csak azért is, mert több gombóc után nagyon sok fagyi tud ráragadni, az meg nem jó" – teszi hozzá.
A harmadik helyen, a Teréz körúton már bátrabb vagyok, amikor kézzel nyúl az eladó a tölcsérhez, egyből szólok: "Lehetne, hogy szalvétával fogja meg?"
"Lehetne. Tudja mit, mindjárt két tölcsérbe teszem, hogy ne legyen baj" – válaszolja ingerülten, majd amikor a vonatkozó szabályról kérdezem, elköszön és kimegy az ügyféltérből.