Évtizedes slágertéma a hazai egészségügy nehéz helyzete, a napokban ismét a kórházak adósságairól szóló beszámolóktól volt hangos a sajtó. Velkey György, a kórházszövetség vezetője szerint az intézmények mintegy 70 milliárdos adósságát nem lehet majd eltüntetni az idei év során.
Olyan helyzetbe nem kerülhetnek a kórházak, amikor az ellátás veszélybe kerülne, inkább megdrágítja a működést az adósságállomány nagysága – erről már Zombor Gábor beszélt az Origónak. Az egészségügyért felelős államtitkár kifejtette, hogy a 2015-ös költségvetés elfogadása révén 60 milliárd forintnyi összeg áll rendelkezésre az intézmények adósságának kezelésére.
Folyamatosan tárgyalunk a kórházakkal, a beszállítókkal arról, hogy milyen ütemben történjenek a kifizetések. Olyan struktúrát kell kialakítanunk a következő hónapokban, amely esélyt nyújt arra, hogy nem termelődik újra ez az adósságtömeg.
Zombor Gábor úgy vélekedett, döntően a finanszírozási szabályok racionalizálásával és az ellátási kapacitások összehangolásával lehet létrehozni olyan rendszert, amely meggátolja az adósság újratermelődését. Illetve magának a kórházi struktúrának az átgondolásával, ami nem kórházbezárást jelent, hanem a hatékonyság javítását.
Az egészségügy másik krónikus problémája az évtizedek óta gyalázatosan alacsony fizetések. 2012-ben 86 ezer egészségügyi dolgozó kapott béremelést. Az egészségügyi államtitkár elmondta, három évvel ezelőtt nagyon komoly krízishelyzet alakult ki a szakorvos jelöltek körében, majd létrehozott a kormány egy ösztöndíjrendszert, amely hozott bizonyos részeredményeket. Most az anomáliákat akarjuk kijavítani, ami még hatékonyabbá teszi ezt a rendszert.
Elkészült egy jogszabálytervezet, amelynek értelmében minden Magyarországon végzett orvos állami ösztöndíjrendszerben vehet majd részt az ötéves egyetemi képzés után. Zombor Gábor kifejtette, hogy az állami ösztöndíjrendszerben nettó 100-200 ezer forintos pluszjövedelem keletkezhet. Nettó 270 ezer forintos nettó szakorvosi minimálbért céloztunk meg, és reményeink szerint ez a rendszer el is tud indulni a következő hónapokban.
Fendler Judit, a Honvédkórház gazdasági vezetője a mostani rendszer egyik fő problémájának tartja, hogy a térítéses ellátások beengedése a közkórházakba jogilag nagyon ingoványos terület. Amit az egyik intézményben megengednek, azt a másikban tiltják. Azért lenne szükséges egy átfogó szabályozásra, hogy az itt keletkező forrásokat a közellátás alacsonyabban finanszírozott területeire lehessen fordítani – hívta föl a figyelmet a szakember.
A kórházak finanszírozása nem fedezi a betegellátás szükségleteit, éppen ezért az intézmények kényszerből "szürke eszközökhöz" folyamodnak, hogy csökkentsék a hiányt. A térítéses és a közfinanszírozott ellátásokat törvényi szinten teljesen szét kellene választani. Meg kellene teremteni a kiegészítő biztosítások bevezetésének a lehetőségét, de ez nem történhet meg az alapbiztosítások jelenleg is biztosított szolgáltatásainak a megnyirbálásával – vélekedett az egészségügy-szakértő.
Az egészségügyi államtitkár arról is beszélt portálunknak, hogy a parlament elfogadta azt a törvénymódosítást, amelynek értelmében a kiegészítő finanszírozási rendszert megszüntették. Erre azért volt szükség, mert kezdett kialakulni egy szürke ellátási forma, amely megkülönböztetett biztosítottat biztosítottól, vagyis akinek pénze volt, hamarabb kapott ellátást. Ez a társadalombiztosítási rendszerben teljesen elfogadhatatlan, így meg kellett húzni egy határt.
A cél az, hogy olyan rendszer jöjjön létre, amelyben a jelenlegi ellátási szint a mindenki számára biztosítandó ellátási csomagból álljon, amit nem lehetne szűkíteni. Emellett alakuljon ki egy olyan magántulajdonon alapuló rendszer, amelyben plusz biztosítási rendszer megszervezése mellett, egyéni felelősségvállalás alapján lehet jobb és extra szolgáltatásokhoz jutni.
Zombor Gábor elmondta, az államnak az a fontos, hogy a társadalombiztosítási rendszert az OEP-en keresztül fenntartsa. Ugyanakkor annak, aki többet akar, lehetősége legyen akár biztosítási alapon részt venni a magántulajdonú egészségügyben. Egyelőre nagyon kevés az egészségügyben az olyan befektetők száma, akik üzleti alapon szerveznének szolgáltatásokat, és ez a rendszer korlátja is lehet. Ehhez olyan törvényi szabályozás kell, amely révén ellenőrizni lehet az ellátásban dolgozók munkájának a minőségét.